198084. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 2-béta, 16-béta-diamino-androsztán származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

3 198 084 4 Utunk, és kívánt esetben egy így kapott (I) általános képletű vegyületet vízzel reagáltatunk és/vagy sav­­addíciós sójává alakítunk. A fentiekben említett kiindulási vegyületeket ön­magukban ismert módszerekkel állíthatjuk elő. 5 a­­androszt-2-én-17-onból vagy 5a-androsztán-3/?-ol-17- onból kiindulva ezeknek a kiindulási vegyületeknek az előállítását a kiviteli példákban ismertetjük. A monokvaterncrizált vegyületeket tehát ügy állít­hatjuk elő, hogy egy 2/3,16/3-diamino-3a,17a-hidroxi­­androsztánt egy R7X általános képletű vegyülettel reagáltatunk, Ilyen módon olyan monokvaternerizált vegyületeket kapunk, amelyek kvatemer csoportja a 2/3- vagy 16/3-hclyzetben van. Ezek a vegyülctck a reakcióelegyből, illetve egymástól elválaszthatók, például kromatografálás vagy frakcionált kristályosí­tás útján. Ha a 2/3- és/vagy 16/3-helyz.etű helyettesítő további aminocsoportot tartalmaz, így például akkor, ha az említett helyettesítő egy d'-metil-piperazino­­csoport, akkor olyan monokvaternerizált vegyülete­ket kapunk, amelyeknél a kvaternerizált nitrogén­atom nem közvetlenül a s/.lcroid váz 2-vagy 16-hcly­­zetű szénatomjához kapcsolódik. Előnyösen a szte­­roid és az R7X általános képletű vegyület közötti mólarány 1:1 és 1:50 közötti tartományba, külö­nösen előnyösen 1:2 és 1:20 közötti tartományba esik. A reagáltatást 10—50 °C-on, célszerűen szoba­hőmérsékleten hajtjuk végre. A reakcióidő általában 5—50 óra. Adott esetben a reagáltatást egy alkalmas szerves oldószerben, így például metilén-kloridban végezzük. A reakció befejeződése után a találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket a reakció­elegyből például kromatografálással vagy frakcionált kristályosítással különíthetjük el. Hasznosíthatjuk azt a tényt, hogy a lö/3-helyzetű szubsztituensként monokvaternerizált csoportot tartalmazó vegyületek rosszul oldódnak bizonyos oldószerekben, így például dietil-éterben. Ha a reagáltatást ilyen oldószer jelen­létében hajtjuk végre, akkor az előállítandó vegyü­letek a reakció során kicsapódnak, illetve a reagálta­tást követően a reakcióelegyhez ilyen oldószer hozzá­adása útján kicsaphatok. A találmány szerinti eljárással a találmány szerinti vegyületek lényegében nem-kvaternerizált vágj' bisz­­kvaternerizált vegyietektől mentesen állíthatók elő. A találmány szerinti vegyületek savaddíciós sói szokásos módon ügy állíthatók elő, hogy a vegyüle­teket egy gyógyászatilag elfogadható szerves vagy szervetlen savval reagáltatjuk. A találmány tárgya továbbá eljárás olyan gyógyá­szati készítmények előállítására, amelyek gyógyhatású hatóanyagként legalább egy találmány szerinti vegyü­letet tartalmaznak. Előnyösen az ilyen gyógyászati készítmények vizes gyógyászati készítmények. Az ilyen készítményeket úgy állíthatjuk elő, hogy leg­alább egy találmány szerinti vegyületet vízben oldunk aszeptikus körülmények között. Ha savaddíciós sót hasznosítunk, akkor az ilyen készítmények előállít­hatok úgy is, hogy egy gyógyászatilag elfogadható savat kombinálunk valamely találmány szerinti vegyü­ld vizes oldatával A készítmények továbbá kívánt esetben stabilizálhatok egy gyógyászatilag elfogad­ható puffer-rendszer adagolása útján. Ezek a pufferek a 3 és 4,5 közötti pH-tartományban hatásosak. Példa­képpen megemlíthetjük az ccctsavból és nátrium­­acetátból vagy citromsavból és nátrium foszfátból álló puffer-rendszereket. A találmány szerinti eljárással előállított gyógyá­szati készítményeket a klinikai gyakorlatban sebészeti beavatkozás esetén a vázizomzat paralizálására hasz­nálhatjuk. A találmány szerinti eljárással előállított készít­ményeket rendszerint intravénás injektálással adjuk be, kezdeti dózisként 5 mg és 50 mg közötti mennyi­ségű hatóanyagot használva (bolusz-injektálással), majd ezután a szükséges mennyiségű, de minden cselre kisebb dózisú kiegészítő adagokat adagolva. A találmányt a következő példákkal kívánjuk megvilágítani. ]. Példa 700 g 5a-androszt-2-én-17-on 5,6 liter etanollal készült, forró oldatához, keverés közben hozzáadunk 525 g 4-metil bcnzol-szulfonsav-hidnizidot és 5,25 g 4-metil-benzoi-szulfonsavat, majd az így kapott reak­­cióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 8 órán át forraljuk. A reakcióelegyet ezután keverés közben lehűtjük, majd további 1 liter etanolt adunk hozzá. Ekkor kristályos csapadékként 4-mclil-bcnzol-szwI- fonsav-5a-androszt-2-én-l7-ilidcn)-hidra/idot kapunk. 2. Példa 900 g 1. példa szerinti vegytiiet 13.5 liter vízmen­tes dietil-éterrel készült szuszpenziójához nitrogén­­atmoszférában 45 perc leforgása alatt kis adagokban hozzáadunk 3,3 liter, dietil-éterrel készült 1,5 mólos .netíl-lítium-oldatot. Az adagolás során a reakció­­elegy hőmérsékletét 0 °C és 14 °C között tartjuk. Az adagolás befejezését követően a szuszpenziót szoba­­hőmérsékleten 20 órán át keverjük, majd 5 °C-ra le­hűtjük, óvatosan vizet adunk hozzá, és a fázisokat dválasztjuk. Az éíeres fázist vízzel semlegesre mossuk, rízmentes nátrium-szulfát fölött szárítjuk és bepárol­­uk. A kapott gyantás anyagot toluolban feloldjuk, majd az így kapott oldatot 0,063—0,2 mm szemcse­­méretű szilikagéllel töltött, 35 cm • 4,5 cm méretű oszlopon kromatografáljuk. Tohiollal végzett eluálás i redményeképpen olyan frakciót kapunk, amelynek 'lepárlásakor 452 g mennyiségben sárga színű gyantát kapunk. E termék toluollal készült oldatát egy máso­dik, a Fluka cég által „5016A” márkanéven szállított rlumínium-oxiddal töltött, 30 cm • 4,5 cm méretű oszlopon átszűrjük az elszíneződés eltávolítása célja hói. Az eluáíum bcpárlásakor olajat kapunk, amelyet fzután etanolbó kristályosítunk. Így hasábkristályok farmájában 5ü androszta-2,16-diént kapunk. 3. Példa 450 4 g 5cv-a:idros/ta-2,l6-dién 1,35 liter kloro­formmal készült oldatához keverés közben hozzá­adunk 45,04 g vízmentes nátrium-acetátot, majd az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom