198242. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés épület, különösen állattartó épület természetes szellőztetésére

A találmány tárgya épület, különösen ál­lattartó épület természetes (gravitációs) szel­lőztetésére szolgáló berendezésre vonatkozik, amelynek friss levegőnek az épületbe bocsá­tására, valamint használt levegőnek az épü­letből történő kibocsátására szolgáló nyílásai vannak. Hószigetelt fódémű, fűtetlen állattartási épületekben a legolcsóbb és legegyszerűbb szellőztetés! módszer a gravitációs, természe­tes szellőztetés, amely az esetek túlnyomó részében - elméletileg - egész éven át képes biztosítani az állatok számára kedvező légál­lapotot és a szükséges légcserét. A gravitá­ciós széllőzéshez az épület falaiban oldalsáv­­ablakok, a tetőszerkezetben pedig gerinc­­szellőzők vannak kialakítva. E szellőzési rendszer súlyos hátránya, hogy a szellőzés mértéke a külső szélhatástól nem független. Az épületbe a nyitott ablako­kon át - a napszaktól, illetve évszaktól füg­gően ingadozó szélsebesség miatt - változó légmennyiség áramlik be, miáltal változik, in­gadozik a belső hőmérséklet és páratartalom is. A nyitott ablakokon (vagy oldalfal-nyílá­sokon) át az épületbe beáramló légmennyiség a légsebességgel arányos. A fent leirt, ismert természetes szellőzé­si rendszerrel a belső légtér hőmérsékleté­nek és páratartalmának valamely adott szint környezetében legalább megközelítő értéken tartása gyakorlatilag nem megoldott, az abla­kok nyitott felületének változtatása - a min­denkori konstrukciótól függően - kisebb-na­­gyobb mértékben nehézkes, gyakran lehetet­len. További problémát okoz, hogy nagymére­tű épületekben az egész légtérben a homo­gén hőmérséklet- és páraviszonyok fenntar­tása még nehezebb. A 29 15 260. számú NSZK szabadalmi le­írás sertés- vagy szarvasmarha-istállók szel­lőztetésére szolgáló rendszert tartalmaz. A friss levegőt az épület oldalfalaiban kialakí­­tott nyílásokon ót vezetik be, a használt le­vegőt pedig a tetőn keresztül bocsátják ki. A levegő be- és kibocsátó nyílások mérete motoros szelepek segítségével szabályozható. Ehhez bonyolult mechanizmusra és automati­­kára, külön szélszelepre és szélméróre van szükség, ami a létesítési és üzemeltetési költségeket nagymértékben megnöveli. A 2 502 754. és a 2 543 272. számú francia szabadalmi leírások olyan megoldá­sokra vonatkoznak, amelyek a ventillátor le­vegőszállításának a szabályozásával kívánják a szellőzési viszonyokat javítani. A 2 502 754. számú francia szabadalmi leírás szerinti ventilátor nyílásában négy, nyílásokkal át­tört lemezből álló zárószerkezet van beépít­ve, amelyek közül a két szélső lemez fix, a két középső pedig a saját síkjában vízszin­tesen mozgatható. A 2 543 272. számú francia leírás szerint a ventilátor belépőnyilásába olyan kétrétegű lemez által alkotott zárószer­kezetet építenek be, amelynek az egyik réte­gét nagy hótágulási tényezőjű vékony fémle­mez, a másik réteget pedig rossz hótágulási tényezőjű lemez, pl. kartonlap alkotja. Ami­kor a hőmérséklet növekszik, a fémlemez na­gyobb mértékű hőmozgása az egész lemez­szerkezetet elhajlítja, miáltal a levegőbeáram­­lási keresztmetszet megnövekszik. A hőmér­séklet csökkenésének a hatása ezzel ellenté­tes folyamatot eredményez. A ventilátor át­­áramló- nyílásának változtatása azonban az egész szellőztetendő tér átszellözési viszo­nyait - amennyiben nagyobb terekről van szó - számottevően nem befolyásolja, más­részt a ventillátor üzeme energiaigényes, te­hát a természetes szellőzés költségeinél nyil­vánvalóan lényegesen nagyobbak a mestersé­ges szellőzés költségei. A találmány feladata, hogy olyan szellő­zési megoldást szolgáltasson épületek, külö­nösen állattartó épületek stabil belső légálla­potának biztosítására, amely kiküszöböli a nemkívánatos szélhatást, egyszerűen kezelhe­tő és könnyen automatizálható. A találmány azon a felismerésen alap­szik, hogy amennyiben az áramló levegő út­jában peremezett nyílásokkal áttört lemezt helyezünk el, a levegő nyomásvesztesége a nyílásokon (réseken) való áthaladás révén a légsebesség négyzetével közelítőleg arányos, és ha a nyomásveszteség pótlása nem követ­kezik be, a réseken nem a légsebesség növe­kedésével arányos légmennyiség áramlik át, vagyis a szélnyomás hatása, illetve a szélbe­áramlás az épület belső terébe nagymérték­ben kiküszöbölhető. A találmány alapja az a felismerés is, hogy a rések átáramlási ke­resztmetszetének a változtatásával (szabályo­zásával) az épület légterének a jellemzői be­folyásolhatnak. E felismerések alapján a kitűzött fela­dat- a találmány értelmében olyan berende­zés épület, különösen állattartó épület ter­mészetes szellőztetésére, amelynek levegóbe­­bocsátó szerkezete és levegókibocsátó szer­kezete van, és a levegöbebocsátó szerkezet­nek az épület legalább egyik oldalfalában, vagy közvetlenül annak síkja mentén elhe­lyezkedő, előnyösen az oldalfal fel3Ó felében, és az oldalfal teljes, vagy közel teljes hosz­­szában végighúzódó legalább egy nyílásokkal áttört lemeze van, és amely berendezésnek az a lényege, hogy a lemez nyílásainak, vagy legalábbis e nyílások túlnyomó részének ke­rülete mentén - célszerűen kőrbenfutó - ki­felé és/vagy befelé nyúló peremek vannak. Egy találmányi ismérv szerint a levegó­­bebocsátó szerkezetnek egyetlen, nyílásokkal áttört lemeze van, és a nyílások, vagy azok túlnyomó részének a kerülete mentén kifelé nyúló peremek vannak, de célszerű lehet az a megoldás is, amely szerint a levegóbebo­­csátó szerkezetnek egyetlen, nyílásokkal át­tört lemeze van, és a nyílások vagy azok túlnyomó részének a kerülete mentén befelé nyúló peremek vannak. A berendezés egy to­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom