198111. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés talajos megmunkálására
A találmány tárgya talajinsgmunkáló berendezés, előnyösen növényi maradványokból, pl. szalmával, szármaradványokkal, gyomokkal sűrűn borított területek gyors és gazdaságos megművelésére, amely berendezés vázat, és a vázra fölesösített egy, vagy több megmunkáló szerszámot tartalmaz, a megmunkáló szerszámok előnyösen tárcsás művelő eszközök, ezek a vázra felfogó konzolokkal csatlakoznak, a vázra ezenkívül a talajmegmunkálás mélységének szabályozására alkalmas, legalább egy mélységliatároló kerék van fölszerelve. Tárgya továbbá a találmánynak a talajok megmunkálására szolgáló eljárás is. A legelterjedtebb talajmegmunkálási eljárás a szántásos alapművelés, amely során a talajfelszínt ekével forgatják alá. A nagyteljesítményű erőgépek kifejlődése egyre több ekefej vontatását tette lehetővé. Ennek köszönhetően megjelentek a 8 — 16 ekefejes ekék. Az, ilyen ekék hossza oly mértékben megnőtt, hogy az üzemszervezési, ökológiai problémákat okozó rendkívül nagy táblaméretek kialakulásához vezetett. A szántó gépcsoport hossza gyakran elérte a 15-20 m-t is. Ezáltal az űn. forgók megmunkálására külön, kisebb teljesítményű, 2—3 ekefejes ekével felszerelt erőgépeket kellett használni. A gépcsoportok hosszának csökkentése a műveleti sebesség növelésével és kevesebb ekefej használatával oldható meg, ezt azonban az ekék évszázadok alatt kialakult felépítése nem teszi lehetővé. A szántási sebesség a 8—10 km/óra fölé gyakorlatilag nem növelhető, holott a nagyteljesítményű erőgépek a megnövelt 10—20 km/óra munkásébességet igényelnék. A szár- és növényi maradványokkal sűrűn borított területeken gyakori az üzemzavart okozó ,.összehúzás”. Az összehúzott növényi részek az ckefejné! gyűlnek össze, a kormánylemezzel nem forgathatók alá, csupán az eke kiemelésével és az összehúzott kupac eltávolításával, szétterítésével hárítható el az akadály. A növényi maradványok okozta nehézségek az ekefejek előtt járatott különböző késes, vagy tárcsás kialakítású csoroszlyákkal sem előzhetők meg. Ezért az üzemi gyakorlatban, a szántás megkezdése előtt a növényi szármaradvdnyokat felaprítják. Az aprítás leggyakrabban vontatott tárcsázással történik, több menetben, hossz- és kereszt-, és átlós irányú járatással. A módszer “ugyan alkalmas a növényi maradványok felaprítására, de jelentős többletenergia cs időráfordítást igényel, amely a talajmcgnumkdlás költségeit növeli. Ugyancsak ismert megoldás a tárcsával végzett talajművelés. A korábban ismertetett száraprítási művelet mellett addig növelik a tárcsázó menetek számát, amíg a fejszíni talajréteg legalább részben, be nem takarja a növényi maradványokat. A tárcsás művelő eszköz kis munkamélysége (10— 15 cm) azonban nem felel meg — különösen ősszel — a csapadék befogadás és megőrzés miatt szükséges mélyművelés követelményeinek. Ezen hátrányt a középmélylazítók alkalmazásával igyekeznek kiküszöbölni. Használatuk azonban kiegészítő műveletet kíván, és ezért költséges. Emellett a gyakori eltömődés a teljesítményt jelentősen csökkenti. 1 Összefoglalva megállapítható, hogy az ismert eljárások és berendezések önmagukban nem — vagy csak kevéssé — felelnek meg a nagy mennyiségű szármsradvámiyal (kukorica, szalma, napraforgó stb.) borított talajok egy lépésben történő megmunkálására, A találmány célja olyan eljárás és berendezés létrehozása, amely alkalmas a szalmával, szármaradvárryokkal vagy gyomokkal erősen borított területeken is, a gyors és energiatakarékos talajművclésrc. A célkitűzéshez tartozik, hogy a berendezés jól illeszkedjék a nagy teljesítményű erőgépek legkedvezőbb üzemi sebességéhez. A találmányi gondolat alapja az a fetismerés, hogy a nagy teljesítményű gumikerekes erőgépeknél előnyösebb a vonóerő növelése helyett a motorterhelés fokozása. Ezt úgy érhetjük el, hogy megmunkáló szerszámként meghajtó egysegekkel ellátott tárcsás művelő eszközöket alkalmazunk, és a művelési sebességet a vontatási sebességhez szinkronizáljuk. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti talajniegmunkáló berendezés, előnyösen növényi maradványokkal, pl. szalmával, szármaradványokkal, gyomokkal sűrűn borított területek gyors és gazdaságos megművelésére, — amely berendezés vázat, és a vázra fölerősített egy, vagy több megmunkáló szerszámot tartalmaz, a megmunkáló szerszámok előnyösen tárcsás művelő eszközök, ezek a vázra felfogó konzolokkal csatlakoznak, a vázra ezenkívül a talajmegmunkálás mélységének szabályozására alkalmas legalább egy mélységhatároló kerék van fölszerelve — oly módon van kialakítva, hogy a megmunkáló szerszámokhoz meghajtó egységek vannak hozzárendelve, az erőgép pedig előnyösen a művelési sebességnek a vontatási sebességhez való szinkronizálására alkalmas, célszerűen mikroprocesszor vezérlésű szinkronizáló áramkörre! van ellátva. A találmány további ismérve lehet, hogy a megmunkáló szerszámok felét tárcsa, csipkés tárcsa, szegmens alakú tárcsa vagy ásóborona alakú tárcsa képezi. Egy célszerű kiviteli alaknál a berendezés a vázra fölszerelt felfogó szervvel vagy vonórűddal erőgéphez van kapcsolva. A talajmegmunkáló szerszámok meghajtó egysége az erőgéppel kapcsolatban levő hidromotor vagy mechanikus hajtás. Egy másik kiviteli alaknál a berendezés a megmunkáló szerszámok előtt haladó, a talaj és a szármaradványok előzetes elvágására szolgáló vágótárcsákat tartalmaz, amelyek adott esetben meghajtott tengelyre vannak fölszerelve, továbbá a vázhoz, a megmunkáló szerszámok mögé kiegészítő talajművelő eszköz, pl. rögtörő és/vagy tömörítő van kapcsolva. További kiviteli alaknál a berendezés mélyművelő lazító eszközökkel és/vagy folyadék, pl. folyékony műtrágya kijuttatására alkalmas folyadékszóróval van kiegészítve. Egy ugyancsak előnyös kiviteli alaknál a megmunkáló szerszámok meghajtására, és a talajmegmunkáló berendezés mozgatására a vázon erőforrás, és erőátviteli szerkezeti egységek vannak elhelyezve. A találmány szerinti eljárás talajok, különösen növényi maradványokkal, pl. szalmával, szármarad198 11 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
