197980. lajstromszámú szabadalom • Eljárás herbicid hatású tiokarbamát származékok hatástartamának növelésére
1 197980 2 A találmány tárgya eljárás herbicid hatású tiokarbamátszármazékok hatástartamának megnövelésére szerves foszforvegyületekkel. Az utóbbi vegyületek képesek a tiokarbamátszármazékok egyszeri alkalmazásakor jelentkező hatást meghosszabbítani akár egyidejű, akár külön-külön történű kijuttatással. A mezőgazdasági gyakorlatban a tiokarbamátszármazékok jól ismert herbicid hatású vegyületek gyomirtásra olyan haszonnövényekben, mint például a kukorica, burgonya, bab, répa, paraj, dohány, paradicsom vagy a lucerna. A tíokarbamátszármazékokat elsősorban preemergensen, vagyis kikelés előtt alkalmazzák. Különösen hatékonynak bizonyulnak abban az esetben, ha a haszonnövény vetése vagy elültetése előtt a talajba juttatják őket. Herbicidként használva a tiokarbamátszármazék közvetlenül alkalmazását követően a legkoncentráltabb. Az, hogy ez a kezdeti koncentráció ezután mennyi ideig marad fenn, döntő mértékben a szóbanforgó talajtól függ. Más szavakkal, a herbicid hatású tiokarbamátszármazék koncentrációjának a csökkenési sebessége talajról talajra változik. Ezt bizonyítja egyrészt a konkrét esetben jelentkező gyomirtó hatás megfigyelhető mértéke, másrészt jelentős idő elteltével a talajban maradt, le nem bomlott tiokarbamát kimutatható jelenléte. A Chemical Abstracts, 83. 142 918t szakirodalmi helyről paradicsomban használatos olyan kombináció vált ismertté, amely egyrészt O-etil-S.S-dipropil-foszforoditioátot, másrészt S-propil-butil-etil-tiokarbamátot tartalmaz. Miként az említett szakirodalmi helyen referált cikk II. táblázatából kitűnik, a szerves foszíorvegyületet és a tiokarbamátszármazékot 11,20 kg/hektár, illetve 2,24 kg/ /hektár felhasználási arányban, azaz 5:1 tömegarányban alkalmazzák. A találmány szerint ez az arány 1:0,5 és 1:25 közötti. Az említett irodalmi helyen továbbá még csak említést sem tesznek a tiokarbamátszármazékok hatástartamában az ismételt alkalmazáskor bekövetkező csökkenésről, hanem a gyökércsomósodást előidéző nematódák irtását és a paradicsom fokozott növekedését emelik ki, továbbá az említett szerves foszíorvegyületet a referált cikk I. táblázatában mint nematocid-inszekticid hatású anyagot említik. A II. táblázatból ugyanakkor kitűnik, hogy az említett két vegyület kombinációja adja a leggyengébb eredményeket a paradicsom növekedésének serkentése vonatkozásában. E kombináció további hátránya, hogy a paradicsompalántákra azok korai állapotában fitotoxikus. A referátumban, illetve a referált cikkben nincs említés antidotum esetleges használatáról. összefoglalóan megállapítható, hogy ez a szakirodalmi publikáció elirányítja az átlagos tudású szakember figyelmét a következőkben részletesen ismertetésre kerülő találmány szerinti megoldástól. A Chemical Abstracts, Index Guide 1977— 81 478G referátumban említik Eradicane márkanév alatt azt a készítményt, amely hatóanyagként S-etil-N,N-dipropil-tiokarbamát és 2,2-diklór-N,N-di-2-propenil-acetamid kombinációját tartalmazza. Ez a kombináció tehát nem tartalmaz szerves foszíorvegyületet és így esetében nem lehet szó megnövelt hatástartalomról. Felismertük, hogy bizonyos herbicid hatású tiokarbamátszármazékoknak a talaj lebontó hatásával szembeni állóképessége (továbbiakban: talajperzisztenciája) szignifikáns mértékben növelhető, ha a tiokarbamátszármazékokat önmagukban herbicid hatással nem rendelkező szerves foszforvegyületekkel együtt hasznosítjuk. A tiokarbamátszármazékok talajperzisztenciájának javulása többféle módon jelentkezik. Kimutatható, illetve észlelhető például, hogy a talaj tiokarbamát-tartalmának csökkenési sebessége lényegesen kisebb egy szerves foszforvegyület használata esetén. Ezt a herbicid hatású tiokarbamátszármazék kihordása, illetve a talajba juttatása után rendszeres időközökben végrehajtott talajelemzés adatai igazolják. A javított talajperzisztenciát bizonyítják a herbicid hatékonysággal kapcsolatos olyan vizsgálatok, amelyekben a herbicid hatóanyag alkalmazását követően meghatározott időközökben a gyomirtás mértékét vizsgáljuk, illetve mérjük. Ezekben a kísérletekben ugyanis az önmagában herbicidként hatástalan szerves foszforvegyület növeli a tiokarbamátszármazék hatását azáltal, hogy növeli az utóbbi perzisztenciáját a talajban és ezáltal meghosszabbítja hatásának időtartamát. A talajperzisztencia javulásának egyéb módjai a leírás további részéből lesznek megismerhetők. A fentiek alapján a találmány tárgya eljárás herbicid hatású tiokarbamátszármazékok hatástartamának növelésére. A találmány szerinti eljárásra az jellemző, hogy a) 1—28 kg/hektár felhasználási arányban kijuttatott tiokarbamátszármazék herbicid hatóanyaggal, amelynek (I) általános képletében: —R1 jelentése 1—4 szénatomot tartalmazó alkil-, adott esetben 1,2 vagy 3 halogénatommal helyettesített, 3—6 szénatomot tartalmazó alkenil- vagy 7—9 szénatomot tartalmazó fenil-alkilcsoport; továbbá — R2 és R3 egymástól függetlenül 1—6 szénatomot tartalmazó alkil- vagy 5—7 szénatomot tartalmazó cikloalkilcsoportot jelentenek vagy együtt 4—7 szénatomot tartalmazó alkiléncsoportot alkotnak — egyidejűleg vagy ennek kijuttatását megelőzően vagy követően 0,5:1 és 25:1 közötti tömegarányban b) olyan szerves foszforvegyületet, amelynek (III általános képletében —R^ jelentése adott esetben egy, kettő vagy három halogénatommal helyettesített 1—6 szénatomot tartalmazó 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
