197942. lajstromszámú szabadalom • Eljárás(S) Ó-metil-aril-ecetsavak előállítására

197942 2 A találmány tárgya eljárás királis a-metil­­-arii-ecetsavak előállítására. Közelebbről meg­jelölve a találmány (S)-a-metil-aril-ecetsa­­vaknak (R) - és (S) -a-metil-aril-ecetsavész­­terek elegyeiből, például racém elegyeiből mikrobiális eredetű extracelluláris lipáz en­zimek (EC 3.1.1.3) alkalmazásával lefoly­tatott enantiospecifikus hidrolízis útján tör­ténő előállítására vonatkozik. Számos a-metil-aril-ecetsav (2-aril-pro­­pionsav) ismeretes már gyulladásgátló ha­tágú vegyületként; a legjobb hatású ilyen , vegyű letek példáiként az ibuprofen (p-izobu­­til-fenilj-propiönsav), flurbiprofen, ketopro­­fen és szuproíen (valamennyien helyettesí­tett a-metil-benzol-ecetsavak), valamint a naproxen (helyettesített a-metil-naftalin-ecet­­sav) említhetők. Ismeretes az is, hogy az a-metil-aril-ecetsavak molekulája az a-szén­­atomon királis szerkezetű, és így az ilyen ve­­gyületek két sztereoizomer alakban, az R- és S-alakban létezhetnek (ezeknek az ala­koknak az elnevezése az ún. „szekvencia sza­bály” [vö.: J. Org. Chem., 35, 2863—2867 (1970)] alkalmazásával történik. Az ilyen a-metil-aril-ecetsavak S-enantiomerjei általá­ban számottevően erősebb gyulladásgátló ha­tással rendelkeznek, mint a megfelelő R-enan­­tiomerek [vő.: „Non-steroidal Antiinflamma­tory Drugs”, J. G. Lombardino; John Wiley & Sons, New York, 1985, 303. old.]. így pél­dául a 6-metoxi-a-nietil-2-naftalin-ecetsav 28- -szor erősebb gyulladásgátló hatású, mint e vegyület R-enantiomerje (I. T. Harrison etc., J. Med. Chem., 13, 203 (1970)]. Ezért ennek a vegyüietnek az S-enantiomerjét egymagá­ban alkalmazzák „naproxen" elnevezésű gyul­ladásgátló gyógyszerként (USP Dictionary of Drug Names, 1986, 222. old.). A 6-metoxi-a-metil-2-naftalin-ecetsav ké­miai szintézise (vő.: I. T. Harrison etc., i.m.) a vegyület R- és S-enantiomerjének racém elegyét eredményezi. Ezért rezolválási mód­szereket kell alkalmazni az egyes enantio­­mereknek a racém elegyből való elkülöníté­sére. Ezek a rezolválási módszerek azonban fáradtságosak és költségesek. Általában az ilyenfajta kémiai rezolválási módszerek dia­­sztereomer sók szelektív sztöchiometrikus kristályosítását teszik szűkségéssé, ami költ­séges aminok, mint a cinchonidin [P. Wirth etc., 2 319 245 sz. NSZK-beli közrebocsátási irat; 3 787 580, 3 651 106, 3 906 038 sz. ame­rikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) vagy dehidroabietil-amín-acetát (1 426 186 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírás) alkalma­zását, vagy pedig vízben oldódó és ezért ne­hezen visszanyerhető aminok, mint a glu­­kamin (E. Felder etc., 2 025 968 A sz. nagy-bri­tanniai közzétett szabadalmi bejelentés (1980)] felhasználását igényli. A naproxent előállították már szintézise egyik köztitermé­kének a rezolválása útján is, amihez azon­ban az ugyancsak költséges és kevésbé hozzá­férhető (l)-lO-kámforszulfonsavat hasz- 2 1 nálták fel [G. I. Tsuchíhashi, Tetrahedron Lett., 5427 (1982)]. Alkalmaztak már egy intakt mikroorganizmust is a (±)-6-metoxi­­-a-metil-2-naftalin-ecetsav-metilészter rész­leges rezolválására [S. Iriuchijima és A. Keiyu Agri. Bioi. Chem., 45, 1389 (1981)]; sajnos azonban a konverzió foka és sebessége igen alacsony volt (a szubsztrátum 16,3%-a kon­­vertálódott), minthogy az intracelluláris en­zimkoncentráció igen alacsony volt, és a meg­szárított sejtek tömege (400 mg) nagyobb volta (±) -észter szubsztrátuménál (160 mg), így tehát ez az eljárás nem bizonyult alkal­masnak gyakorlati felhasználásra. A jelen találmány tehát új, az eddig ismer­teknél előnyösebb eljárást biztosít (S)-a-me­­til-aril-ecetsavnak (R)- és (S)-a-metil-aril­­-ecetsav-észterek elegyeibői, például racém elegyéből mikrobiális eredetű extracelluláris lipáz enzimmel (EC 3.1.1.3) felhasználásá­val lefolytatott enantiospecifikus hidrolízis útján történő előállítására. A találmány értelmében tehát az (I) álta­lános képletnek megfelelő (S)-a-metil-ariI­­-ecetsavakat — ebben a képletben Ar jelentése adott esetben 1—6 szénatomos alkil-, 1—4 szénatomos alkoxi-, benzoil-, fenil- vagy 2-tíenil-karbonil - csoporttal vagy halogénatommal egyszeresen vagy kétszeresen helyettesített fenil- vagy naf­­tilcsoport — állítjuk elő (R)- és (S)-a-metiI-aril-ecetsav­­észterek elegyét tartalmazó szubsztrátumból, éspedig oly módon, hogy valamely (II) álta­lános képletű (R)- és (S)-formájú a-metil­­-aril-ecetsavészter elegyet — ahol R jelentése 1 — 15 szénatomos alkil-, fenil (1 — 4 szénatomos)alkil-, 1—3 halogénatommal helyettesített (1—4 szénatomos) alkil-, ciano-(l—4 szénatomos)alkil-, nitro-(l—4 szénatomos) alkil-, (1—4 szénatomos)alk­oxi-(1—4 szénatomos) alkil-, vagy (1—4 szénatomos) alkoxí-karbonil- (1—4 szén­atomos) alkil-csoport, Ar jelentése egyezik a tárgyi körben meg­adottal — enantiospecifikus hidrolízisnek ve­tünk alá Candida-, Chromobacterium Pseudo­monas-, Geotrichum- vagy Penicillium-nem­­zetségbe tartozó mikroorganizmusokból ere­dő extracelluláris lipáz (El 3.1.1.3) enzim fel­­használásával, és az (S)-a-metil-aril-ecetsa­­vat elkülönítjük. A (II) általános képletű vegyületekben az R alkilcsoport elektron-elvonó szubsztituen­­sei, mint a halogénatomok, nitro-, ciano-, alk­oxi- vagy alkoxi-karbonil-csoportok az R cso­porton előnyösen alfa- vagy bétahelyzetben állhatnak, a csoport stabilitásától is függően. Az R csoportban elektron-elvonó szubszti­­tuenst tartalmazó észtereket aktivált észte­reknek nevezzük, minthogy ezek általában gyorsabban hidrolizálnak, mint az R csoport­ban szubsztituálatlan észterek. Az R helyén álló, adott esetben helyette­sített alkilcsoportok példáiként a metil-, etil-, buti!-, hexil-, oktil-, dodecil-, benzil-, 2-klór-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom