197962. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés elektromágneses sugárimpulzusok kalorimetriás elvű energiamérésre

amely az optoeiektronikus mérővevőkkel, a nullpontkompenzáló fokozatokkal, a vissza­futó fokozattal, valamint a kijelzőfokozattal áll összeköttetésben. A mérőabszorberböl ki­lépő, el nem nyelt szórt sugárzást felfogó optoeiektronikus mérővevő a találmány sze­rinti elrendezés egy előnyös kiviteli alakja értelmében piroelektromos fólia vagy félve­zető szenzor. Előnyös továbbá a találmány értelmében, ha a műveleti erősítők és a nullpontkompen­záló fokozatok oly módon vannak összekap­csolva, hogy minden egyes mérési tartomány­hoz egy-egy sorbakapcsolt műveleti erősítő és nullpont kompenzáló fokozat tartozik, míg a többi mérési tartomány azonos felépítésű soros kapcsolásai ezzel párhuzamosan van­nak összekötve. A találmány szerinti elrendezés egy to­vábbi előnyős kiviteli alakja értelmében visz­­szafűtőfokozatként teljesítményerősítő, kijel­zőfokozatként pedig analóg-digitá! átalakító és hozzá csatlakoztatott dekóderkijelző van beiktatva. A találmány szerinti elrendezéssel nagy pontossággal mérhető az elektromágneses su­gárimpulzusok energiája. A fűtőéiíenáliáso­­kat tartalmazó két abszorber elrendezésével nagy mérési gyakoriság esetén szinte teljes környezeti függetlenség érhető el. A tűrési problémák redukálása mellett olyan készülék kialakítását értünk el, amely ezzel együtt átlagos műszaki ráfordítás mellett gazdasá­gosan gyártható. A találmányt az alábbiakban a rajz se­gítségével ismertetjük részletesebben, ame­lyen a sugárimpulzusok energiájának mé­résére alkalmas elrendezés egy lehetséges tömbvázlatát tüntettük fel. A példaként ismertetett találmány szerin­ti elrendezés elektromágneses sugárimpulzu­sok energiájának mérésére két fő részből: 21 mérőfejből és 22 kiértékelőegységből áll. A kalorimetriás mérési elvnek megfelelően 21 mérőfejként a DD 160 325 számú szabadal­mi leírásból ismertté vált differencíálelren­­dezést alkalmaztuk, amelyben 4 mérőabszor­­ber és 5 referenciaabszorber található, me­lyek egy-egy 7 hőelemmel és egy közös hő­kapacitással állnak termikus kapcsolatban. Ezt a 21 mérőfejet járulékosan 1 bemeneti zárral, valamint a mérendő sugárzást át­vezető 2 átvezetőcsatornákon kívül 3 opto­eiektronikus mérővevőkkel láttuk el, melyek a 4 mérőabszorberről kilépő szórt sugárzás felfogására szolgálnak. A 7 hőelemek egy külső és egy belső, önmagában zárt, termi­kusán és elektromosan vezető lamellaszer­kezetként vannak kialakítva. A lamellaele­mek, melyek száma a kívánt pontosság függ­vényében változtatható, hőellenállás hidakon keresztül vannak egymással összekötve és a rajtuk átfolyó hőmennyiségek integrálására elektromosan sorba vannak kapcsolva. Kü­lönösen előnyösnek mutatkozik, ha a 7 hő­­elemeket a hőellenállás hidakkal egy termi-3 kusan és elektromosan szigetelő alapanyagon áramvezetö felületi alakzatként képezzük ki. A hőkapacitás termikusán jól vezető anyag­ból áll, amelynek hőkapacitása a 7 hőele­mek hőkapacitásának sokszorosát teszik ki. A 4 mérőabszorber és az 5 referenciaabszor­ber, melyek érzékenységi, felfutási idő és le­­csengési idő paramétereinek abszolút azono­saknak kell lenniük, üreges kúpként van ki­alakítva és feketített fémből, grafitból vagy üvegből áll. Az energiamérő elrendezés köny­­nyű és abszolút hitelesíthetőségét azzal ér­jük el, hogy a 4 mérőabszorberhez rendelt 6 fütőellenálláshoz ismert energiamennyi­séget vezetünk. Az energiamennyiség meg­mérése után az 5 referenciaabszorbert a hoz­zátartozó 6 íűtőeilenállásokon keresztül a 4 mérőabszorberrel azonos hőmérsékletre me­legítjük ismert hőmennyiség hozzávezetésével, így gyorsan létrehozható a mérésre kész álla­pot. Az ábrán blokkvázlaton bemutatott 22 kiér­­tékeiőegység elektromosan csatlakozik a 4 mérőabszorber és az 5 referenciaabszorber 6 fűtőellenállásaihoz, valamint a 7 hő elemek­hez. A mérendő 20 sugárimpulzusok az 1 be­meneti záron és a 2 átvezető csatornán át a 4 mérőabszorberre jutnak. A 4 mérőabszor­ber alakja és anyaga révén az elektromág­neses sugárzás legnagyobb része elnyelődik és a 4 mérőabszorber hőmérsékletének emel­kedését idézi elő. A keletkezett hő a tároló hőkapacitásba húzódik át, miáltal a 7 hő­­elemeken belül a hőmérséklet gradiensek ré­vén termofeszültség keletkezik. A 7 hőelemek leírt kialakításával a mérendő sugárzás be­esési helyétől függetlenül az összes differen­ciális hőmennyiség felfogható. A mérendő su­gárzás csekély része nem nyelődik el a 4 mé­­rőabszorberben, hanem azt szórt sugárzásként elhagyja, amelyet a 3 optoeiektronikus mé­rővevők. fognak fel. A 3 optoeiektronikus mérővevők céljára fotodiódák, fototranziszto­­rok vagy piroelektromos fóliák alkalmazha­tók előnyösen. A 22 kiértékelő egység 8 elő­erősítőjének bemenete a 21 mérőfej sorba­kapcsolt 7 hőelemeivel áll kapcsolatban, míg kimenete jelen esetben három 10 műveleti erő­sítő bemenetére van párhuzamosan vezetve. A 10 műveleti erősítő kimenetei egy-egy II nullpontkompenzáló fokozat bemenetére csat­lakoznak, melyek kimenete egyrészt 14 vezér­lőfokozat bemeneteire, másrészt egy-egy 12 analóg kapcsolóra vannak vezetve. A 12 ana­lóg kapcsolók kimenete közösítetten 15 ki­jelző fokozat bemenetére, valamint 13 vissza­­fűtő fokozat bemenetére vannak kötve. A 14 vezérlőfokozat vezérlőbemenete a 21 mérőfej 3 optoeiektronikus mérővevőjével van össze­kötve, 16 vezérlővezetékei a 11 nullpontkom­penzáló fokozatok vezérlőbemeneteivel, 17 ve­zérlővezetékei a 12 analóg kapcsolók vezérlő­bemeneteivel, 18 vezérlővezetéke a 13 vissza­­fütőfokozat vezérlőbemenetével és 19 vezér­lővezetéke a 15 kijelzőfokozat vezérlőbeme-4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 65 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom