198160. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szerves szubsztrátumok anaerob kezelésére
19 198 160 20 további süllyedését megakadályozzák A 17 töltőtestek teliát a baktériumok sz.ámára egy viszonylag nagy felületet képeznek, amelyen ezek tovább növekedhetnek. A 17 töltőtestek a bekeverési folyamat során a fölfelé áramló szubsztrátum hatására a 16 közbenső faltól fölemelkednek és a szubsztrátum föfelé irányuló mozgásában részben résztvesznek. Ezt követi egy nyugalmi fázis, amikor is a nehézségi erő hatására a 17 töltőtesíek leülepednek, ennek során az alsó tartományból felemelkedett szubsztrátumot lassan áramoltatják. A 17 töltőtesteket úgy kell kialakítani, hogy az egyes részecskéiknek a térfogata erősen eltérő legyen, és így különböző ülepedési sebességgel rendelkezzen. Lényeges az is, hogy a leggyorsabban leülepedő 17 töltőtestek elég nagyok legyenek ahhoz, hogy ne tudjanak a 16 közbenső falon átesni. Leülepedett állapotban a 17 töltőtesteknek az elrendezése olyan kell legyen, hogy fölfelé haladva az egyes 17 töltőtestek térfogata csökkenjen, míg végül a 18 iszapágyhoz csatlakozva annak további süllyedését megakadályozzák. Az ily módon kialakított 17 töltőtcsteknek a/, anaerob szűrőkhöz képest az az előnye, hogy a 17 töltőtestek minden bekeverési folyamat során fölemelkednek, ezt követően leülepednek, és így a baktériumok számára mintegy táplálékként szolgáló szubsztrátummal optimálisan érintkeznek, kitüntetett áramlási csatornák nem tudnak kialakulni és ezáltal a 17 töltőtestek teljes tömege egyenletesen vesz részt a folyamatban. A 17 töltőtestek fölött található 18 iszapágynak az az előnye, hogy térfogategységenként igen nagy az aktív biomassza részaránya. Mivel a 18 iszapágy elérése előtt az újonnan bevezetett szubsztrátumnak a reaktor több részén kell keresztülhaladnia, a 18 iszapágyon való áthaladásakor annak tulajdonságait jelentősen nem változtatja meg. A 17 töltőtestekről leváló organizmusok nagy, szabadon úszó baktériumkolóniákat és tartományokat képeznek, amelyek a 18 iszapágyra stabiliz.álóan hatnak. Ma a találmány szerinti berendezést tisztítóberendezésként használjuk, amelynél túlnyomó részt oldott és könnyen bontható szubsztrátumok tisztításáról van szó, akkor a reaktortérnek több funkciótérre történő' osztásával (például 14 puffertér, 15 elosztótér, stb.) lehetőség van egymástól megfelelően elválasztott, különböző aktív baktériumok, anyagok kiképzésére, mégpedig az egyes funkciós tereknek megfelelően. Mivel a teljes reaktorban a baktériumnak egy igen széles spektruma van mindenképpen jelen, ezeknek a speciális baktériumoknak a tevékenysége térben korlátozottan használható anélkül, hogy azoknak a hátrányai jelentkeznének. Abban az esetben, ha a peremfeltételek megváltoztak, és az egyes speciális baktérium használhatatlanná válnak, akkor gyakorlatilag a folyamat bizonyos eltolásával a kevésbé specializált baktériumtörzsek használhatók anélkül, hogy ez az egész folyamatnak a megszakítását eredményezné. A 19 reakciótér legfelső szakaszát olyan nagyra kell választani, hogy a benne levő iszapszint az 50 elosztókamrához vezető 21 összekötő vezeték alatt legyen. A 24 csőszélesílés, illetőleg a 68 kiszélesítés segítségével megakadályozható, hogy a 41,43, illetve 44, 45 folyadékszinteknél ingadozások létrejöjjenek. A folyadék fölött található gáz minden esetben a 41, 44, 45 folyadékszintekre fejti ki a nyomóliatását, és azt lassan lefelé nyomja. Amikor a 41, 44, 45 folyadékszint a 24 csőszélesítésnek, illetőleg a 68 kiszélesítésnek az alsó peremét elérte, akkor kezdi a felületi feszültség kifejteni hatását, és ez a 41,45 folyadékszint további minimális süllyedését teszi lehetővé. Amikor pedig az első gázbuborékok a felületi feszültséget áttörik, és a 23, illetve 51 gá/.clvczctő vezetékben felemelkednek, ugrásszerűen eltolódik az egyensúly. A 23, illetőleg 51 gázé'.vezető vezetékekben keletkező nagy gázáram folyadékrészecskéket ragad magával, és mammutszivattyúként működik. Jóllehet statikus folyadékclkmyomás hat, a 24 csőszélesítés, illetőleg 68 kiszélesítés nélkül azonban ez a folyamat csak akkor kerülne nyugalomba, amikor a 41, illetőleg 45 folyadékszintek jelentősen fölfelé tolódnak el, és a 43 folyadékszint pedig lefelé tolódik el. Erre voralkozóan a statikus és a dinamikus energiagörbe közötti különbség a mérvadó. Ez utóbbit az áramlási sebesség befolyásolja. Az áramlási sebességet a 23, illetőleg 51 gá/.clvezctő vezetékben a !l> roakciótér 47 gázterében uralkodó gáztúlnyomás, illetőleg a 46 gáztérben uralkodó gáztúlnyomás határozza meg. A kontinuitás feltételei alapján a 24 csőszélesítésben, illetőleg a 68 kiszélesítésben rz áramlási sebesség a keresztmetszetekkel arányosan kisebb. Ezáltal megfelelő méretezéssel a szintingadozások kívánt mértékre csökkenthetők. Az 50 elosztókamra úgy van kiképezve, hogy benne lefelé irányuló nagyobb kényszeráramlások ne jöhessenek létre, amelyek a könnyű, tehát leülepedésre nem képes iszaprészecskéket magukkal ragadnák, és a tulajdonképpeni 49 derítőkamrába továbbítanák. A reaktorból elvezetett anyag mennyiségének kiegyenlítéséhez a kezelt szubsztrátum egy része a magasságában állítható tehát a folyadéktükörhöz illeszkedő 33 elvezetésen keresztül kerül elvezetésre. Amiké, r megkezdődik a szubsztrátumnak a rögzítetten eliielyezett 35 túlfolyó csatornán keresztül történő eh-ezctése, a 34 zárócsappantyú zárásával a hidraulikusan kedvezőtlen állítható 33 elvezetést kiiktatjuk. Ha nem tisztítóberendezésként alkalmazzuk a találmány szerinti berendezést, akkor az. iszaprészecskéknek egy állandó és folyamatos elvezetése történik, és a 49 derítőkamra a biomassza földúsulására szolgál és mintegy tárolóként működik a keverendő anyagok szükséges térfogatának biztosítására, ebben az esetben tehát all elosztókamrára nincsen szükség, és a fent említett eljárás során az iszaptakarónak a szétrombolását a szubsztrátum teljes felületén a 49 derítőkamrában végezzük el. A hosszú 35 túlfolyó csatorna helyett egy speciálisan kiképzett túlfolyó tölcsér alkalmazható ebben az esetben. A 39 elvezető vezetékben levő 37 szifon a gáz elzárására szolgál. A 38 levegőző csonkok megakadályozzák, hogy szivornyahatásként a gáz elzárását biz.tosítö 37 szifonból kiszivattyúzzuk az ott levő anyagot. Ha a találmány szerinti berendezést tisztítóberendezésként alkalmazzuk, akkor a 38 levegőző csonkok és a 39 elvezető vezeték biztosítja, hogy az elvezetett szubsztrátumba viszonylag nagy mennyiségű oxigén kerül. Ez az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 11
