197846. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vírusfertőzések kezelésére alkalmas terápiás készítmény előállítására
197846 dextróz, szukróz, mannit, szorbit, cellulóz és/vagy glicin és csúsztató anyagokkal, például kovaföld, talkum, sztearinsav vagy ezek sói, mint magnézium- vagy kalciumsztearát és/vagy polietilén-glikol, együtt tartalmazzák. A tabletták tartalmaznak még kötőanyagokat, például magnézium-alumínium-szilikát, keményítőket, mint kukorica-, búza-, rizs- vagy Maranta-keményítőt, zselatint, tragakantot, metil-cellulózt, nátrium-karboxi-metil-cellulózt és/vagy polivinil-pírrolidont, és — amenynyiben kívánatos — szétesést elősegítő anyagokat, például keményítőket, agart, alginsavat vagy sóit, mint nátrium-alginát és/vagy pezsgést előidéző keverékeket vagy adszorpciós szereket, színezékeket, ízanyagokat vagy édesítőszereket. Parenterális alkalmazásra elsősorban az infúziós oldatok felelnek meg, ezek előnyösen izotóniás vizes oldatok vagy szuszpenziók, vagy például ezek liofilizált készítményekből közvetlenül felhasználás előtt készíthetők, amely liofilizált készítmények a hatóanyagot egyedül vagy valamely vivőanyaggal, például mannittal együtt tartalmazzák. Az ilyen készítmények előzetesen sterilizáltak lehetnek és/vagy segédanyagokat, például konzerváló-, stabilizáló-, potencirozó-, oldást segítő- és/ /vagy emulgeálószereket, az ozmotikus nyomás szabályozására sókat és/vagy pufferokat tartalmaznak. Az attenuált Gumboro vírus hatását elsősorban bizonyos nyugtatószerek (trankvillánsok) potencírozhatják. Ilyen szempontból elsősorban a fentiazin-származékok jöhetnek számításba, melyek általában a 2- és 10-helyzetben szubsztituáltak. Különösen előnyös a klórpromazin, 10- (3’-dimetil-amino-propil) -2- -klór-fentiazin, továbbá a prometazin, metofenazin, aminopromazin és hasonlók. A készítmény előnyösen liofilizátum, melyben a vírus és hordozóanyag egyaránt jelen van. Ugyancsak állhat a készítmény oldat, kúp, kapszula, emulzió, szuszpenzió, stb. alakban is. A találmány szerinti készítmények dózisa függ a kezelendő személytől, a készítmény összetételétől, a betegség stádiumától és a vírustörzstől. A dózis az attenuált vírusra vonatkoztatva általában 1000—5000, előnyösen 3000—4000 E/nap, egyszeri dózisként, vagy esetleg 2—5-szöri megosztott dózisban naponta. Általában 6 egymást követő napon keresztül történő adagolás teljes hatást biztosít. Az adagolás célszerűen orális vagy rektális lehet, azonban előfordulhat, hogy a totális kezelés a célszerű, például szuszpenzió, oldat, kenőcs formában. A találmány szerinti készítményeket számos állatkísérletben és humán kísérletben vizsgáltuk, és azok során gyakorlatilag 100%os terápiás hatást kaptunk mind az „A", mind a „B" vírusfertőzéssel szemben, minden toxikus mellékhatás nélkül. Tüneti kezelésen kívül a találmány szerinti készítmények alkalmasak preventív védelemre is: például „A” 3 vírusfertőzés során a fertőzöttel érintkezésben levők, terápiás kezelése esetén, 5 hét inkubációs idő elteltével sem történt újabb fertőzés. A találmány szerinti készítmény hatását a következő kísérletekben igazoltuk: 1. példa Fertőzött csimpánzoktól a hepatitis A (MS-1 típus) akut fázisában ürülékmint-ákat vettünk. Az intramuszkuláris adagolásra készített inokulum 5% ürülék-szuzspenzió volt, melyet pH=7,2 foszfát-pufferos só-oldattal hígítottunk, derítés (300 g, 30 perc) után szűrtünk (0,45 mm szűrő, 1% albumint tartalmazó Hank-sóoldattal előzőleg átmosva), majd 500-szorosára hígítottunk, és állatonként 0,5 ml inokulumot használtunk. Ez a vírus-dózis az állatokon általában 5—6 héten belül indukál hepatitist. Fehér selyemmajmokat inokuláltunk Bursa-vac G-603 vakcinával (Sterwin Laboratories, Inc., Millsboro, Delaware). A vakcinát az Avian bursa fertőzés megelőzésére alkalmazzák. A majmokat orálisan 50 egység és intranazálisan 50 egység vakcinával inokuláltuk. A kísérlet során az Avian bursa vírus hatását 4 felnőtt, vadon fogott és/vagy kolóniában született és tenyésztett vöröshasú selyemmajmon (Saguinus labiatus labiatus) vizsgáltuk. Kezeletlen kontrollként ugyancsak 4 majmot használtunk. A kísérlet során a majmokat 5, egyenként 4 állatból álló csoportra osztottuk. A kezelés előtt minden állatnál megállapítottuk a normál enzim-aktivitásokat, három, egymást követő héten át. Ennek során a szérum glutamin-oxálecetsav-transzamináz (SGOT) és szérum glutamin-piruvát-transzamináz (SGPT) aktivitását vizsgáltuk. A harmadik hét elteltével perkután máj-biopsziát végeztünk. Az egyes csoportokat a következő módon kezeltük: 1. csoport: sóoldattal inokulálva. 2. csoport: hepatitis A vírussal (HAV) inokulálva. 3. csoport: HAV-vel inokulálva és egy hét elteltével Bursa vakcinával kezelve. 4. csoport: HAV-vel inokulálva és 3 hét elteltével Bursa vakcinával kezelve. 5. csoport: HAV-vel inokulálva és 5 hét elteltével Bursa vakcinával kezelve. A Bursa vakcinával történő kezelést minden kezelt állatnál négy, egymást követő napon át megismételjük. A kísérlet során az állatoktól hetente vért vettünk, és két hetenként perkután máj-biopsziát végeztünk, az 5. és 6. hét kivételével. A szérum-mintákban meghatároztuk az SGOT és SGPT aktivitását. Körülbelül 0,2 ml-es szérum-mintákat további kiértékelésre —20°C hőmérsékleten tároltunk. A máj-biopszia so~án nyert szövet-mintákat hepatitis szempontjából histopatológiás vizsgálatnak vetettük alá. Az állatokat 10 hét elteltével felboncol~uk és megvizsgáltuk. A szövet-mintákat 10%-4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
