197889. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-metil-3,4-dihidro-1,2,3-oxatiazin-4-on-2,2-dioxid és alkálifém vagy trialkil-ammóniumsói előállítására
197889 4 Y fluor- vagy klóratomot, előnyösen azonban fluoratomot képvisel — reagáltatjuk valamely bázis jelenlétében. Ennek a reakciónak a lefolyási módját (kálium-karbonát bázisként való alkalmazása esetén) az (F) reakcióvázlat szemlélteti. A találmány szerinti eljárással elérhető termelési hányadok nagyságrendileg megegyeznek a fentebb említett — (C) és (D) reakcióvázlat szerinti — eljáráséval, így tehát a kiindulási vegyületként alkalmazott aceto-acetamidra számítva körülbelül 20% és 90% közötti hozamot kapunk. A kiindulási vegyületként alkalmazott aceto-acetamid például aceto-acetil-kloridból vagy diketénből, ammóniával való reagáltatás útján állítható elő; ez a vegyület egyébként ismert, a kereskedelemben is beszerezhető termék. A (II) általános képlet körébe eső vegyületek szulfuril-fluorid (S02F2) és klór-szulfuril-fluorid (S02C1F);, előnyösen szulfuril-fluoridot (S02F2) alkalmazunk kiindulási anyagként a találmány szerinti eljárásban. Ezeknek a szulfuril-halogenid-vegyületeknek az előállítása ismert eljárásokkal történik. A szulfuril-fluorid és klór-szulfuril-fluorid például szülfuril-kloridból állítható elő nátrium-fluoriddal körülbelül 60—80°C hőmérsékleten történő melegítés útján [C.W. Tullock és D.D. Coffman, J. Org. Chem. 25, 2016 (I960)]. Bázisként elvileg bármely bázisosan reagálható anyag alkalmazható a találmány szerinti eljárásban, előnyösen azonban legfeljebb 1—4 szénatomos tercier aminokat, vagy az alkálifémek karbonátjait vagy hidrogén-karbonátjait alkalmazzuk erre a célra. A bázisként alkalmazható tercier aminok példaként a trimetil-amin, trietil-amin, N-etil-diizopropil-amin és hasonlók említhetők. Bázisos ioncserélőként a szokásos, kereskedelemben beszerezhető ilyen termékek alkalmazhatók. Az alkálifémek és alkáliföldfémek alkalmazható karbonátjainak és hidrogén-karbonátjainak példáiként a lítium-karbonát, lítium-hidrogén-karbonát, nátrium-karbonát, nátrium-hidrogén-karbonát, kálium-karbonát, kálium-hidrogén-karbonát említhetők. Különösen előnyösen alkalmazhatók a találmány szerinti eljárásban bázisként az öszszesen legfeljebb 4 szénatomot tartalmazó tercier aminok, valamint a nátrium- és káliumkarbonátjai. Elsősorban azonban a kálium-karbonát említendő igen előnyös bázisként, minthogy ennek alkalmazása esetén különösen egyszerű módon állíthatjuk elő az „aceszulfam-K" terméket. Bázisként többféle bázis kombinációja, például a reakció kezdetén valamely tercier amin, majd ezt követően hozzáadva valamely alkáli-hidroxid is alkalmazható. Az aceto-acetamidot és a (II) általános képletű S-O-vegyületet előnyösen 1: (1 —1,5) mólarányban alkalmazzuk a találmány szerinti 3 eljárásban; a teljes gyürűzárás elérése legalább 3, előnyösen 3—5 ekvivalens bázist alkalmazunk 1 mól aceto-acetamidra számítva. A reakció során a 6-metil-3,4-dihidro-1,2,3-oxatiazin-4-on-2,2-dioxid só alakjában képződik; ebből a sóból kívánt esetben a sav alakú vegyületet a szokásos módon, például ásványi savak, mint sósav, kénsav, savanyú sók, például kálium-hidrogén-szulfát, vagy'pedig savas ioncserélők alkalmazásával állíthatjuk elő. A találmány szerinti reakció valamely a reakció szempontjából közömbös, vagyis az adott reakciókörülmények között sem kiindulási anyagokkal, sem a végtermékekkel nem kívánt módon nem reagáló oldó-, illetőleg hígítószerben, vagy oldószer alkalmazása nélkül folytatható le. Az eljárásban mind protikus, mind aprotikus szerves oldószerek alkalmazhatók; az alkalmas oldószerek példáiként a következőket említhetjük: rövidszénláVicú alkoholok, mint metanol, etanol, izopropanol, terc-butanol, rövidszénláncú alifás halogénezett szénhidrogének, mint etilén-klorid, 1,2-diklór-etán, kloroform, tetraklór-metán, tetraklór-etiién stb., aromás klórozott szénhidrogének, mint klór-benzol, klór-toluol, ketonok, mint aceton, etil-metil-keton, ciklohexanon, acetofenon, alifás karbonsavészterek, mint ecetsav-etilészter, ecetsav-butilészter, propionsav-metilészter, malonsav-dietilészter, borostyánkősav-dimetilészter, ecetsav-metoxi-etilészter, glikol -monoacetát, glikol-diacetát, cián-ecetsav-etilészter, aromás karbonsavészterek, mint benzoesav-metilészter, benzoesav-etilészter stb., aromás karbonsavamidok, mint dimetil-formamid, dimetil-acetamid, karbamidszármazékok, mint tetrametil-karbamid, tetrabutil-karbamid stb., alifás és aromás nitrilek, mint acetonitril, benzonitril stb. Az említett oldó-, illetőleg hígítószerek egymagukban vagy elegyek alakjában alkalmazhatók. Általában az acetonitril és a vizes aceton, különösen az 1 —12 tömeg% vizet tartalmazó aceton alkalmazható előnyösen a fenti reakcióhoz. Az oldó-, illetőleg hígítószer mennyiségének elvileg nincs döntő jelentősége a reakció szempontjából, általában azonban célszerű olyan mennyiségű oldó-, illetőleg hígítószert alkalmazni, amellyel jól keverhető reakcióelegyet kapunk. Az alkalmazandó oldó-, illetőleg hígítószer mennyiségének felső határát általában gazdaságossági meggondolások szabják meg; túlságosan hígított oldatokkal nem előnyös dolgozni. A reakcióhőmérséklet is'széles határok között változhat. A bázis, valamint az oldó-, illetőleg hígítószer mégválasztásától is függően általában —70°C és az alkalmazott oldó-, 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
