197958. lajstromszámú szabadalom • Csővezeték, valamint eljárás és berendezés csővezeték fektetésére
A találmány tárgya csővezeték, továbbá eljárás csővezeték, különösen a találmány szerinti csővezeték fektetésére és berendezés az eljárás foganatosítására. A találmány szerinti csővezeték tetszőleges folyékony vagy gáznemű közeg szállítására alkalmazható és alkalmazásától függően készülhet például acélból, öntöttvasból, acélbetonból, azbesztből vagy kerámiából. A találmány szerinti eljárás során a csővezetéket a talajban kialakított fektetési nyomvonal mentén húzódó árokban vagy csőcsatornahídon helyezzük el. Az összekötő csővezetékek leginkább elterjedt változatai egymással hermetikusan összekapcsolt csőelemekből épülnek fel. A csőelemek összekapcsolása például hegesztés útján, vagy speciális karmantyúk, csőkarmantyuk révén történik. Az acélcső-elemekből összehegesztéssel kialakított csővezeték jelentős hátránya, hogy a csőelemek összehegesztésekor szigetelésük megsérül, ami az illesztési helyeken korrózióhoz vezet, aminek következtében a csővezeték idő előtt használhatatlanná válik. A karmantyúk, illetve csőkarmantyúk által összekapcsolt csővezetékek hátránya, hogy a belsejükben megengedett nyomás felső határa korlátozott, többnyire mintegy 0,2— 1 MPa nyomást képesek elviselni. Az ismert csővezetékek további hiányossága, hogy a csőelemek illesztési helyein a csővezeték folyamatos működése közben tömítetlenség jöhet létre. A karmantyúkkal szerelt csővezetékek további lényeges hátránya, hogy a csővezeték fektetésének folyamata nem automatizálható. A külső szigeteléssel ellátott csőelemekből felépített csővezeték építésénél elengedhetetlen művelet a szerelési helyen, vagyis a fektetési nyomvonal mentén végrehajtandó felületbevonás. Erre a műveletre speciális berendezéseket fejlesztettek ki, amelyek az illesztési helyek tisztítását, hevítését és szigetelését elvégzik. Ilyen berendezést szerelési körülmények között először 1973-ban alkalmaztak. A berendezés ismertetése megtalálható E. P. Polansky—W. I. Pasternak: „Truby dlya neftyanoi i gazovoi promyshlennosti za rubezhom" (Kőolaj- és földgázipari csővezetékek) című könyvében (Moszkva, Nedra kiadó, 1979, 201. oldal). Csővezetékek belső rétegbevonatának szerelési körülmények között, felgőzölögtetés útján történő kialakítására többféle megoldás ismert. Az előző bekezdésben hivatkozott irodalom 201—202. oldalain ismertetett eljárás szerint például csővezeték — csőelem — belsejébe mindkét oldalról epoxid-bevonatot injektálnak. Az US 36 00 793 számú szabadalmi leírásból (NSZO jelzet: B 23 K 19/00, B 23 K 31/02; közzétéve: 1971.08.24.) olyan eljárás ismerhető meg, amelyben a csövek, illetve a csőelemek illesztési helyeinek szigetelése, továb- 2 1 bá a szigetelés hosszanti varratok mentén történő helyreállítása szalagbevonatok révén történik. A fenti megoldások viszonylag alacsony szerelési teljesítményt és kevéssé kielégítő biztonságú szigetelést tesznek lehetővé. A csőkarmantyűkkal és gumigyűrűkkel szerelt csővezetékek ráadásul az üzemelés közben fellépő mechanikai hatásokkal szemben kevéssé ellenállók. A hegesztéssel történő összekapcsolás igen nagy méretpontosságot előfeltételez. A 44 750 számú szovjet szerzői tanúsítvány olyan eljárást ismertet, amely szerint csőelemekből összehegesztett csővezetéket a fektetési nyomvonal mentén kialakított árok szélére helyezik, majd az árokba süllyesztik, és a süllyesztéssel egy időben külső szigeteléssel látják el. A megoldás hiányossága, hogy a csővezeték belső szigetelését nem tartalmazza, így a csővezeték megbízhatósága és élettartama viszonylag alacsony. Az eljárás hátránya továbbá, hogy kellő mértékben nem automatizálható. A 87 08 39 számú szovjet szerzői tanúsítványból ismert olyan csővezetékfektetési eljárás, amely szerint karmantyúkkal és kötőanyaggal összekapcsolt csőelemekből kialakított csővezetéket a nyomvonal mentén kiásott árokba fektetnek és földdel betemetik. A megoldás hátránya, hogy a folyamat kellő mértékben nem automatizálható. További hiányossága, hogy a csővezeték illesztési helyeinek megbízhatósága nem kielégítő és nagyobb nyomással szemben nem ellenálló. Széles körben elterjedt a csővezetékek csőelemeinek hegesztés útján — speciális hegesztőgépek segítségével — történő összekapcsolása. A megoldás hátránya, hogy univerzálisan nem alkalmazható, különböző anyagokból, például acélbetonból, acélból vagy kerámiából készült csőelemek hegesztéssel nem kapcsolhatók össze. Az eljárás automatizálása ráadásul itt sem megoldható. A találmánnyal célunk olyan csővezeték-konstrukció kialakítása, amelynek révén a csővezetékek nagynyomású közeg szállítása szempontjából lényeges szilárdsági tulajdonságai, élettartama és megbízhatósága javítható, és amely alkalmas berendezés segítségével automatizálható eljárással fektethető. Célunk továbbá a találmány szerinti csővezeték fektetésére alkalmas eljárás és az eljárás foganatosítására alkalmas berendezés kifejlesztése. A kitűzött feladatot azáltal oldottuk meg, hogy csőelemekből összeállított csővezetékben, ahol a csőelemek csatlakozóelemek által vannak összekapcsolva, a találmány szerint a csatlakozóelemeket elasztikus anyagból alakítottuk ki, amelyek teljes belső felületük mentén hermetikusan záródnak a cső-2 197958 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
