198103. lajstromszámú szabadalom • Enzimes eljárás 3-helyettesített cephalosporinok előállítására

3 198 103 4 A reakcióelegy pH-ját például animónium-karbo­­náttal vagy trisz-pufferrel tartjuk a kívánt értéken. Az előnyös puffer a trisz-HCl (pH = 7,5). Az eljárást előnyösen körülbelül 25 °C, és körül­belül 35 °C közötti hőmérséklet-tartományban vite­­lezzük ki. A legelőnyösebb hőmérséklet 30 °C körül van. Adott esetben valamilyen redukáló szert, így ditio­­treitet (DTT), ditioeritritet vagy 0-merkaptoetanolt használunk az eljárásnál. Az ilyen redukáló szer meg­őrzi az enzim aktivitását azzal, hogy meggátolja a ferroion oxidálódását, valamint a szulfhidril-csopor­­tok oxidálódását az enzimben. A (II) általános képlettel ábrázolható 2a-helyette­­sített penam-vegyületek egyes képviselőit az 1. táblá­zatban foglaljuk össze. 1. táblázat 2<*-helyettesített penam-vegyületek R CPA1 -CHj CPA1-c2h5 CPA1 n-C3H7 adipoil1-CH3 adipoil1-c2h5 adipoil2-och3 1CPA = 3-karboxi-fenil-acetil. 3 adipoil = H02C(CH2)4-C0-. A (II) általános képletű vegyületek közül előnyö­sek a találmány szerinti eljárásban azok a származé­kok, amelyekben R jelentése 3-karboxi-fenil-acetil­­csoport. További előnyös (II) általános képletnek megfelelő vegyületek azok, amelyekben R jelentése 3-karboxi-fenil-acetil-csoport, és Rj metil-csoport. A penam-vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy a 2a-helyettesitett-6(3-amino-penam-3-karbonsavat egy 3-karboxi-védett-feniI-ecetsawaI vagy mono-karb­­oxi-védett-adipinsavval reagáltatjuk az A) reakció­vázlaton bemutatott módon. Az N-acilezést a penicillinek előállításánál az álta­lában alkalmazott hagyományos kapcsolási módsze­rekkel végezzük. így például a karboxi-védett savat át­alakítjuk a szabadkarboxiesoport aktív származékává, így savhalogeniddé, savaziddá vagy aktív észterré, és az aktív származékot használjuk az acilezéshez. A penicillilgyűrű 3-karboxi-csoportját előnyösen védjük az acilezés folyamán. Az acilezés befejezése után a karboxicsoportokról eltávolítjuk a védőcsoportokat, és így a kívánt terméket kapjuk. így például a 3-(4- nitro-benziloxi-karbonil)-fenil-ecetsavat átalakítjuk savkloriddá oxalil-klorid segítségével, és a kapott sav­­kloridot használjuk a 6-APA-(6-aminopenicillánsav) acilezésére olyan vizes közegben, amely vízzel ele­gyedő szerves oldószert és vízoldható savmegkötő szert, így alkálifém-karbonátot vagy -hidrogénkarbo­nátot tartalmaz. Hasonló módon a mono-(védett­­karboxi)-adipinsavat, például adipinsav-mono-4-nitro­­benzil-észtert, átalakítjuk könnyebben acilező szerré, így savhalogeniddé, amelyet azután felhasználunk a 60-amino-penam vegyület acilezésére. A találmány szerinti eljárással előállítható 3-heIyet­­tesített-3-ccfem-4-karbonsavak, (I) általános képlet­nek megfelelő vegyületek, néhány példáját a 2. táblá­zatban adjuk meg. 2. táblázat 3-helyettesített-3-cefem-4-karbonsavak R Rt CPA1-ch3 CPA1-oc2h5 CPA1-C2H5 adipoil-ch3 adipoil-C -C3ll7-n 1 CPA = 3-karboxil-fenil-acetil. A találmány szerinti enzimes eljárással előállított ccfalosporin-tcrmékckct ismert ccfalosporin félszinte­tikus antibiotikumokká alakíthatjuk át ismert mód­szerekkel. így például a termék 70-karboxi-fenil­­acetil-csoportját, illetve az adipoilcsoportját dezaci­­lezzük, és így a megfelelő 3-helyettesftett-70-amino- 3-cefem-magot kapjuk. Ezt a vegyületet ezután újra acilezzük a kívánt 70-acü-amino-cefalosporinná. Az itt leírt folyamatot az 1) reakcióvázlat szemlélteti. A dezacilezést és az újra acilezést előnyösen az (1) általános képletű vegyületek szabad karboxiesoport­­jainak a megvédése után vitelezzük ki. A karboxi­­csoportokat a cefalosporinoknál szokásosan használt módszerrel védjük, így időlegesen megvédjük a savas karboxi-funkciót. A karboxicsoporlokal észtercsopor­tokkal védjük. A védéshez jól használható észter­csoportok azok, amelyeket a penam karboxiesoport­­jának a védésénél felsoroltunk. Az N-dezacilezést a 3 697 515 számú USA-beli szabadalmi leírásban megadott módon végezzük. A dezacilezést úgy hajtjuk végre, hogy az (I) általános képletnek megfelelő cefalosporint diészterként imino­­halogciiidçt képező reagenssel, így foszfor-halogenid­­del, például foszfor-trikloriddal vagy foszfor-penta­­kloriddal, kezeljük rövidszénláncú alkoholban, pél­dául metanolban vagy izobutanolban a megfelelő imino-éter előállítása közben. Ez utóbbit azután hidrolizáljuk, lebontjuk 70-amino-magú vegyület kép­zése érdekében. Az eljárás egy példája szerint p-nitro­­benzil -7 0-[3-(p-nitro -benziloxi -karbonil)-fenil - acetil­­amino]-3-metil-3-cefem-4-karboxilátot metilén-klorid­­ban PCl5-tel kezelünk trietil-amin jelenlétében körül­belül 5 °C-on, és így imino-kloridot képezünk. Az elegyet hideg metil-alkohollal vagy izopropil-alkohol­­lal kezeljük és imino-étert állítunk elő. A rcakció­­elegyct ezt követően szobahőmérsékletre engedjük felmelegedni és vizet adunk hozzá 70-amino-mag­­észter létesítése érdekében. A magot hidroklorid­­só alakjában hagyományos módszerekkel különít­hetjük cl. A p-nitro-bcnzil-70-amino-3-mctil-3-cefcm-4-karb­­oxilátot újra acilezzük hagyományos módszerekkel a 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom