198208. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új ß-karbolin-származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előőállítására
3 HU 198208 B 4 Az (I) általános képlet.ű új vegyületek értékes farmakológiai tulajdonságokkal rendelkeznek. Különösen hatásosak a központi idegrendszerre, ennélfogva az embergyógyászat területén pszichofarmakonként használhatók. A találmány szerinti vegyületek bői a galenusi gyógyszerkészités önmagában véve ismert módszereivel gyógyszerkészítményeket lehet előállítani és ezeket a készítményeket emlősöknek - az embert is ideértve - például orálisan vagy parenterálisan lehet beadni. A gyógyszerkészítmények előállításánál segédanyagként mindazok a fiziológiai szempontból elviselhető szerves vagy szervetlen hordozóanyagok megfelelnek, melyek az enlerálisan vagy parenterális alkalmazási módot lehetővé teszik, ugyanakkor a találmány szerinti vegyületekkel szemben mertek. Hordozóanyagként például az alábbiakat nevezzük meg: víz, sóoldatok, alkoholok, polietilénglikolok, polihidroxietoxilezett ricinusolaj, zselatin, tejcukor, arnilóz, magnézium-sztearát, talkum, kovasav, zsírsavak monogliceridjei és digliceridjei, a pentaeritrit zsírsavészterei, hidroximetilcellulóz és polivinilpirrolidon. A gyógyszerkészítményeket sterilizálhatjuk és/vagy azokhoz segédanyagokat, nevezetesen csúsztatószereket, konzerválószereket, stabilizálószereket, nedvesítőszereket, emulgeálószereket, pufferanyagokat és színezékeket is adhatunk. Parenterális alkalmazásra főleg az injekciós oldatok vagy szuszpenziók alkalmasak, ezek közül különösen kiemeljük a hatóanyagok polihidroxietoxilezett ricinusolajat is tartalmazó vizes oldatait. Orális alkalmazásra kiváltképpen a tabletták, a drazsék vagy a kapszulázott készítmények alkalmasak. Ezek készítésénél használhatunk talkumot és/vagy valamilyen szénhidrát-típusú hordozóanyagot vagy kötőanyagot, mint például tejcukrot, kukoricakeményitöt vagy burgonyakeményitőt. A gyógyszert folyékony alakban, mint például szirup formájában is alkalmazhatjuk, ezekhez adott esetben valamilyen édesítőszert is adhatunk. A találmány szerinti vegyületeket olyan adagolási egységek formájában alkalmazzuk, melyek a fiziológiai szempontból elviselhető hordozóanyag mellett 0,05-10 mg hatóanyagot tartalmaznak. A találmány szerinti vegyületek napi adagja 0,1 mg - 300 mg, előnyösen 1-30 mg. Közismert tény, hogy a gerincesek központi idegrendszerében bizonyos helyek igen nagy fajlagos affinitást mutatnak az 1,4-benzodiazepin-, illetőleg az 1,5-benzodiazepin-szérmazékok megkötése tekintetében (Squires R.F. és Braestrup C., Nature (London) 266 (1977) 734). Ezeket a helyeket benzodiazepin-receptoroknak nevezik. A találmány szerinti vegyületek farmakológiai tulajdonságait úgy lehet meghatá- 4 rozni, hogy megmérjük ezeknek a vegyületeknek azon képességét, hogy milyen mértékben tudják a radioaktívvá tett és ilyen módon jelzett flunitrazepamot az említett Benzodiazepin-receptorokról leszoritani. A találmány szerinti vegyületek ezen leszorítási aktivitását az IC50- és az EDso-érték segítségével lehet meghatározni. Az IC50- -érték az a koncentráció, amely a 3H-flunitrazepam (1,0 nM, 0 °C) specifikus kötődését 50%-os mértékben visszaszorítja például patkányok agy hártyájából készített szuszpenzióban, mi melleit ezt a vizsgálatot 0,55 ml össz- Lérfogalú agyhártya-szuszpenzióval végezzük. Ezt a leszorítási tesztet az alábbiak szerint végezzük: Kezeletlen patkányok nagyagyéból szuszpenziót készítünk 25 mmól kólium-dihidrogén-foszfátot tartalmazó és 7,1 pH-értékű oldattal; a szuszpenzióból egy-egy kísérlet alkalmával 0,5 ml-t használunk és az 5-10 mg agyszövetet tartalmaz. Ezt 40-60 percig 0 °C hőmérsékleten 3H-diazepammal (specifikus aktivitása: 14,4 Ci/mmól, 1,9 nmól) vagy 3H-flunitrazepammal (specifikus aktivitása: 87 Ci/mmól, 1,0 nmól) inkubáljuk. Az inkubálás után a szuszpenziót üvegszűrőn keresztül szűrjük, a maradékot két ízben hideg pufféról dattal mossuk és radioaktivitását szcintilláeiós számlálóval megmérjük. Ezután a kísérletet megismételjük azzal az eltéréssel, hogy abból a vegyületből, melynek leszorítási aktivitását meg akarjuk határozni, vagy egy meghatározott mennyiséget vagy pedig feleslegben levő mennyiséget adunk a próbához, a radioaktív módon jelzett benzodiazepin-származék hozzáadagolása elölt. A kapott mérési értékek alapján az ICso-értéket ki lehet számítani. Az EDso-érték a kísérleti anyag azon dózisát jelenti, amely a flunilrazepamnak a benzodiazepin-receptorokhoz történő specifikus kötődését élő agyszövetben a kontrollokhoz viszonyítva 50%-ban csökkenti. Az in vivo teszteket az alábbi módon végezzük: Egerekből csoportokat képezünk és a kísérleti anyagot különféle dózisokban, rendszerint szubkután injekció formájában beadjuk az állatoknak. 15 perc múlva az egerek intravénás 3H-flunitrazepam injekciót kapnak. További 20 perc múlva az egereket leüljük és előagyuk hártyáját eltávolítjuk, majd az előagy hártyájának radioaktivitását szcintilláeiós számlálóval megmérjük. Az EDso-értéket. ezután a dózis/hatás görbéből kiszámítjuk. A találmány szerinti vegyületeknek agresszivitás ellenes hatásuk van, ezt egeiteken lehet kimutatni. Az agresszió gátlását 20- -22 g testsúlyú hím egereken (NMR, von Mollegaard, DK) vizsgáljuk. Az egereket három héten át műanyagból készült ketrecekben egymástól elkülönítetten tartjuk. Ha ezután 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
