198278. lajstromszámú szabadalom • Eljárás társított rendszerekben alkalmazható rácsszövet előállítására
1 2 A találmány tárgya eljárás társított rendszerekben alkalmazható rácsszövet előállítására, főleg műbőrtermékekben történő alkalmazásra. A szintetikus szálasanyagokból készített szövetek társított rendszerek hordozójaként alkalmazhatók. A hagyományos úgynevezett sűrű műszaki szövetek szövéssel történő előállítására és ezeknek a műbőrtermékekben való alkalmazására ismert eljárások állnak rendelkezésre Bizonyos esetekben azonban a költségek csökkentése és egyúttal speciális műszaki tulajdonságok biztosítása ritka szövésű, úgynevezett rácsszövetek alkalmazásával érhető el. A rácsszerkezetet hagyományos szövőgépeken állítják elő, de a fonalak — különösen a szintetikus fonalak — elcsúszási hajlama miatt, a kialakított rácsszerkezetet, valamilyen módon stabilizálni kell, a keresztező fonalrendszereket a találkozási pontokon egymáshoz kell rögzíteni. A keresztező fonalrendszerek rögzítésére az alábbi módszerek alkalmazhatók: — Mechanikus rögzítés harmadik fonal rendszerrel, — Termoplasztikus szálak alkalmazása esetén hőfixálás. — Fonalrendszerek összeragasztása a kötéspontokban. A mechanikus rögzítés harmadik fonalrendszerrel azonban speciális berendezést igényel, továbbá többlet fonal felhasználással jár. A hő- és nyomás alkalmazásával történő rögzítésnek előnye, hogy többletfonal felhasználással nem jár és a viszonylag alacsony lágyuláspontú fonalak esetén (polietilén, polipropilén, poliamid-6 stb.) termelékenyen elvégezhető. Hátránya azonban, hogy magasabb lágyuláspontú fonalak esetében csak korlátozottan alkalmazható. Az így előállított rácsszöveteket igen gyakran műanyag fóliákkal társítják. Ilyen társított rendszert ismertet a 2.264.020. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat. Igen elterjedt fonalrendszerek rögzítésére a ragasztóanyagok alkalmazása. Leggyakrabban vizes diszperziókat, latexeket használnak ragasztóanyagként. Ezeknek alkalmazása nyilvánvaló előnyeik mellett hátránnyal is rendelkezik. A hátrányok a következők: A szárítás energiaigényes, a ragasztóréteg hidrolízisre hajlamos, továbbá a diszperzió a tárolási körülményekre érzékeny, korrozív, a felhasználás során a beszáradási hajlam is nehézséget okozhat. Oldószeres ragasztók is használhatók rácsszövetek kötéspontjainak rögzítésére. Ezek hátrányai a tűz- és baleset veszély, ami csak speciális és drága berendezések használatával kerülhető el, továbbá az oldószergőzök környezeti és egészségi ártalmat is okoznak. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy a fenti hátrányok elkerülhetők, ha a rácsszövet előállítás rögzítési fázisában plimer plasztiszolt vagy ezt tartalmazó kompozíciót alkalmazunk ragasztóanyagként. Azt találtuk, hogy kiemelkedően ió mechanikai tulajdonságú rácsszövetet tudunk előállítani, ha a polimer plasztiszolt tartalmazó kompozíciót nem csupán a kötés pontokra, hanem a fonalrendszer teljes felületére visszük fel. A találmány szerinti eljárásban a plasztiszol. amely polimerből és lágyítóból álló diszperz rendszer, mint ragasztóanyag az alábbi előnyökkel rendelkezik: — nem tartalmaz elpárologtatandó komponenseket, így az eljárás kevéssé energiaigényes és nem károsítja a környezetet és az egészséget, nem tűzveszélyes, továbbá a ragasztóanyag tárolása során nem fagyérzékeny. A ragasztásra használt kompozíció összetétele úgy alakítható ki, hogy tartalmazza a későbbi feldolgozást elősegítő adalékanyagokat. Erre diszperziós ragasztók alkalmazása esetén nincs lehetőség. A plasztiszolban alkalmazható polimerek köre: emulziós PVC, vinil-acetát homopolimer és kopolimerek - így etilén/vinil-acetát, PVC/vinil-aoetát kopolimerek —, akrilái-polimerek. Alkalmas plasztiszolok készítésére különböző polimerek keveréke is (pl. PVC* poli(vinil-acetát), v. etilén(vinil-acetát kopolimer). A plasztiszolban íűkalmazható lágyítók köre: ftalátészterek, foszfátészterek (triaril-foszfát, akril-alil foszfátok stb.) adipátészterek, szebacátészterek, poliadipát- és poliftalát típusú polimer lágyítók, polimerizálható lágyítók (pl. több funkciós metakrilsavészter monomer alapú vegyületek), klórozott paraffin típusú szekunder lágyítók. A plasztiszol alapú kompozíció adott esetben még egyéb adalékokat is tartalmazhat, így PVC stabilizátorokat (pl. fémszappan, epoxidált növényolaj típusú stabilizátorokat), alifás vagy aromás szénhidrogéneket, pigmenteket (pl. Ti02), tapadásnövelő segédanyagokat (pl. poliészter-rácsszövetből és PVC filmből készítendő laminátumok esetén mono- di- vagy trifunkciós izodanátokat). A plasztiszol, illetve a plasztiszolt tartalmazó ragasztó kompozídó előnyösen az alábbi komponensekből áll: 100 tömegrész polimer vagy polimer elegy, 35— -110 tömegrész primer lágyító, 0—40 tömegrész szekunder lágyító, 0-3 tömegrész fémszappan stabilizátor, 0-5 tömegrész epoxi stabilizátor, 0 10 tömegrész pigment, 0-20 tömegrész tapadásnövelő adalék, 0 30 tömegrész hígítószer. A gyakorlatban olyan kompozíciót alkalmazunk leginkább, amely 100 tömegrész polimert vagy polimer elegyet, 50—80 tömegrész primer lágyítót, 0-20 tömegrész szekunder lágyítót, 1—1,5 tömegrész fémszappan stabilizátort, 1-3 tömegrész epoxi stabilizátort, 0-5 tömegrész pigmentet, 2-10 tömegrész tapadásjavító adalékot, 5-10 tömegrész hígítót tartalmaz. A rácsszövet fonalanyagaként előnyösen poliésztert, poliamidot, poli(akril rutril)-t használunk. A rácsjellegű szövetszerkezet előállítása hagyományos szövőgépen történik. A rácssűrűség széles határok között változtatható. Például 1100 dtex-es finomságú fonalak alkalmazásával 1 fonal/cm-tól 8 fonaljcm-ig változtatható. E fölötti értéknél már ,,sűrű szövet”-et állítunk elő, melynél nincs szükség a kötéspontok rögzítésére. A rács lehet szimmetrikus vagy aszimmetrikus. Az alkalmazható fonalak fonalfinomsága is széles határok között változtatható, a műszaki jellegű alkalmazásoknál a 140dtex—2200 dtex közötti fonalakat használjuk. Mivel a szintetikus végtelen szálakból felépülő 198.278 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
