198093. lajstromszámú szabadalom • Eljárás humán- vagy állatgyógyászati készítményekben alkalmazható kopolimerek és ilyen kopolimereket tartalmazó, a hatóanyagot folyamatosan leadó humán- és állatgyógyászati készítmények előállítására

3 198 09-4 felelő monomereket vagy két, a fentiekben felsorolt biológiailag lebontható lűdrofób polimer vagy mono­mer elegyét ömledékben, vagy a reakció szempontjá­ból közömbös szerves oldószerben, adott esetben az ojtásos kopolimcrizációhoz, polikondcnzádóhoz vagy polladdíeióiioz szokásosan felhasznált katalizátor, elő­nyösen szerves peroxid, szerves ónvegyület, vagy ásványi savval képezett ón(II)-só jelenlétében, 70— 220 C-on, 2—12 órán át hidrofil polimerrel, éspedig po!i(etilén-glikoJ)-lal, poli(vinilalkohol)-lal, poli(vinil­­pirro!idon)-nal vagy po!i(etilén-glikoí-mctii-étcr)-rei vagy az azoknak megfelelő monomerekkel reagál­­tatjuk. A találmány szerinti eljárással előnyösen Am(BA)n vagy Bm(AB)n általános képletű lineáris tömb-kopoli­­mereket állítunk elő — a képletekben m értéke 0 vagy 1, n egész számot jelent, és A a fentiekben meg­határozott hidrofób polimert, míg B a fentiekben meghatározott hidrofil polimert jelenti. A találmány szerinti eljárással, továbbá ABn vagy BAn általános képletű ojtott vagy elágazó tömbkopofimereket is kialakíthatunk — a képletekben A, B és n jelentése a fenti —, amelyekben az A vagy B polimer képezi a vázat, és a vázhoz ojtással n számú B vagy A mono­mer, illetve polimer kapcsolódik. A találmány tárgya továbbá eljárás a hatóanyagot folyamatosan leadó humán- vagy állatgyógyászati készítmények előállítására. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy gyógyhatású anyagot, előnyösen hidrofil polipeptidet, így oxitocint, vazopresszint, adrenokortikotrop hormont (ACTH), epidermisz­növekedési faktort (EGF), prolaktint, luliberint, vagy sárgatest-hormont felszabadító hormont (LH-RH), növekedési hormont, növekedési hormont felszaba­dító faktort, inzulint, szomatosztatint, glükagont, interferont, gasztrint, tetragasztrint, pentagasztrint, urogasztront, szekretint, kalcitonint, enkefalinokat, endorfinokat, angiotenzineket, renint, bradikinint, bacitracinokat, polimixineket, kolisztineket, tirocidi­­neket, gramicidineket, a felsorolt polipeptidek szinte­tikus analógjait, módosulatait vagy gyógyászatiig hatásos fragmenseit, egysarjú antitesteket, vagy old­ható vakcinákat a fentiek szerint előállított, Inimán­­vagy állatgyógyászati szempontból alkalmazható, amfipatikus, nem térhálós, lineáris, elágazó vagy ojtott tömbkopolimerekkel, amelyek tömeg szerinti átlagos molekulatömege legalább 5000, és adott eset­ben egy, vagy több egyéb önmagában ismert, humán­vagy állatgyógyászati készítmények előállításában alkalmazható segédanyaggal keverjük össze. A találmány szerinti eljárással előállítható tömb­­kopolimerek hidrofób komponense biológiailag le­bontható vagy a nonnális élettani körülmények kö­zött hidrolitikusan instabil anyag, hidrofil kompo­nense pedig biológiailag lebontható vagy biológiailag le nem bontható anyag. A találmány szerinti eljárással előállítható tömb-kopolimer, illetve az ezt tartalmazó humán- vagy állatgyógyászati készítmény vízbe, vagy vizes élettani környezetbe helyezve vízfelvétel révén hidrogéné alakul. A „vizes élettani környezet” megjelölésen a meleg­­vérűek testét, elsősorban izomzatút vagy keringési szervrendszerét értjük; megjegyezzük azonban, hogy laboratóriumi vizsgálatok céljaira ezt a környezetet adott esetben élettani pll-crtékre pufférólt, 35—40 C hőmérsékletű vizes folyadékokkal imitálhatjuk. Amennyiben a gyógyhatású anyagot — különösen előnyösen hidrofil polipeptidet - tartalmazó száraz, amfipatikus kopolimcrt vízbe merítjük, vagy vizes élettani környezetbe (élő szervezetbe) helyezzük, a kopolimer hidrofil része vizet vesz fel, és az anyag megduzzad. A vízfelvétel a kopolimer vízben oldha­tatlan részei számára inkompatibilis környezetet teremt, és a kopolimer hidrofób részei olyan kapcsoló pontokként hatnak, amelyek gátolják a további víz­felvételt. Ebben a duzzadt, hidratált állapotban a kopolimer mátrix a beágyazott gyógyhatású anyag — például vízben oldható polipeptid — számára át­­batolbatóvá válik, és így a gyógyhatású anyag foko­zatosan deszorbeálódik a mátrixból. A duzzadás folyamán, valamint a némileg egyen­súlyi állapotig duzzadt állapotban megkezdődik a kopolimer hidrofób részének hidrolitikus bomlása. A részlegesen lebomlott kopolimer duzzadóképes­sége fokozódik, így a hidrolízis folyamán nő a kopoli­mer ví/fclvctclc, fokozódik a mátrix víy.á11 kilo11uiló­sága, ami tovább növeli a gyógyhatású anyag des/.or­­beálódását. Ez az utóbbi jelenség ellensúlyozza a gyógyhatású anyag koncentráció-csökkenésének Íratá­sát, és biztosítja a hatóanyag folyamatos felszabadu­lását. A kopolimer összetevőinek megfelelő meg­választásával szabályozhatjuk az egyes fiziko-kémiai átalakulási folyamatokat (duzzadás és hidrogél­­képződés, a hatóanyag deszorbeálódása, a hidrolitikus bomlás megindulása és fokozódása, a hatóanyag­felszabadulás fokozódása), és így olyan készítménye­ket alakíthatunk ki, amelyekből a hatóanyag huzamo­sabb idő alatt folyamatosan szabadul fel. A hatóanyag ideális felszabadulási ütemet úgy is biztosíthatjuk, hogy különböző tulajdonságokkal (pél­dául molekulatömeg, molekulatömeg-eloszlás, tömb­szerkezet, hidrofil jelleg, bomlási jellemzők, diffúziós sajátságok) rendelkező kopolimereket keverünk össze. A különböző kcpolimerek megfelelő arányú össze­keverésével a hatóanyag-felszabadulás ütemét és tarta­mát tetszés szerint módosíthatjuk. A komponensek fenti tulajdonságainak megfelelő megválasztásával és/vagy megfelelő arányú keverésével olyan kopolimer anyagot is kialakíthatunk, amelyből viszonylag alacsony (100 °C-nál lényegesen alacso­nyabb) hőmérsékleteken, egyes esetekben szobahő­mérsékleten készíthetők humán- vagy állatgyógyá­szati készítmények, például implantációs kompozí­ciók. Ezek a kopolimerek, illetve kopolimer-kombi­­nációk különösen előnyösen alkalmazhatók bőre érzékeny vagy oldószerre érzékeny polipeptid ható­anyagok beágyazására. így például a poli(etilén­­glikol)-ból, és 37 °C-nál magasabb üvegesedési hő­mérsékletű amorf hidrofób polimerekből készített tömbkopolimerck különösen előnyösen alkalmaz­hatók errs, a célra, mert a poli (etilén-glikol) blokkok lágyítják a hidrofób blokkokat, így a kopolimer viszonylag alacsony hőmérsékleten (esetenként szoba­hőmérsékleten) is könnyen feldolgozható anyaggá válik. Állás közben azonban a poli(ctilén-glikol) blokkok kristályosodnak, és az anyagkeverékből 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom