197956. lajstromszámú szabadalom • Készülék gépjárművek surlódótárcsás fékberendezésének felújítására
197956 szétszereljük és a súrlódótárcsát kiemeljük. Ezután a súrlódótárcsáról eltávolítjuk az elhasználódott súrlódóbetétet, amit legegyszerűbben úgy hajthatunk végre, ha a súrlódóbetétet leesztergáljuk. Eközben különös figyelemmel kell lenni arra, hogy ne sértsük meg magát a súrlódótárcsát. Ezután az új súrlódóbetét rögzítéséhez a súrlódótárcsát felületkezelésnek vetjük alá, amelynek során leköszörüljük róla a régi súrlódóbetét esetleges maradékait, a kisebb felületi egyenlőtlenségeket és a szerelés közbeni esetleges sérülések nyomait. Egyúttal érdesítjük is a súrlódótárcsa felületét Ezután a felületet szükség esetén zsírtalanítjuk. Az előkészített súrlódótárcsára rögzítjük az új súrlódóbetétet. Ezt a bemutatott foganatosítási példában úgy hajtjuk végre, hogy az új súrlódóbetétet három betétszegmensből alakítjuk ki, amiket a súrlódótárcsa kerületi irányában egyenletesen elosztva, tehát egymáshoz képest 120°C-onként felragasztunk a súrlódótárcsára. így jön létre az az 1 súrlódótárcsa, amely az 1. ábrán látható és ahol három darab 2 betétszegmens van egymáshoz képest 120°-ra felrögzítve. Az ilyen 1 súrlódótárcsát alkalmazva meglepetésszerűen tapasztaltuk, hogy a fékhatás jelentős mértékben megnövekedett. További vizsgálataink megmutatták, hogy ez a hatás arra a közismert tényre vezethető vissza, miszerint három pont meghatároz egy síkot. A hagyományos körbenfutó súrlódóbetéttel rendelkező fékberendezéseknél is azt tapasztaltuk, hogy a szaporítófa itt is csak három ponton érintkezik a súrlódóbetéttel, még akkor is, ha már a súrlódóbetét megkopott. Azért volt rosszabb tehát a hagyományos súrlódótárcsával elérhető fékhatás, mert a szorítópofa érintkezési síkját meghatározó három pont a körbenfutó súrlódóbetéten folyamatosan változott. A találmány szerinti 1 súrlódótárcsa esetében viszont a három 2 betétszegmenssel megadjuk azt a három pontot, amin a szorítópofa felfeküdhet, így az érintkezési sík mindig pontosan meg van határozva. Ráadásul kialakításunk anyagtakarékos volta sem szorul különösebb magyarázatra; egy darab körbenfutó súrlódóbetét kialakításához háromszor annyi anyag kellene, mint ami a három 2 betétszegmens kialakításához kell. Az erőjáték kedvezőbbé tétele szempontjából célszerű a 2 betétszegmenseket a felragasztás előtt lekerekíteni. A 2 betétszegmensek felragasztása során úgy járunk el, hogy az 1 súrlódótárcsát hőkezelésnek vetjük alá. Ebből a célból villamoskemencét alkalmazunk, ahol két óra hőtartási idő mellett 433 K-en végezzük a hőkezelést. Ez a ragasztási folyamatot nagymértékben gyorsítja. A hőkezelés hiánya azonban nem jelenti azt, hogy megfelelő ragasztóanyaggal nem lehetne kellő kötést a 2 betétszegmensek és az 1 súrlódótárcsa között létrehozni. Az ilyen módon elkészített 1 súrlódótárcsát ezután utómegmunkálásnak vetjük alá. 3 Egyrészt az 1 súrlódótárcsának a 2 betétszegmenseknél mért vastagságát állítjuk be (a 2 betétszegmensek az 1 súrlódótárcsa két oldalán egymással fedésben helyezkednek el), másrészt lemunkáljuk a 2 betétszegmenseknek az 1 súrlódótárcsa kerületén túlnyúló részeit. Mind a két műveletet önmagában ismert módon esztergálással végezhetjük, aminek során ismételten fokozott figyelemmel keli lenni arra, hogy se az 1 súrlódótárcsát, sem pedig a 2 betétszegmenseket ne sértsük meg. Az utómegmunkálas után jön létre az a kész, felújított 1 súrlódótárcsa, amelyik felülnézetben a 2. ábrán látható. A fékberendezés felújítása során célszerű aszerint a mód szerint eljárni, amelynek értelmében a felújított 1 súrlódótárcsa visszaszerelése előtt megvizsgáljuk a fékberendezés szorítópofáit is, egyrészt ezek kopottságát, másrészt felületi minőségüket, harmadrészt egymástól való távolságukat. Ha a szorítópofák már használtak, de nem roncsoltak (és leggyakrabban ez fordul elő), akkor a szorítópofák felújítás nélkül szerelhetők vissza a találmány szerint kialakított 1 súrlódótárcsával együtt. Ha a szorítópofák az üzemeltetés során koptak vagy esetleg roncsolódtak is,akkor azokat fel kell újítani. Természetesen amennyivel csökkentjük az eredeti szorítópofák vastagságát, annyival kell növelnünk az 1 súrlódótárcsán lévő 2 betétszegmenseknél mért vastagságot. Mindebből következik tehát, hogy a felújított 1 súrlódótárcsákat a teljes vastagság szerint több túlméretes csoportban érdemes elkészíteni. Ezt egyrészt a megfelelő vastagságú 2 betétszegmensek megválasztásával, másrészt pedig az utómegmunkálás során való leesztergálás mértékével lehet beállítani. Ha a kiszerelt szorítópofa olyan mértékben roncsolt (felülete az eredeti felülethez képest egy milliméternél jobban bekopott vagy bemaródásokkal van tele, illetve a súrlódótárcsával ellentétes oldalán erős kopás, deformáció figyelhető meg), akkor a szorítópofát új szorítópofára kell kicserélni. Ezek után a megfelelő alkatrészekből a szokásos módon összeszereljük a fékberendezést. Ezzel a fékberendezés felújítása befejeződik. Az 1 súrlódótárcsák felújításának meggyorsítása céljából dolgoztuk ki azt a készüléket, amelynek robbantott rajza, részben metszete a 3. ábrán, működés közbeni állapota pedig a 4. ábrán látható. A készülék 3 alaplapjához olyan 4 tengely van mereven hozzákapcsolva, célszerűen hozzáhegesztve, amelyhez 5 fedőlap és az 5 fedőlapra a 3 alaplap irányába nyomóerőt kifejtő összeszorító eszköz kapcsolódik. A 3 alaplap és az 5 fedőlap átmérője megegyezik egymással, valasmint célszerűen az 1 súrlódótárcsa átmérőjével is. Az ábrákon bemutatott készülék hegesztett szerkezetként van kialakítva. A 3 alaplapnak 6 zárólapja és erre hegesztett felfekvő 7 gyűrűje van. Ugyanilyen 6 zárólapra van az 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 85