197937. lajstromszámú szabadalom • Eljárás plipeptidek mikrobiológiai gazdasejtekben való kifejezésére használható új klónozó hordozók előállítására

197937 nál pepiid legnagyobb részét és a lipoprotein gén struktűr-szakaszának egy részét is. A4, ábrán látszik az is (b. rész), hogy a külső eredetű gén 3’-végén kapcsolódik egy extra transzlációs terminációs kodonhoz, ez ugyanakkor a lipoprotein strukturgén meg­maradó részéhez kapcsolódik. Ez jobbra ha­ladva szabályosan kapcsolódik az lpp gén 3’-nem transzlatált szakaszához és egy transzkripciót befejező hellyel végződik. Az ábra a. és b. részének összehasonlításakor kiderül az is, hogy a beépített dezoxi-ribo­­nukleinsavat követő funkcionális fragmensek lényegében azonosak azokkal, amelyek kö­zönséges körülmények között a lipoprotein génben szerepelnek. Az lpp génből származó 3’-nem transzla­tált régió egy olyan mRNS-szekvenciát kó­dol, amely képes a 3. ábrán megadott és ott I. számmal jelzett hurokszerkezet kiala­kítására, és ez — ahogy azt az előbbiek­ben ismertettük — a lipoprotein mRNS mole­kulában a legstabilabb másodlagos szerke­zet. A 4. ábra b. szakaszán megadott re­­kombináns dezoxi-ribonukleinsav-szekvencia a lipoprotein struktúrgén egy terminális részét is tartalmazza; ez 105 bázispárból áll, a + 168 számmal jelzett bázistól kezdődően (ezt a helyet a 3. ábrán satírozott nyíl­lal jelöltük). Ezt a szakaszt úgy választjuk meg, hogy az átírt mRNS stabilitása tovább növekedjen a négy további hurokszerkezet kialakulásával (ezt a 3. ábrán If., III., IV. és V. számokkal jelöltük), anélkül, hogy á ter­melt mRNS molekula nagysága túlzottan meg­nőne. Ahogy azt az alábbiakban tárgyaljuk, ez a szakasz gyengén transzlatálódik. A 4. ábra b. részén megadott rekombináns dezoxi-ribonukleinsav-szekvencia transzkrip­cióját követően egy olyan mRNS-szekvencia jön létre, amit a 4. ábra c. részén ábrázolunk. Látható, hogy a szekvencia tartalmazza az 5’-nem transzlatált szakaszt és a 3’-nem transzlatált régiót; mindkettő közönséges kö­rülmények között kapcsolódik a lipoprotein termeléséhez. Az mRNS ugyanakkor az eu­­karióta proteint meghatározó szakaszt is tar­talmazza, előtte a lipoprotein szignál peptid­­jének egy rövid szegmensét leíró szakasz látható, és utána pedig egy további szakasz, amely a lipoprotein egy szegmensét határozza meg. Ez utóbbi szakasz valójában nem transz­latálódik, mivel az eukarióta struktúrgén 3’-végénél egy terminációs kodon épült be (ezt a 4. ábra b. és c. helyein nyíllal jelöljük). Transzlációt követően olyan polipeptid kelet­kezik, amely több többlet aminosavat tartal­maz, majd — ezek után — az adott euka­rióta protein aminosav-szekvenciája követke­zik (lásd a 4. ábra d. részén). Ez a konjugált kifejeződő termék a sejt citoplazmáján be­lül halmozódik fel, mivel a szekretálódás nem következhet be a teljes szignál peptid hiányában. Bizonyos proteinek esetén a kife­jeződő termék ismert módon izolálható a ci-15 toplazmából, és a felesleges protein fragmens ezután a természetes protein termékről ismert módon lehasítható és eltávolítható (lásd a 4. ábra e. részét), amiután felhasználásig tárolható adott polipeptidet kapunk. Eljárhatunk úgy is, hogy a felesleges ami­­nosavakat kódoló dezoxi-ribonukleinsav-szek­­venciát a baktériumsejt transzformációja előtt ismert módon kihasítjuk a kifejeződő plaz­­midból, ekkor a kifejeződő termék pontosan megfelel a számunkra kívánatos külső ere­detű proteinnek, amit azután ismert módon tisztíthatunk. A találmány szerinti következő előnyös kivitelezési változat szerint a fentiekkel azo­nos funkcionális fragmenseket használunk, azonban az adott polipeptidet meghatározó dezoxi-ribonukleinsav-szekvenciát jobb felé ha­ladva építjük be, a szignál peptid utolsó ko­­donja után (azaz a szignál peptid hasítási helyére, vagy ahhoz közel). A szakemberek számára érthetően, ebben az esetben is azo­nos a funkcionális fragmensek orientációja ezen elemek lipoprotein génben meghatáro­zott természetes orientációval, azaz az ezek­kel együttjáró transzkripciós és transzlációs hatékonyság fennmarad, ugyancsak meg­marad az előzőekben ismertetett, és az mRNS másolat stabilitását biztosító négy további hurokszerkezet. Egnnek a rekombináns dezoxi-ribonuklein­­sav-szekvenciának a transzkripciója és az ezt követő transzláció a fentiekkel és a 4. áb­rán megadottakkal azonos módon történik, azzal a különbséggel, hogy a transzlációt követően a prolipoprotein szignál peptidjé­­nek megfelelő szignál pepiidet tartalmazó polipeptid jön létre, ezután pedig az adott eukarióta protein aminosav-szekvenciája kö­vetkezik. Ez a prekurzor termék átléphet a citoplazma membránon, ezt a szignál pep­tid szabályozza, a folyamat során a peptid hosszúsága nő, és ezután az E. coli transz­­formáns sejtek számára természetes enzimes reakcióval ez a rész lehasad, amiután a ter­mészetes eukarióta proteint tartalmazó termék keletkezik, talán néhány, az amino-terminá­­lis. véghez kapcsolódó extra aminosavval együtt, amelyeket a fentiekben megadottak szerint eljárva lehasíthatunk. Ez a termék túlnyomórészben a periplazmatikus térben hal­mozódik fel, és átléphet a külső membránon át a táptalajba, akkor, ha bizonyos, a to­vábbiakban részletesen ismertetett E. coli transzformáns törzseket használunk. Ha a fentiek szerint járunk el, a sejten belül felhalmozódó nagymennyiségű kifeje­ződő termék valószínűleg kevéssé hat a sejt növekedésére, mivel az eukarióta fehérje egy, a sejt számára természetes szignál pepiid­del van kapcsolva. Ugyanakkor a szignál peptid jelenléte védheti a külső eredetű fe­hérjét a sejten belüli degradációs hatások­tól, amelyek egyébként a fehérje hozamát csökkenthetik, és okozhatják a külső protein 16 9 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom