197838. lajstromszámú szabadalom • Biológiailag aktív anyag bevitelére alkalmas készítmény (bolus)
197838 Egy eltérő kiviteli változat szerint a bolusz a 11. ábrán bemutatotthoz hasonló, kivéve, hogy a tablettákban a hatóanyagkoncentráció azonos. Azonban a tabletták és ezzel együtt az üregek teljes térfogata a 127 homlokoldalánál lévő 125 első tablettától a bolusz hátsó 131 végénél lévő 129 utolsó tablettáig haladva növekszik, úgyhogy alkalmazáskor a hatás végeredményben ugyanaz lesz. Egy még további kiviteli változat szerint a 145 vakszegmenst helyettesíthetjük egy olyan összetételű szilárd vegyülettel, amely az aktív hatóanyag egy kezdeti dózisát szolgáltatja. Annak érdekében, hogy a szétmállást elősegítsük, az 1. és 2. ábrák szerinti bolusznál a 12. ábrán feltüntetett módon a cső szegmensekből állhat. A magnéziumötvözetből álló cső több gyűrüalakú 153 szegmensből áll, amelyeket a cső 155 belső felületén és 157 külső felületén alkalmazott epoxigyanta bevonatok támasztanak meg. Alkalmazáskor az ilyen szegmensekből álló cső gyorsabban mállik el, mivel ha egy adott szegmens már csaknem teljesen korrodált, a maradvány a hozzá tartozó bevonatrésszel együtt könnyen leválik. A 13. ábrán látható bolusz felépítését és működését tekintve megegyezik a 3. ábra szerintivel, azonban a 159 mag váltakozva olyan szegmensekre vagy egységekre van osztva, amelyek biológiailag nem aktív 161 anyagból, pl. gipszből, ill. aktív 163 hatóanyagból, pl. anthelmintikumból, pl. oxfendazolból vagy levamizolból álnak. Nyilvánvaló, hogy ez a bolusz az aktív hatóanyagot lüktetésszerűen adja le a bendőben. A 14. ábrán a 10. ábrán feltüntetetthez hasonló felépítésű boluszt mutatunk be, amelynek azonban 165 nyitott vége a beadás után azonnal felszabaduló aktív 167 hatóanyaggal van ellátva. Ezt tekercseléssel készített 169 cső tartja meg, amely papír alapanyagú, csavarvonal alakban a csőre tekercseléssel készül, és a bendőben lévő emésztőnedvek hatására átnedvesedve lehámlik. Ily módon beadás után a 167 hatóanyagból egy azonnal hatásos dózis szabadul fel. Ezután az ugyanilyen hatóanyagot tartalmazó 171 vegyületből tartós, állandó szintű dózis szabadul fel, ugyanúgy, mint a 10. ábra szerinti bolusz esetében. A 171 vegyületből időegység alatt felszabaduló hatóanyagdózis kisebb, mint a 167 hatóanyag azonos időegység alatt felszabaduló azonnali dózisa. A 15. ábrán látható bolusz felépítését és funkcióját tekintve megegyezik a 2. ábrán bemutatottal, kivéve, hogy a 173 cső konstans belső átmérővel készül, úgyhogy, mint a 10. ábra szerinti bolusz. Ebben az esetben a növekvő hatóanyagkibocsátási sebesség azáltal van biztosítva, hogy a 177 magban kúpos 175 betét van elrendezve. A betét 178 szélesebb vége a burkolat nyitott végénél helyezkedik el. A 175 betét elbomlásra képes anyagból (pl. viaszból) áll, de nem tartalmaz bioló15 giailag aktív hatóanyagot. A 175 betétnek a bendőben lényegében azonos gyorsasággal kell elbomlania, mint az aktív hatóanyagot tartalmazó 179 magnak. Alkalmazáskor, amikor a bolusz fokozatosan elbomlik, a 179 mag 181 aktív felülete egyre nő, és így időegységenként egyre több aktív hatóanyagot ad le. Ebből nyilvánvaló, hogy ez a készítmény kielégíti a találmányunk elé kitűzött mindkét célt. Az 1 —15. ábrák bármelyike szerinti kiviteli alak alternatívájaként magnéziumötvözet helyett vízüveget és epoxigyanta vagy eloxált felületi bevonat helyett akár epoxigyanta, akár más vízben nem oldódó bevonatot alkalmazhatunk, amely utóbbit pl. üveg felületi színterelése útján állíthatunk elő. Ebben az esetben a 7. ábra szerinti készítmény rozsdamentes acél betétje feleslegessé válik, és a végnehezék lehet egy egyszerű cinkötvözet henger, körülvéve műanyagbevonattal, amely rövid szakaszon átfedésben van a cső hátsó végével. All. ábra szerinti készítmény rozsdamentes acél tárcsája is elhagyható, ekkor a hátsó szegmens bemunkálás nélkül készülhet és a magnéziumötvözet rúdban a hátsó végén elhagyható a középső nyílás. A 16. ábrán olyan intraruminális 183 bolusz látható, amelynek vízben oldható, pl. sajtolással készíthető 185 héja van. Ez folyadékálló 187 tokból áll, amelynek 195 belső felületén és 197 külső felületén epoxigyantából álló 191, 193 bevonatokkal ellátott 189 csőszerű része, valamint ugyancsak epoxigyanta bevonattal ellátott 199 hátsó része van. A 189 csőszerű rész 197 külső felülete hengeres, a 195 belső felület pedig csonkakúp alakú és egybefügg a hátsó részen kialakított, lekerekített 201 belső felülettel. A 189 csőszerű rész 195 belső felülete és a 199 hátsó rész 201 belső felülete 203 üreget határoz meg, amelynek 205 hátsó vége összetömörített 207 vassöréttel van kitöltve. A fennmaradó 209 üregrészt a fentiekben az 1. ábra szerinti bolusszal kapcsolatban már ismertetett aktív hatóanyagot tartalmazó 211 mag tölti ki. Megjegyzendő, hogy a 189 csőszerű rész 213 homlokfelülete nincs epoxigyantával bevonva és hogy a 211 magnak a 215 szűkebb vége a nedvességnek kitett aktív felület. Kérődző állatnak történt beadás után az előzőkben ismertetett készítményekhez hasonló módon a vízüveg cső és a mag lényegében azonos sebességgel lemállik, az epoxigyanta bevonatok pedig megtámasztás nélkül maradván elaprózódva szétesnek. Az alkalmazás ideje alatt a készítmény a vassörét által biztosított megfelelő össz-sűrűség következtében megmarad a bendőben. Amikor azonban a mag már teljesen feloszlott, a sörét kihullik és az állat visszakérődzi, vagy az ürülékkel távozik. Ezt követően a 185 héj hátsó része szétmállik és az állatban lényegében semmiféle maradványt nem hagy. 16 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9
