197902. lajstromszámú szabadalom • Eljárás teofillin-piperazin-származékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

A találmány tárgya eljárás a teofillin új gyógyhatású piperazinszármazékainak előál­lítására. E vegyületek felhasználhatók a lég­zési és allergiás betegségek kezelésére. Ismert a teofillin és a teobromin diuretikus, szívserkentő és simaizom-relaxáló hatása. A piperazintartalmú helyettesítő bevitelével nyert vegyületek alkalmasak az asztma, szé­naláz és egyéb légzési betegségek, például a közönséges nátha tüneti kezelésére. A teofillin és a teobromin bizonyos pipe­­razínszármazékait a 4 374 835, f 374 837 és a 4 ,400..38i sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi léírás ismerteti. ' Azt találtuk, hogy a találmány szerint elő­állított vegyületek meglepően jelentős anti­­hisztamin hatással és megnövelt hatástar­tammal rendelkeznek. A találmány értelmében az új (I) általá­nos képletű teofillin-piperazin-származékokat és gyógyászati szempontból elfogadható sav­­addíciós sóikat állítjuk elő; a képletben n je­lentése 0 vagy 1. Ezeket az új vegyületeket a találmány szerinti eljárással oly módon állítjuk elő, hogy a) az (I) általános képletnek megfelelő fenil-szulfinil-származék (n=0) előállítása esetén a (II) képletű l-[3-(l,3-dimetil-3,7-di­­hidro-lH-purin-2,6-dion-7-il) -2-hidroxi-pro­­pil] -4- (3-feniltio-propil)-piperazint vagy en­nek savaddíciós sóját oxidáljuk; vagy b) az (V) képletű 1- [3- (l,3-dimetil-3,7-di­­hidro-1 H-purin-2,6-dion-7-il) -2-hidroxi-propil­­-piperazint egy (IV) általános képletű vegyü­lettel — ahol n=0 vagy 1, és X jelentése ki­lépő csoport, előnyösen halogénatom — vagy egy (VIII) általános képletű 7-(2-hidroxi-pro­­pil) - l,3-dimetil-3,7-dihidro-lH-purin-2,6-dion­­-származékot — ahol X a fenti jelentésű — egy (VII) általános képletű 4-helyettesített piperazinnal — ahol n— 1 vagy 0— reagál­­tatunk. Az A. reakcióvázlaton szemléltetett a) eljárás szerint a (II) képletű feniltio-vegyü­­letet előnyösen 1,1 mól-ekvivalens mennyi­ségű hidrogén-peroxiddal oxidáljuk, vizes közegben, 0°C és 40°C közötti, előnyösen 20°C körüli hőmérsékleten. A reakcióelegyet azután szobahőmérsékleten 1—8 óra, előnyösen 4 óra hosszat keverjük, majd a kapott terméket ön­magában ismert módon elkülönítjük. A fenti eljárásban kiindulási vegyületként alkalmazott (II) képletű feniltio-származék előállítási módját a 4 374 835 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismer­teti. A találmány szerinti b) eljárást — amely különösen az (I) általános képletnek meg­felelő fenil-szulfonil-származék (n=l) előál­lítására alkalmazható előnyösen — a B. és C. reakcióvázlat szemlélteti; az eljárás két (a piperazin önmagukban ismert alkilezési reak­cióin alapuló) változatát szemléltető reak­cióvázlatok képleteiben X és n jelentése egye­zik a fentebb megadottal. 1 2 \z (V) képletű vegyületnek a (IV) általá­nos képletű vegyülettel, illetőleg a (VIII) ál­talános képletű vegyületeken a (VII) általá­nos képletű vegyületekkel való reakciójához a reakciókomponenseket közelítőleg ekvimole­­kuláris mennyiségben alkalmazzuk, poláros oldószer, mint vizes alkanol, tiszta poláros alkohol, klór-alkán, keton, víz vagy előnyösen dirretil-formamid jelenlétében. Bázikus kata­lizátort, például nátriumhidroxidot, kálium­­hid oxidot, nátriumkarbonátot vagy kálium­karbonátot, előnyösen káliumkarbonátot hasz­nálunk, és a reagáltatást emelt hőmérsékle­ten, előnyösen 50—120°C-on, különösen elő­nyösen az oldószer forráspontján vitelezzük ki. A reakcióidő általában 12—36 óra, előnyö­sen 20—25 óra, amelynek elteltével a képződő (I) általános képletű vegyületet önmagukban ismert módszerekkel különítjük el. A (III), (V), (VI) és (VIII) általános kép­­letű vegyületeket a 4 374 835, 3 374 837 és a 4 400 381 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett módon ál­lítjuk elő. A (III), illetve (VI) általános kép­­letií vegyületet megfelelő oxidálószerrel tör­ténő oxidálással alakítjuk a megfelelő (IV), illetve (VII) általános képletű szulfonná. Az oxidáláshoz például közelítőleg 2 mólekvi­valens ' mennyiségű m-klór-perbenzoesavat (MCPBA) használunk. A reakciót poláros oldószerben folytatjuk le, például vizes alka­­no!ban, tiszta poláros alkoholban, klór-alkán­­ban, klór-ketonban, előnyösen kloroformban, általában 1—5 óra alatt, előnyösen mintegy 2 óra alatt, szobahőmérsékleten. A képződő (IV), illetve (VII) általános képletű szulfont önmagukban ismert módszerekkel különítjük el, majd az (V) képletű, illetve egy (VIII) ál­talános képletű vegyülettel reagálhatjuk a megfelelő (I) általános képletű (n= 1) szul­­fonil-vegyületté. A reakcióvázlatokon feltüntetett vagy a leírásban, illetve a példákban megadott vég­­teimékek vagy közbenső termékek elkülöníté­sé* és tisztítását bármilyen alkalmas elválasz­tó vagy tisztító művelettel végezhetjük, példá­ul szűréssel, extrakcióval, kristályosítással, oszlopkromatográfiával, vékonyréteg-kroma­­tográfiával vagy vastagréteg-kromatográfiá­­val vagy ezeknek a műveleteknek a kombinálá­sával. Az alkalmas elválasztó és tisztító mű­veleteket közelebbről a példákban mutatjuk be. Természetesen egyéb elválasztó vagy tisz­tító módszereket is alkalmazhatunk. A találmány körébe tartozik az (I) álta­lános képletű vegyületek gyógyászati szem­pontból elfogadható savaddíciós sóinak az előállítása is. Gyógyászati szempontból el­fogadható savaddíciós sókon olyan savaddí­ciós sókat értünk, amelyek megőrzik a szabad bázisok biológiai hatékonyságát és tulajdon­ságait, biológiai vagy egyéb szempontból nem kifogásolhatók, és szervetlen savakkal, példá­ul sósavval, hidrogénbromiddal, kénsavval, salétromsavval, foszforsavval stb., vagy szer­2 197902 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom