198061. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új pirrolo [1,2-a] [4,1] benzoxazepinek, valamint az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 2 pontjain)/, közeli hőmérsékleten hajtjuk végre. Valamely (111) általános képletű vegyilletnek vala­mely, a karbonsav reakdóképes származéka mint savlialidja, előnyösen savkloridja vagy vegyes anhid­­ridje alakjában jelenlévő (IX) általános képletű ve­­gyülette! történő kondenzációját iners oldószerben, mint toluolban vagy metilén kloridban, előnyösen valamely bázis, például szervetlen bázis, mint kálium­­-karbonát vagy valamely szerves bázis, mint trietil­­-amin vagy piridin jelenlétében 0 és 100 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen szobahőmérsékleten hajt­juk végre. A fentnevezett reakciókat Önmagában ismert mód­szerekkel, hígitószerek - előnyösen a reagensekkel szemben iners, és ezeket oldó hígítószerek -, katali­zátorok, kondenzálószerek vagy egyéb, nevezett sze­rek, és/vagy iners atmoszféra jelen- vagy távollétében, hűtés közben, szobahőmérsékleten vagy megemelt hő­mérsékleten, előnyösen a használt oldószer forrás­pont-hőmérsékletén, normális vagy megemelt nyomá­son hajtjuk végre. A találmány tárgyát képezik az itt leírt eljárás olyan változatai is, melyeknél nyerhető közbenső ter­mék valamely kiindulási anyagot a reakció körülmé­nyei között képezünk vagy, amelyeknél valamely ki­indulási anyagot sója vagy tiszta izomeije alakjában használunk fel. A találmány szerinti eljárás során előnyösen olyan kiindulási anyagokat használunk, amelyek a bevezető­ben különösen értékesként nevezett vegy lilétekhez ve­zetnek. Végül a találmány szerinti vegyületek vagy szabad alakjukban vagy sóalakjukban nyerhetők, amennyi­ben a vegyület sóképzésre alkalmas. Valamely szabad bázis a megfelelő savaddiciós sóvá, előnyösen olyan savakkal vagy anioncserélőkkel alkotott sóvá alakít­hatók át, amelyek gyógyszerészetileg alkalmazható sókat képeznek. Valamely nyert só a megfelelő sza­bad bázissá alakítható át, például valamely erősebb bázissal, mint fém- vagy ammónium-hidroxidda! vagy vázis sóval, például atkálifém-hidroxiddal vagy karbo­náttal vagy kationcserélőkkel. A savaddiciós sókat előnyösen olyan, az előbbiekben leírt, szervetlen vagy szerves savakkal képezzük, amelyek gyógyszerészeti­leg alkalmazható sókat szolgáltatnak. Ezek vagy egyéb sók, például pikrátok a nyert bázisok tisztítá­sára is felhasználhatók. A bázisokat sóikká alakítjuk át, a sókat elválasztjuk, és a szabad vegyületeket a sókból felszabadítjuk. Az új vegyületek szabad- és sóalakja közötti szo­ros összefüggés miatt az előzőekben és következők­ben szabad vegyületek és sók alatt értelem- és célsze­rűen adott esetben a megfelelő sókat, illetve szabad vegyületeket is értjük. A vegyületek és sóik hidrátjaik alakjában is nyer­­hetők vagy tartalmazhatnak egyéb, kristályosításhoz használt oldószereket is. A találmány tárgyát képezi továbbá eljárás az (I) általános képletű vegyületeket és gyógyászatiig elvi­selhető, nem toxikus savaddiciós sóikat, mint ható­anyagot tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítá­sára. E gyógyszerkészítmények emlősöknél különösen gasztro-in-tesztinális hatóanyagokként, mint gasztro­­inteszlinális kiválasztással kapcsolatos betegségek, így hasmenés, fekélyek, gyulladásos betegségek, kiszára­dás elleni, valamint gasztrointesztinális szekréció elle­ni hatóanyagok kezelésére alkalmasak. Gátló hatást fejtenek ki a Calmodulinra. A találmány szerinti eljárással előállított gyógy­szerkészítmények emlősöknél — ezen belül embernél orális vagy rektális, valamint parenterális adagolásra alkalmasak. A találmány szerinti gyógyszerkészítmé­nyek hatóanyagként legalább egy, (I) általános képle­tű vegyületet vagy annak gyógyászatiig elviselhető sóját tartalmazzák, adott esetben egy vagy több, gyó­gyászatiig elfogadható hordozóanyaggal együtt. A találmány szerinti, framakológiailag használható vegyületek gyógyszerkészítmények előállítására hasz­nálhatók fel, amelyek a hatóanyag egy hatásos meny­­nytségét hordozóanyagokkal együtt, azokkal alkotott keverék formájában tartalmazzák, és amelyek enterá­­tis vagy parenterális adagolásra alkalmasak. Előnyösen tablettákat vagy zselatinkapszulákat használunk, ame­lyek a hatóanyagot a) hígítószerekkel, például laktóz­­zal, dextrózzal, nádcukorral, mannittal, szorbittal, cellulózzal és/vagy glicinnel, és b) csúsztatóanyagok­kal, például kovafölddel, talkummal, sztearinsavval vagy annak sóival, mint magnézium-sztearáttal vagy kalcium-sztearáttal, és/vagy polietilén-glikollal együtt tartalmazzák, a tabletták c) kötőanyagot, például magnézium-alumínium- szilikátot, keményítőpasztat, zselatint, tragantot, metil-cellulózt, nátrium-karboxi­­metil-cellulózt és/vagy polivinil-pirrolidont, és kívánt esetben d) oszlatószert, például keményítőt, agart, al­­ginsavat vagy annak sóját, mint nátrium-aiginátot és/vagy pezsgőkeverékeket e) adszorbeálószereket, szí­nezékeket, ízesítő- és édesítőszereket tartalmaznak. Az injektálható készítmények előnyösen izotóniás vizes oldatok vagy szuszpenziók, és a kúpok elsősor­ban zsíremulziók vagy -szuszpenziók. A gyógyszerké­szítmények sterilizálhatok, és/vagy segédanyagokat, mint például konzerváló-, stabilizáló-, nedvesítő-, és/vagy emulgeálószereket, oldódást elősegítő anya­gokat, az ozmózis nyomás szabályozására szolgáló só­kat és/vagy puffereket tartalmaznak. A találmány sze­rint gyógyszerkészítmények kívánt esetben további, farmakológiáiig értékes anyagokat tartalmazhatnak, és azokat önmagában ismert módon, például a szoká­sos keverési, granulálási vagy drazsírozó eljárással állít­juk elő, és kb. 0,1%-tó! kb. 75%-ig, különösen kb. 1%­­tó! kb. 50%-ig terjedő mennyiségű hatóanyagot tar­talmaznak. A farmakológiallag aktív, találmány szerinti vegyü­letek továbbá olyan gyógyszerkészítmények előállítá­sára is használhatók, amelyek a hatóanyag egy hatásos mennyiségét transzdermális adagolásra alkalmas hor­dozóanyagokkal együtt, azokkal alkotott keverék alakjában tartalmazzák. Az ilyen receptúránál az al­kalmazás előnyösen olyan bandázs alakjában történik, amely egy hátoldali anyagból, egy, a hatóanyagot adott esetben a hordozóanyagokkal együtt tartalmazó rezervoárból (tartályból), adott esetben a hatóanya­got a bőrnek egy időtartam alatt szabályozott módon leadó membránból, és az eszköznek a bőrre rögzítésé­re szolgáló segédanyagból áll. A hatóanyag adagolása a melegvérű fajtájától, test­súlyától, életkorától és egyéni állapotától, valamint az alkalmazás módjától függ. kb. 50-70 kg testsúlyú emlősök esetében a dózisegység 5 és 100 mg hatóa­nyag között van. A következő példák a találmány szemléltetését cé­lozzák, de annak terjedelmét nem korlátozzák. A hfí-98.06 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom