198224. lajstromszámú szabadalom • Útjelző festékként alkalmazható hőrelágyuló kompozíció
1 HU 198224 B 2 A találmány tárgya útjelző festékként alkalmazható hőre lágyuló kompozíció. Ismeretes, hogy közlekedési utak jelzőfestésére általában olyan szerves oldószerben oldott festékeket alkalmaznak, amelyek kitűnnek gyors száradásukkal, kopás- és időjárásállóságukkal, valamint jó tapadást mutatnak beton és aszfaltozott utakon egyaránt. Ilyen típusú útjelzőfestékek kötőanyagául döntően olyan ukrilátkopolimereket alkalmaznak, amelyeknél a megkívánt fiziko-mechanikai tulajdonságokat a célszerűen megválasztott komonomerek biztosítják és ezáltal nincs szükség külső lágyításra, amely általában a fizikai tulajdonságok gyors romlását eredményezi. Az ilyen típusú útjelzőfestékek általános hátránya, hogy nem hordhatók fel vastag rétegben, aminek következtében elsősorban a nagyforgalmú útpályákon és egyéb főútvonalakon, a lekopásuk miatt szükséges a gyakori felújítás. A hagyományos oldószeres útjelzőfestékeknél szükséges nagy költségekkel járó újrafestési munkálatok tették szükségessé olyan útjelző festékek kifejlesztését, amelyek vastag, akár több milliméter vastagságban felhordhatok, kiváló kopásállósággal, időjárásállósággal rendelkeznek, ugyanakkor a felhordásuk után rövid időn belül a forgalmi korlátozások is feloldhatók. H célra hőre lágyuló polimereket tartalmazó kombinációkat alkalmaznak. Általában a hőre lágyuló útjelzőfestékek (a szakmában elfogadott névhasználat miatt a továbbiakban az angol nevük után.hot melt' típusú útjelzőfestékek) hőre lágyuló kötőanyagot, lágyítókat, pigmenteket., töltőanyagokat és kívánt esetben üveggyöngyöt tartalmaznak. Ezeket az útjelzőfestékeket általában 150 - 250 UC közti megolvasztásuk után olvadék formájában hordják fel az út felületére, amelyen a lehűlésük után megszilárdulnak, és kemény, kopásálló, szívós filmet, bevonatot képeznek. A hagyományos (hot melt) ömledék típusú útjelzőfestékek termoplasztikus kötőanyagai: kemény maleinát gyanták, alkidgyanták, szénhidrogéngyanták. A kemény maleinát gyanta alapú termékek, amelyek általában maleinsavanhidridből, fenyőgyantából és pentaeritritböl állítanak elő, összetételüknél fogva érzékenyek az ultraibolya sugárzásra, és már rövid idő után jelentős sárgulást, illetve ridegséget mutatnak. Jelentős minőségjavulást, jelentenek a maleinát gyantaalapú készítményekhez képest az olaj krakkolásos melléktermékeiből előállított ún. szénhidrogéngyanták alkalmazása. Ilyen szénhidrogéngyanták előállításával foglalkozik a 3 799 913 sz. amerikai szabadalmi leírás is, amely szerint az alfa-metii-sztirolból, indénből és vinil-toluolból előállított kopolimereket elsősorban alkidgyanták módosítására és ömledék típusú útjelző festékekhez javasolják. Az ismertetett eljárás szerint előállított szilái-d szénhidrogéngyanták kiváló szintartással (UV-állósággal) valamint az olvadék viszkozitás állandóságával jellemezhetők. Hasonló tipusú szénhidrogéngyanták előállításával, illetve ömledék tipusú útjelző festékekben történő alkalmazásukkal foglalkoznak a 34 078/1975. sz. japán, valamint a 2 051 822 és a 2 061 295 sz. angol szabadalmi leírások is. A vonatkozó szakirodalom alapján megállapítható, hogy az ömledék tipusú útjelzőfestékre vonatkozó fejlesztések elsősorban az alap kötőanyagra irányultak, azt célozva, hogy összetételének változtatásával egyes tulajdonságokat, javítsanak (pl. időjárásállóság, olvadék viszkozitás stabilitása, a bevonat kopásállósága), de nem voltak olyan eredmények, amelyek révén egyidejűleg vált volna lehetségessé az olvadék feldolgozási paramétereinek és az utakra felhordott bevonatok tulajdonságainak javítása. Fejlesztőmunkánk arra irányult, hogy a hagyományos összeállítású ömledék tipusú útjelzőfestékek előállításánál olyan, viszonylag nem nagy mennyiségben alkalmazandó anyagot találjunk, amelynek alkalmazásával jelentősen javíthatók az olvadók paraméterei (az alkalmazandó hőmérséklet és az olvadék viszkozitás), valaminL a bevonat paraméterei (elsősorban a kopásállóság, ami a festés élettartamát meghatározza.) A vonatkozó kísérleteink során arra a nem várt meglepő felismerésre jutottunk, hogy ha az ömledék tipusú útjelző festékek előállítása során kis mennyiségben kaprolaktámmal blokkolt poliizocianátokat alkalmazunk a kitűzött cél elérhető. A találmány tárgya útjelző festékként alkalmazható hőre lágyuló kompozíció. A kompozíció 10-30 tömegrész 500-5000 közötti átlag mól tömegű szénhidrogéngyantát, továbbá a 100 tömegrészhez szükséges mennyiségben ásványolaj származékot, pigmentet, polimer adalékanyagot és töltőanyagot tartalmaz. A kompozícióra az jellemző, hogy adalékanyagként a szénhidrogén gyanta tömegére számítva 0,2-2 Lömeg%-nyi mennyiségben 300-600 közötti móltömegű, legalább 98%-ban epszilon-kaprolaktámmal blokkolt poliizocianátot tar tol máz. A találmány szerint úgy járunk el, hogy szénhidrogéngyantából, lágyítóból, pigmentekből és töltőanyagokból álló ömledék kompozíciót az alkalmazott szénhidrogéngyanta és lágyító típusa és mennyiségi aránya által meghatározott olvadáspont fölé hevítjük célszerűen az olvadáspont fölé 20-50 °C-al, majd ezen a • hőmérsékleten epszilon-kaproliktámmal blokkolt minimálisan 50 °C olvadásponté max. 2 Lömeg% nem blokkolt izocianál csoportokat tartalmazó poliizocianátot adagolnak az olvadékhoz, az olvadékban alkalmazott szénhidrogéngyanta tömegére szárnol-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
