197821. lajstromszámú szabadalom • Talajmegmunkáló mezőgazdasági gép

197821 máz, amely a 2 traktor tengelyéről kapja a hajtást, transzmissziós 24 tengely segítségé­vel. A bemenő 23 tengely hátsó végénél 25 fo­gaskerék van, amely egy másik 251 fogaske­rékkel kapcsolódik. Ez utóbbi a bemenő 23 tengellyel párhuzamos közbenső 27 tengely­re van szerelve, amelynek végén 26 fogaske­rék van és ez egy második közbenső 271 ten­gelyre szerelt 261 fogaskerékkel kapcsolódik. A 271 tengely párhuzamos a bemenő 23 ten­gellyel és az első közbenső 27 tengellyel. A második közbenső 271 tengely elülső végén kúpos 28 fogaskerék van, amely másik kúpos 29 fogaskerékkel kapcsolódik. Ez utóbbi a 9 alváz felső 10 gerendájának belsejében el­helyezett 30 hajtótengelyre van szerelve. A 30 hajtótengely a 9 alváz baloldali 11 végé­ig ér, ahol 31 fogaskerék van rászerelve. Ez a 31 fogaskerék a baloldali 13 oldal belse­jében van elhelyezve, amely baloldali 32 fo­gaskerék szekrényként van kialakítva. Ezt részletesebben a 2. ábrán ábrázoltuk. Lát­ható, hogy a 31 fogaskerék második 33 fo­gaskerékkel kapcsolódik, amely a közbenső 34 tengelyre van ékelve. A második 33 fogas­kerékkel kapcsolódik, amely a 16 forgórész­re van erősítve. A 26, 261 fogaskerekek önmagukban is­mert fogaskerekek lehetnek, amelyek más gép­elemmel is helyettesíthetők. Ily módon a 16 forgórész forgássebessége tökéletesen hozzá­igazítható az elvégzendő munka jellegéhez. A forgási sebesség mély munkák, mint pl. szántás esetében, előnyösen 50—110 fordu­­lat/perc között van, míg kevésbé mély mun­kák, mint pl. tarlóhántás esetén 100—200 for­­dulat/perc között van. Az 1. ábrán látható, hogy a 9 alváz bal­oldali 11 végén alátámasztó 36 kerék van el­helyezve, amely munka közben a talajon gör­dül. A 36 kerék 37 alátámasztó szerkezet se­gítségével van a 9 alvázhoz kapcsolva, oly módon, hogy a 36 kerék függőleges helyze­tét a 9 alvázhoz képest szabályozni lehessen a 38 szabályozó mechanizmus segítségével, amely részleteiben a 3. ábrán látható. A 38 szabályozó mechanizmus az ábrázolt kivitel­nél 39 perselyből áll, amely a 37 alátámasz­tó szerkezetre van rögzítve. Ebbe a 36 kerék­hez erősített 40 csap kapcsolódik. Előnyösen a 40 csap és a 39 persely alakja olyan, hogy a 40 csapot a 39 persely fogja, ha azok egy­mással kapcsolódnak. A 40 csapban több 41 furat van, amelyek a 39 perselyben kialakí­tott 42 furattal egy vonalba kerülhetnek és részben azon átmehetnek. A 40 csap és a 39 persely közötti kapcsolatot a 43 csapszeggel hozhatjuk létre, amely a 40 csap 41 furatán, illetve a 39 persely 42 furatán mehet át. Ha a 36 kereket a 9 alvázhoz képest más helyzet­be kívánjuk hozni, akkor elegendő, ha a 40 csap egy másik 41 furatát állítjuk szembe a 39 persely 42 furatával és reteszeljük a 43 csapszeggel. A 36 kerék segítségével az 1 gép munkamélységét szabályozni lehet. 5 A találmány keretén belül a 9 alváz jobb­oldali 12 végénél is elhelyezhetünk egy alá­támasztó 36 kereket. A 38 szabályozó mecha­nizmus az ábrázolttól eltérő is lehet, pl. tar­talmazhat kézi működtetésű beállító csavart és rögzítő anyát. Ebben az esetben a 21 ásók munkamélységét folyamatosan lehet szabá­lyozni. A 9 alváz baloldali 11 végére egy oldal­irányban stabilizáló 44 elem van erősítve, amely a 9 alvázhoz 45 kar segítségével van rögzítve. Az oldalirányban stabilizáló 44 elem az ábrázolt kivitelnél 46 talplemezből áll, amely munka közben a talajba mélyed és ame­lyet a 45 kar tart a 47 hüvely segítségével (lásd 3. ábra). A 46 talplemez helyzetét a 9 alvázhoz képest úgy lehet szabályozni, hogy elcsúsztatjuk a 46 talplemezt a 47 hüvelyben, miután meglazítottuk a 48 csavart, amely meg­akadályozza azt, hogy a 46 talplemez a 47 hüvelyben el tudjon mozdulni, ha a 48 csa­var meg van sorítva. A találmány keretén belül az oldalirány­ban stabilizáló 44 elem a 46 talplemeztől el­térő módon is kialakítható, pl. a vízszintes­től eltérő, lényegében függőleges és a 3 mun­­kairánnya! párhuzamos síkban forgó eszköz­ként. Az oldalirányban stabilizáló 44 elem a 16 forgórészre munka közben ható keresztirá­nyú erőt, amely abból adódik, hogy a 16 for­­gé>rész a 3 munkairányhoz képest ferdén he­lyezkedik el, felveszi. A találmány keretén belül az 1 gépet úgy is kialakíthatjuk, hogy két V-alakban elhe­lyezett forgórésze legyen. Ebben az esetben az egyik forgórész által létesített keresztirá­nyú erőt a másik forgórész által létesített ke­resztirányú erő kiegyenlíti. A 2. ábrán a 16 forgórész látható rész­leteiben. A központi 20 gerendát egy cső ké­pezi, amelyre egymástól egyenlő távolság­ban 49 pofák vannak rögzítve. A 20 geren­da két végére rögzítő és vonó 50 pofa van rög­zítve. Ezek a 16 forgórészt 52 csavarok se­gítségével az 51, 511 agyakra rögzítik. Az 51. 511 agyak a 13 és 14 oldalak között fo­rognak. Az 51 agy, amelyet forgásában a 13 oldal, azaz az oldalsó 32 fogaskerék-szekrény ve­zet, a 35 fogaskerékkel kapcsolódik, amely a 2 traktor vonóerejéről a mozgást átadja a 20 gerendának, amint azt a fentiekben már elmagyaráztuk. A 49 pofák arra valók, hogy a 21 ásókat a központi 20 gerendához rögzítsék. Ez a rög­zítés az 53 csavarok segítségével történik. A 21 ásók különleges alakját a későbbiekben fogjuk részletezni. A 21 ásók ily módon a 16 forgórészre az 54, 541, 542, stb. ásó csopor­tok szerint vannak rögzítve. A 49 pofákat a 20 gerendán úgy helyezzük el, hogy minde­gy k 54, 541, 542, stb. ásócsoport a szomszé­dos ásócsoporthoz képest a 16 forgórész hosz­­szanti 18 tengelye körül szögben el van tol -6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom