198123. lajstromszámú szabadalom • Dezodoráló és baktériumellenes kozmetikai készítmény

1 198 123 2 A találmány tárgya egy dezodoraiéi és baktérium­ellenes hatású kozmetikai készítmény. Dezodorain kozmetikai szereket elsősorban azért alkalmaznak, hogy elnyomják a kellemetlen test­szagot, amelyet az eleinte túlnyomórészt szagtalan verejtékből, meleg és nedvesség hatására, bizonyos bőrbaktériumok működése következtében keletkező, erős szagot árasztó bomlástermékek okoznak. Eltekintve azoktól a molekuláktól, amelyek a szagokat képesek elnyelni, jelenleg a verejtékezés okozta rossz szag leküzdésére szolgáló termékek két főcsoportja ismeretes. Az egyik csoportba azokat az izzadásgátlókat soroljuk, amelyek a verejtékképző­­dést megszüntetik, vagy erősen gátolják. Ide tartoz­nak az alumíniumsó alapú, elsősorban alumímum­­hidroxid-kloridot tartalmazd adsztringensek, ame­lyekkel a kellemetlen szag olyan módon szüntethető meg, hogy annak közvetlen okát, az epidermiszben termelődő verejték képződését szorítják vissza. (21 37 926 számú német szövetségi köztársaságból! közrebocsátási jrat). Ezzel ellentétben, a dezodoraid hatású kozmetikai szerekben alkalmazott anyagok másik csoportja a képződő verejték mennyiségét egy­általán néni, vagy csak kevéssé befolyásolja, viszont baktériumölő hatásánál fogva elpusztítja azokat a baktériumokat, amelyek a verejték lebontásában jutnak szerephez. Ide számítjuk mindazokat a szere­ket, amelyek valamilyen antimikrobás hatású anyagot tartalmaznak. Ismert képviselői az ilyen tulajdonságú vegyületeknek például a halogénatommal szubszti­­tuált, vagy szubsztituálatlan fenolszármazékok, szer­ves higanyvegyíiletek, kvaterner .ammoniumszármazé­kok, köztük a CequartylR, vagy bizonyos ioncserélők, illetve az 1,3-diketonok íémkelátjai, valamint a fertőt­lenítő hatású aminosavszármazékok. Ismeretesek ezen­kívül a feni!-(hidroxi-a!kíl)-étetek, mindenekelőtt a fenoxi etanol, amely számos mikroorganizmussal szemben kifejtett baktérium- és gombaölő tulajdon­sága folytán tartósítószerként nyert alkalmazást. A fenoxi-etanol elsősorban savas és neutrális, de alka­­iikus közegben is hatékony és teljesen atoxikus. Már alacscny koncentrációban is kielégítő védelmet nyújt, és jellegtelen íze miatt a gyógyszeripar, továbbá a kozmetikai ipar is gyorsan alkalmazásba vette. Min­denesetre azzal kell számolni, hogy főleg a Gram­­negatív baktériumok ellen hatásos. Káuiai szempontból az (í) képletéi fenoxi-etanol — összegképlete: CgHioO^; relatív molekulatömege: 138,17 — alkalmazása során messzemenően semleges­nek bizonyult. Külsőleg egy színtelen, enyhén viszkó­zus folyadék amelynek csekély kellemes illata van, és ízleléskor a szájat összehúzza. Acctonnal, etanollal és glicerinnel elegyedik, oldódik vízben (1:45) és zsírokban, például olíva- és földimogyoró-olajban (1:50). Mindazonáltal a fenoxi-etanol vízben meglehetősen rosszul oldódik, és némely esetben, tartósítószerként való alkalmazásához ez a.z oldhatóság nem elegendő. A fenoxi-etanollal a szakirodalom bőségesen foglal­kozik, és a természetben is kimutatták, például trópusi gyümölcsökben; tartalmazza a Cichorium endivia és a zöld tea (Camellia chinensis). Az illata lágy, rózsa­illatra emlékeztet, használják parfümkeverékek fixálá­sára is. A li 55 789 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásból az is kiderül, hogy bizonyos fenil-étereket mint baktériumellenes hatású adalékot a bőr meg­tisztítására szolgáló kompozíciókban használnak. Azonkívül tudomásunk van szubsztiíuált fenil-éíer­­xől, amelyet baktériumellenes szerként alkalmaznak (16 42 057 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat). Az előzőekben kifejtett gondolatokat továbbfej­lesztve, 'megkísérelték, hogy bizonyos illatanyagok, illóolajok és más parfüm-alkotórészek mikroba­­ellenes tulajdonságait hasznosítsák, és ezeket dezo­doraié illatszer-kompozíciókban antimikrobás és dezodoraié hatású hatóanyagként alkalmazzák. Ilyen hatékony mikrobaelienes vegyületet, tehát amely a bőrön található szagképző baktériumok szaporodását erősen gátolja, anélkül, hogy a bőr egész baktérium­­flóráját lényegesen megváltoztatná, a 27 28 921 és 33 15 058 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban írtak le. Ez a vegyidet a (II) képlctű, farnezol néven ismert természetes anyag, azaz 2-transz-6-transz-3,7,l l-trimc!i!-dodeka-2,5,lö­­trien-!-ol — összegképlete: C^E^O; relatív molekula­­tömeg: 222,36 —, valamint 3 szintetikus izomerje. Hátránya azonban ezeknek a vegyületeknek, hogy a kívánt hatás eléréséhez, dezodoráló, illetve antimikró­­bás hatású szerként lényegesen nagyobb koncentrá­cióban keli azokat alkalmazni, mint egyébként, illat­szer-kompozíciókban . így például, hogy a Staphylo­coccus aureus és Staphylococcus epidermidis Gram­­pozitív baktériumok szaporodását teljesen meggátol­juk, továbbá a Corynebacterium fajokkal szemben jelentős gátló hatást érjünk el, az adott kozmetikai kompozícióban a fa mezői 0,3 törnegszázalékos töménysége szükséges. Illatszerek és dezodoráló hatású termékek a farnezolt 0,2-0,5%-ban tartal­mazzák. A farnezol egy aciklusos, primer szeszkviterpén alkohol, amelynek természetes előfordulása messze­menően bizonyított. Megtalálható az andropogon­­olajban, gerániumolajban, ciíromfűoiajban, a tuba­rózsa virágolajában, a szantálfaclajban és a hársvirág­­olajban, továbbá több más természetes anyagban. A farnezol színtelen, jellegzetes szagú folyadék, amely 3 rész 70 tf.%-os etanolban tisztán oldódik. A (III) képletéi glicerin-nionolaurát — összegkép­lete: CisikoO*; relatív molekulatömege: 274,11 — LauricidinR kereskedelmi névvel kozmetikai szerek­hez alkalmas csíraölőként ismert. A vegyület vízben diszpergáiható, oldódik alkoholban, zsírokban és paraffinolajban, acetonnal elegyedik. A gliccrin-snonolaurát, legalábbis mint a zsírok emésztésekor keletkező anyagcseretermék, megtalál­ható a természetben. Az élelmiszeripar gyakorta használ adalékanyagként különböző monogliceride­­keí. A glicerin-monolaurátot magát felhasználják gyógyszerészeti kenőcsalapanyagként, emulziók készí­tésekor kc-emuigátorként, és különböző kozmetikai készítményekben, például samponokban, fürdőadalé­kokban, krémekben, vagy kínosokban, azok konzisz­tenciáját biztosító komponensként. A dezodoráló hatású készítmények fentiekben tárgyalt két csoportja azonban mégsem egészen ki­6 10 15 20 25 30 35 20 45 5C 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom