198208. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új ß-karbolin-származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előőállítására

3 HU 198208 B 4 Az (I) általános képlet.ű új vegyületek értékes farmakológiai tulajdonságokkal ren­delkeznek. Különösen hatásosak a központi idegrendszerre, ennélfogva az embergyógyá­szat területén pszichofarmakonként használ­hatók. A találmány szerinti vegyületek bői a ga­­lenusi gyógyszerkészités önmagában véve is­mert módszereivel gyógyszerkészítményeket lehet előállítani és ezeket a készítményeket emlősöknek - az embert is ideértve - például orálisan vagy parenterálisan lehet beadni. A gyógyszerkészítmények előállításánál segédanyagként mindazok a fiziológiai szem­pontból elviselhető szerves vagy szervetlen hordozóanyagok megfelelnek, melyek az enle­­rálisan vagy parenterális alkalmazási módot lehetővé teszik, ugyanakkor a találmány sze­rinti vegyületekkel szemben mertek. Hordozóanyagként például az alábbiakat nevezzük meg: víz, sóoldatok, alkoholok, po­­lietilénglikolok, polihidroxietoxilezett rici­nusolaj, zselatin, tejcukor, arnilóz, magnézi­­um-sztearát, talkum, kovasav, zsírsavak mo­­nogliceridjei és digliceridjei, a pentaeritrit zsírsavészterei, hidroximetilcellulóz és polivi­­nilpirrolidon. A gyógyszerkészítményeket sterilizálhat­juk és/vagy azokhoz segédanyagokat, neve­zetesen csúsztatószereket, konzerválószere­ket, stabilizálószereket, nedvesítőszereket, emulgeálószereket, pufferanyagokat és színe­zékeket is adhatunk. Parenterális alkalmazásra főleg az injek­ciós oldatok vagy szuszpenziók alkalmasak, ezek közül különösen kiemeljük a hatóanya­gok polihidroxietoxilezett ricinusolajat is tar­talmazó vizes oldatait. Orális alkalmazásra kiváltképpen a tab­letták, a drazsék vagy a kapszulázott készít­mények alkalmasak. Ezek készítésénél hasz­nálhatunk talkumot és/vagy valamilyen szén­hidrát-típusú hordozóanyagot vagy kötő­anyagot, mint például tejcukrot, kukoricake­­ményitöt vagy burgonyakeményitőt. A gyógy­szert folyékony alakban, mint például szirup formájában is alkalmazhatjuk, ezekhez adott esetben valamilyen édesítőszert is adhatunk. A találmány szerinti vegyületeket olyan adagolási egységek formájában alkalmazzuk, melyek a fiziológiai szempontból elviselhető hordozóanyag mellett 0,05-10 mg hatóanyagot tartalmaznak. A találmány szerinti vegyületek napi adagja 0,1 mg - 300 mg, előnyösen 1-30 mg. Közismert tény, hogy a gerincesek köz­ponti idegrendszerében bizonyos helyek igen nagy fajlagos affinitást mutatnak az 1,4-ben­­zodiazepin-, illetőleg az 1,5-benzodiazepin­­-szérmazékok megkötése tekintetében (Squi­res R.F. és Braestrup C., Nature (London) 266 (1977) 734). Ezeket a helyeket benzodia­­zepin-receptoroknak nevezik. A találmány szerinti vegyületek farma­kológiai tulajdonságait úgy lehet meghatá- 4 rozni, hogy megmérjük ezeknek a vegyüle­­teknek azon képességét, hogy milyen mér­tékben tudják a radioaktívvá tett és ilyen módon jelzett flunitrazepamot az említett Benzodiazepin-receptorokról leszoritani. A találmány szerinti vegyületek ezen le­­szorítási aktivitását az IC50- és az EDso-ér­­ték segítségével lehet meghatározni. Az IC50- -érték az a koncentráció, amely a 3H-flunit­­razepam (1,0 nM, 0 °C) specifikus kötődését 50%-os mértékben visszaszorítja például pat­kányok agy hártyájából készített szuszpenzió­ban, mi melleit ezt a vizsgálatot 0,55 ml össz- Lérfogalú agyhártya-szuszpenzióval végez­zük. Ezt a leszorítási tesztet az alábbiak szerint végezzük: Kezeletlen patkányok nagyagyéból szuszpenziót készítünk 25 mmól kólium-dihid­­rogén-foszfátot tartalmazó és 7,1 pH-értékű oldattal; a szuszpenzióból egy-egy kísérlet alkalmával 0,5 ml-t használunk és az 5-10 mg agyszövetet tartalmaz. Ezt 40-60 percig 0 °C hőmérsékleten 3H-diazepammal (specifikus aktivitása: 14,4 Ci/mmól, 1,9 nmól) vagy 3H­­-flunitrazepammal (specifikus aktivitása: 87 Ci/mmól, 1,0 nmól) inkubáljuk. Az inku­­bálás után a szuszpenziót üvegszűrőn ke­resztül szűrjük, a maradékot két ízben hideg pufféról dattal mossuk és radioaktivitását szcintilláeiós számlálóval megmérjük. Ezután a kísérletet megismételjük azzal az eltéréssel, hogy abból a vegyületből, melynek leszorítási aktivitását meg akarjuk határozni, vagy egy meghatározott mennyi­séget vagy pedig feleslegben levő mennyisé­get adunk a próbához, a radioaktív módon jelzett benzodiazepin-származék hozzáadago­­lása elölt. A kapott mérési értékek alapján az ICso-értéket ki lehet számítani. Az EDso-érték a kísérleti anyag azon dózisát jelenti, amely a flunilrazepamnak a benzodiazepin-receptorokhoz történő specifi­kus kötődését élő agyszövetben a kontrol­lokhoz viszonyítva 50%-ban csökkenti. Az in vivo teszteket az alábbi módon végezzük: Egerekből csoportokat képezünk és a kísérleti anyagot különféle dózisokban, rendszerint szubkután injekció formájában beadjuk az állatoknak. 15 perc múlva az egerek intravénás 3H-flunitrazepam injekciót kapnak. További 20 perc múlva az egereket leüljük és előagyuk hártyáját eltávolítjuk, majd az előagy hártyájának radioaktivitását szcintilláeiós számlálóval megmérjük. Az EDso-értéket. ezután a dózis/hatás görbéből kiszámítjuk. A találmány szerinti vegyületeknek ag­resszivitás ellenes hatásuk van, ezt egeiteken lehet kimutatni. Az agresszió gátlását 20- -22 g testsúlyú hím egereken (NMR, von Mol­­legaard, DK) vizsgáljuk. Az egereket három héten át műanyagból készült ketrecekben egymástól elkülönítetten tartjuk. Ha ezután 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom