197865. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hőmérsékletmérő kerámiatest előállítására

3 197865 4 vei végezhető el. Előnyös a kis helyigény, al­kalmasság a megadott határok közötti hő­mérséklet mérésére. Hátránya, hogy a csem­peégetés 950—1100, zsengélés 800—1000, dekorégetés 700—850, valamint kemény por­celán 1350—1420°C, tűzállóanyagok 1380°C feletti égetésének ellenőrzésére nem alkalmas, az égetési intervallum alsó és felső megadott határán — 1150°C alatt és 1350°C felett — pontatlan. Ismeretesek a fentieken kívül olyan ha­tározott olvadáspontú keverékek, melyekből sajtolt tabletta olvadása jelzi a hőmérsék­letet. Az USA (Tempil Corporation 13.W. 22nd ST.N.Y.C.) Tempil pel létként, ceruzaként forgalombahozott termékeinek hátránya, hogy a mérőeszköz olvadása miatt szennyezi az árut, vagy az égetési segédeszközöket, hasz­nálata nehézkes, pontatlan, hazánkban és tu­domásunk szerint Európában nem terjedt el a kerámiaiparban. Az alacsony hőmérsékletű égetésekhez, szükség van a német és az angol gyűrűknél alacsonyabb hőmérsékleten is, valamint a tűz­álló anyagok égetéséhez, 1380°C felett mű­ködő eszközökre. Ebből kiindulva dolgoztunk ki olyan hőmérsékletjelző anyagokat, amelyek zömmel hazai nyersanyagokból készülnek, a hőmérséklet növekedésével zsugorodásuk közellineárisan nő, a kidolgozott eljárással az egyes masszák adagonként azonos — zsu­gorodási tulajdonságúak a kerámiaiparban szokásosan alkalmazott technológiával gyárt­hatók és 750—1600°C hőmérséklet mérésére alkalmasak. Üj az ilyen kerámia, mivel ilyen eszközzel a 950°C-nál alacsonyabb és az 1380°C-nál magasabb hőmérsékletek mérése nem volt megnyugtatóan megoldott. A találmány szerinti eljárás 750—1600°C tartományban hőmérséklet mérésére alkalmas kerámiatest előállítását adja meg az alap­anyagok nedvesőrlésével, homogenizálásával, sajtolással, mikor is alapanyag keverék a) 750—1100°C mérési intervallumhoz 5— 40 tömeg% tufából, agyagból, lítium-kar­bonátból, lítium-tartalmú frittből, üvegből és/vagy földpátból, és a fennmaradó 60— 95 tömeg% rész pedig talkumból áll; b) 1100—1400°C mérési intervallumhoz 1 — 25 tömeg% agyagból, és/vagy lítium-kar­bonátból, lítium-tartalmú frittből, földpát­ból, alkáli-földfém-karbonátból, míg a fennmaradó rész talkumból áll; c) 1200—1600°C mérési intervallumhoz 50— 80 tömeg% timföldből, 20—50 tömeg% agyagból és legfeljebb 10 tömeg% tal­kumból áll. Az alkáli földfém karbonátja helyett annak oxidja, adott esetben frittként lehet jelen. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a természetes talkumok zsugorodása és égetési hőmérséklet függvényében termé­szetes szennyezésekkel, és/vagy adalékok hoz­záadásával, közel lineárissá szabályozható. Felismertük továbbá, hogy hőmérséklet mé­résre szintén felhasználhatók, adalékokkal ha­sonlóan egyenletesen szabályozható zsugoro­­dásúak a megfelelően előkészített timföldek is. A találmány szerinti eljárással három masszatípusból álló sorozattal 750—1600°C hőmérséklet mérésére van lehetőség. A hő­mérsékletjelző masszákban felhasznált nyers­anyagok összetételét az. I. táblázat tartal­mazza. Az I. típusú anyag mérési tartomá­nya: 750—1180; a II. 1150—1410; a III. 1200—1630°C-on használható. Az I. típusú masszát alapvetően három­­'éle kőzettípusból származó nyersanyagból állítjuk össze. a) talkum, melynek ásványi összetevői talk, klorit, magnezit, dolomit. kémiai összetétele (I. táblázatból) izzítási veszteség 5—13 t% Si02 45—60 t% A1203 2- 3 t% Fe203 5- 7 t% MgO 28—31 t% 5 10 15 20 25 30 35 40 45 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom