197838. lajstromszámú szabadalom • Biológiailag aktív anyag bevitelére alkalmas készítmény (bolus)

197838 Egy eltérő kiviteli változat szerint a bo­­lusz a 11. ábrán bemutatotthoz hasonló, ki­véve, hogy a tablettákban a hatóanyagkon­centráció azonos. Azonban a tabletták és ezzel együtt az üregek teljes térfogata a 127 hom­lokoldalánál lévő 125 első tablettától a bolusz hátsó 131 végénél lévő 129 utolsó tablettáig haladva növekszik, úgyhogy alkalmazáskor a hatás végeredményben ugyanaz lesz. Egy még további kiviteli változat szerint a 145 vak­­szegmenst helyettesíthetjük egy olyan összeté­telű szilárd vegyülettel, amely az aktív ható­anyag egy kezdeti dózisát szolgáltatja. Annak érdekében, hogy a szétmállást elő­segítsük, az 1. és 2. ábrák szerinti bolusznál a 12. ábrán feltüntetett módon a cső szegmen­sekből állhat. A magnéziumötvözetből álló cső több gyűrüalakú 153 szegmensből áll, amelyeket a cső 155 belső felületén és 157 kül­ső felületén alkalmazott epoxigyanta bevo­natok támasztanak meg. Alkalmazáskor az ilyen szegmensekből álló cső gyorsabban mál­­lik el, mivel ha egy adott szegmens már csaknem teljesen korrodált, a maradvány a hozzá tartozó bevonatrésszel együtt könnyen leválik. A 13. ábrán látható bolusz felépítését és működését tekintve megegyezik a 3. ábra szerintivel, azonban a 159 mag váltakozva olyan szegmensekre vagy egységekre van osztva, amelyek biológiailag nem aktív 161 anyagból, pl. gipszből, ill. aktív 163 ható­anyagból, pl. anthelmintikumból, pl. oxfend­­azolból vagy levamizolból álnak. Nyilvánvaló, hogy ez a bolusz az aktív hatóanyagot lük­­tetésszerűen adja le a bendőben. A 14. ábrán a 10. ábrán feltüntetetthez hasonló felépítésű boluszt mutatunk be, amely­nek azonban 165 nyitott vége a beadás után azonnal felszabaduló aktív 167 hatóanyaggal van ellátva. Ezt tekercseléssel készített 169 cső tartja meg, amely papír alapanyagú, csa­varvonal alakban a csőre tekercseléssel ké­szül, és a bendőben lévő emésztőnedvek ha­tására átnedvesedve lehámlik. Ily módon beadás után a 167 hatóanyagból egy azonnal hatásos dózis szabadul fel. Ez­után az ugyanilyen hatóanyagot tartalmazó 171 vegyületből tartós, állandó szintű dózis szabadul fel, ugyanúgy, mint a 10. ábra szerin­ti bolusz esetében. A 171 vegyületből időegy­ség alatt felszabaduló hatóanyagdózis kisebb, mint a 167 hatóanyag azonos időegység alatt felszabaduló azonnali dózisa. A 15. ábrán látható bolusz felépítését és funkcióját tekintve megegyezik a 2. ábrán bemutatottal, kivéve, hogy a 173 cső konstans belső átmérővel készül, úgyhogy, mint a 10. ábra szerinti bolusz. Ebben az esetben a növekvő hatóanyagkibocsátási sebesség azál­tal van biztosítva, hogy a 177 magban kúpos 175 betét van elrendezve. A betét 178 széle­sebb vége a burkolat nyitott végénél helyez­kedik el. A 175 betét elbomlásra képes anyag­ból (pl. viaszból) áll, de nem tartalmaz bioló­15 giailag aktív hatóanyagot. A 175 betétnek a bendőben lényegében azonos gyorsasággal kell elbomlania, mint az aktív hatóanyagot tartalmazó 179 magnak. Alkalmazáskor, amikor a bolusz fokozato­san elbomlik, a 179 mag 181 aktív felülete egyre nő, és így időegységenként egyre több aktív hatóanyagot ad le. Ebből nyilvánvaló, hogy ez a készítmény kielégíti a találmányunk elé kitűzött mindkét célt. Az 1 —15. ábrák bármelyike szerinti kivi­teli alak alternatívájaként magnéziumötvözet helyett vízüveget és epoxigyanta vagy eloxált felületi bevonat helyett akár epoxigyanta, akár más vízben nem oldódó bevonatot alkalmaz­hatunk, amely utóbbit pl. üveg felületi szín­terelése útján állíthatunk elő. Ebben az eset­ben a 7. ábra szerinti készítmény rozsdamen­tes acél betétje feleslegessé válik, és a vég­nehezék lehet egy egyszerű cinkötvözet henger, körülvéve műanyagbevonattal, amely rövid szakaszon átfedésben van a cső hátsó végével. All. ábra szerinti készítmény rozsdamentes acél tárcsája is elhagyható, ekkor a hátsó szegmens bemunkálás nélkül készülhet és a magnéziumötvözet rúdban a hátsó végén el­hagyható a középső nyílás. A 16. ábrán olyan intraruminális 183 bo­lusz látható, amelynek vízben oldható, pl. saj­tolással készíthető 185 héja van. Ez folyadék­álló 187 tokból áll, amelynek 195 belső felüle­tén és 197 külső felületén epoxigyantából álló 191, 193 bevonatokkal ellátott 189 cső­szerű része, valamint ugyancsak epoxigyanta bevonattal ellátott 199 hátsó része van. A 189 csőszerű rész 197 külső felülete henge­res, a 195 belső felület pedig csonkakúp alakú és egybefügg a hátsó részen kialakított, le­kerekített 201 belső felülettel. A 189 csőszerű rész 195 belső felülete és a 199 hátsó rész 201 belső felülete 203 üreget határoz meg, amelynek 205 hátsó vége összetömörített 207 vassöréttel van kitöltve. A fennmaradó 209 üregrészt a fentiekben az 1. ábra szerinti bolusszal kapcsolatban már ismertetett aktív hatóanyagot tartalmazó 211 mag tölti ki. Megjegyzendő, hogy a 189 csőszerű rész 213 homlokfelülete nincs epoxigyantával be­vonva és hogy a 211 magnak a 215 szűkebb vége a nedvességnek kitett aktív felület. Kérődző állatnak történt beadás után az előzőkben ismertetett készítményekhez hason­ló módon a vízüveg cső és a mag lényegé­ben azonos sebességgel lemállik, az epoxi­gyanta bevonatok pedig megtámasztás nélkül maradván elaprózódva szétesnek. Az alkalma­zás ideje alatt a készítmény a vassörét által biztosított megfelelő össz-sűrűség következté­ben megmarad a bendőben. Amikor azonban a mag már teljesen feloszlott, a sörét ki­hullik és az állat visszakérődzi, vagy az ürü­lékkel távozik. Ezt követően a 185 héj hátsó része szétmállik és az állatban lényegében semmiféle maradványt nem hagy. 16 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom