197955. lajstromszámú szabadalom • Elektropneumatikus adapter gépjárművek tengelykapcsolójának automatikus működtetésére

197955 lapja a 4 tengeiykapcsoiópedállal a jelen eset­ben 9 menesztőrúdon keresztül van össze­kötve. A 7 membrán 10 vezérlőegységgel mű­ködik együtt, amely az ábrázolt esetben két, elektropneumatikus 11 és 12 szelepből áll. A 11 és 12 szelepek sorbakapcsolt elrende­zésűek, erre azonban a 2. ábra kapcsán té­rünk ki részletesebben. Az 1. ábra szerint a 11 szelep 13 vákuumvezetéken keresztül csat­lakozik a motor 1 szívócsövére, továbbá a 11 szelep fordulatszámarányos jelet adó elekt­ronikus 14 jeladóegységgel, másrészt a 3 gáz­pedállal társított 15 érintkezővel és ezzel sor­bakapcsolt 16 érintkezővel, továbbá, a 12 V- 03 tápáramforrással van villamos kapcsolat­ban. A 16 érintkező az 5 sebességváltó karral működik együtt, és annak bármely irányú el­mozdításakor azonnal zár, egyébként nyitva van. A 15 érintkező a 3 gázpedál alaphelyzeté­ben van csak zárt állapotban, a 3 gázpedál le­nyomásakor nyitott. Az elektropneumatikus 12 szelep a jelen esetben szabályozható 17, 18 fojtáson keresz­tül a külső légtérrel hozható kapcsolatba, to­vábbá, fordulatszámarányos jelet adó elekt­ronikus 19 jeladó-egységgel és a 12 V-os táp­áramforrással van villamos kapcsolatban. Az 1. ábra szerinti kivitellel végzett kísér­leteink során „Renault 12” személygépkocsi esetében a 14 jeladó-egység küszöbértékét 1200 f/perc-re, a 19 jeladó-egységét pedig 1800 f/perc-re választottuk. Ezek egyébként egyszerűen felszerelhetők pl. a motor gyúj­­táselosztó-fejére. A 10 vezérlőegység részletei a 2. ábrán láthatók, ahol a sorbakapcsolt két elektropneu­matikus 11, 12 szelep közös 20 szelepházban van elrendezve. A 11 szelep 21 szeleptányér­ja és ezzel mereven összekapcsolt 22 szelep­­rúdja párhuzamosan helyezkedik el a 20 sze­lepházban a 12 szelep 23 szeleptányérjával ősz­­szekapcsolt 24 szeleprúdjával, amelyek axi­­álisan eltolhatóan vannak elrendezve. A 11 szelepnek a 21 szeleptányért befoga­dó 25 légterét kétoldalt 26, 27 szelepülék ha­tárolja, és hasonlóképpen a 12 szelepnél a 23 szeleptányért befogadó 28 légteret ?9, 30 szelepülék. A 25 légtér 31 beömlésen Keresz­tül a 13 vákuumvezetékre, másrészt a 27 sze­lepülék nyitott helyzetében 32 kiömlésen ke­resztül a 7 membrán 33 légterére csatlakoz­tatható. Továbbá, a 25 légtér a 26 szelepülék nyitott állapotában a 34, 35 járaton keresz­tül a 12 szelep'28 légterével közlekedik. A 23 szeleptányér baloldali véghelyzetében a 30 szelepülék nyitott állapotban van, ilyen­kor a 28 légtér 17 fojtáson keresztül közle­kedik a külső légtérrel. A 17 fojtás nyílás­keresztmetszete 36 csavarral szabályozható. A 23 szeleptányérnak a 2. ábrán feltüntetett jobb oldali véghelyzetében a 30 szelepülék le van zárva, ilyenkor a 28 légtér a 37, 38 járato­kon keresztül, továbbá a 18 fojtáson keresz­tül közlekedik a külső légtérrel. A 18 fojtás nyíláskeresztmetszete 39 csavarral szabályoz­3 ható. A 2. ábrán kivehető, hogy a 17 fojtás nyíláskeresztmetszete a jelen esetben jóval kisebb, mint a 18 fojtásé. Ennek szerepére alább térünk ki. A 2. ábrán látható, hogy a 21, 23 szelep­tányért a 27, 30 szelepülékre 40, 41 nyomó­­rugó kényszeríti. Ezekkel szemben meneszt­­hető a 21, 23 szeleptányér az itt külön nem jelölt elektromágnesek segítségével a bal ol­dali véghelyzetbe, amelyek vasmagja a 22, 24 szeleprúd bal oldali végéhez menetesen csat­lakozik. A találmány szerinti 6 adapter ábrázolt példakénti kiviteli alakjával felszerelt sze­mélygépkocsi vezetésmódja a következő: A gépkocsi indításakor a vezető a 3 gáz­pedál lenyomása nélkül megfogja az 5 seb­váltókart. Az 5 sebváltókar alaphelyzetből történő kimozdításakor a 16 érintkező záró­dik, ezzel egyidejűleg gerjesztőáramot kap az elektropneumatikus 11, 12 szelep elektro­mágnese és a 21, 23 szeleptányérok a balol­dali véghelyzetükbe mozdulnak el a 40, 41 nyomórugóval szemben. Ilyenkor tehát a 1 1 szelep 27 szelepüléke szabaddá válik, így a 31 beömlésen keresztül a 25 légtér a 32 kiöm­lésen keresztül kapcsolatba kerül a 7 memb­rán 33 légterével, vagyis vákuum alá kerül. A vákuum hatására a 7 membrán 8 memb­ránlapja a 2. ábrán szaggatott vonallal je­lölt helyzetbe kerül, amikor is a 9 menesztő­rúdon keresztül a tengelykapcsolót oldja. A tengelykapcsoló mindaddig oldott állapot­ban is marad, amig a 3 gázpedál lenyomásá­val, azaz a fordulatszám növekedésekor el nem érjük a 14 jeladó-egység beállított 1200 f/ /perc-es küszöbértékét. Ekkor ugyanis a 14 jeladó-egység jelére a 11 szelep mágnesének gerjesztése megszűnik, és a 40 nyomórugó a 21 szeleptányért a 2. ábrán látható alap­helyzetébe téríti vissza. Ezáltal megszűnik a vákuum a 7 membrán 33 terében, követke­zésképpen a tengelykapcsoló zár. Mivel ilyen­kor még a 12 szelep elektromágnese kap ger­jesztést, a 23 szeleptányér a bal oldali vég­helyzetben található. Ilyenkor a 11 szelep 25 légtere a 34 és 35 járatokon keresztül köz­lekedik a 12 szelep 28 légterével, amely pe­dig a szabályozott 17 fojtáson keresztül a külső légtérrel. így tehát a 17 fojtás révén szabályozható a 8 membránlap elmozdulá­si sebessége, azaz a kuplungzárás sebessé­ge. Ennek különösképpen a gépkocsi elindu­lásakor van jelentősége, hiszen ilyenkor a fokozatos tengelykapcsoló zárás megvalósí­tása a kívánatos. Mihelyt a motorfordulatszám eléri a 19 jeladó-egységen beállított 1800/perc-es kü­szöbértéket, akkor a 12 szelep tekercsének gerjesztése is megszűnik, és a 11 szelep 25 légtere most már a 34, 35 járatokon keresz­tül van kapcsolatban a 12 szelep 28 légteré­vel, ez pedig a 37, 38 járatokon és a 18 foj­táson keresztül közlekedik a külső légtérrel. Mivel a 18 fojtás viszonylag nagyobb kereszt-4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6C 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom