197805. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés valamely tárgy képére vonatkozó információ és/vagy a tárgy képének előállítására, valamint ultrahang kibocsátó eszköz a berendezéshez
197805 Az 1 sugárzásforrás készlet állhat látható vagy nem látható elektromágneses sugárzást kibocsátó elemekből, például LED diódákból, vagy lézer diódákból, avagy pl. gáztöltésű eszközökből. Az 1 sugárzásforrás készlet állhat ultrahangot kibocsátó elemekből is. Egy ilyen ultrahangos 1 sugárzásforrás készletet mutat a 4. és az 5. ábra, ahol 20 piezoelektromos lapka egyik oldalán párhuzamos fémcsíkokból álló első 21 elektródrendszer, másik oldalán pedig ugyancsak párhuzamos fémcsíkokból álló, de a 21 elektródrendszerre merőleges 22 elektródrendszer van kialakítva. A 21 elektródrendszer kivezetései 17 vonalakhoz, a 22 elektródrendszer kivezetései 16 vonalakhoz vannak csatlakoztatva. A 16 és 17 vonalak 24, illetve 25 demultiplexer kimeneteire vannak kötve, amelyek címbemenetei 13 címvonalakra, 14 és 15 adatbemenetei pedig egyrészt közvetlenül, másrészt 19 inverteren keresztül 18 négyszögjel generátorhoz vannak csatlakoztatva. A 13 címvonalakon érkező címek jelölik ki azt a két fémcsíkot, amelyik a kiválasztandó mátrixpontot meghatározza. Erre egymástól eltérő polaritással rákerül a 18 négyszögjel generátor négyszögjele, és ez a megfelelő mátrixpontnál lévő lapkarész gerjesztését eredményezi, így az akusztikus sugárzást bocsát ki. A többi fémcsíkot a 24 és 25 demultiplexerek magas impedanciára kapcsolják, hogy a többi mátrixpontnál ne jöhessen létre gerjesztés. A 6. és 7. ábra az 1 sugárzásforrás készlet egy másik olyan kiviteli alakját mutatja, amely ultrahangot kibocsátó elemekből áll. A kör alakú 20 piezoelektoromos lapka egyik oldalán koncentrikus körökben elhelyezkedő 21 elektródrendszer, a másik oldalán pedig sugárirányú 22 elektródrendszer van. A 21 elektródrendszer körgyűrű alakú fémcsíkjainak d szélessége kifelé haladva csökken, a 22 elektródrendszer sugár irányú fémcsíkjainak szélessége pedig kifelé haladva növekszik. Ez az 1 sugárzásforrás készlet ortogonális koordinátarendszer szerinti mátrix elrendezést valósít meg. A 8. ábrán a találmány szerinti berendezésnek fénymikroszkópként kialakított kiviteli alakja látható. Az 1 sugárzásforrás készletet itt 30 televízióvevő 31 katódsugárcsővének képernyője képezi. A képernyő egyes pontjainak fényét önmagában ismert optikai 2 leképzőszerv, pl. egy kicsinyítő irányban használt mikroszkóp juttatja a leképzési 4 síkban elhelyezett vizsgálandó tárgy megfelelő pontjára, amely pontnál átbocsátóit fényt 5 érzékelő detektálja. Az 5 érzékelő, pl. egy fotodióda kimenete 32 erősítőn keresztül egyrészt a tárgy szemlélésére szolgáló 37A, 37B,... 37C katódsugárcsövekkel ellátott 36A, 36B,... 36C televízióvevők fényességvezérlő bemenetére, másrészt 35 négyszög oszcillátor amplitudóvezérlő bemenetére van kapcsolva. A 33 szinkronjelgenerátor szolgáltatja a 30 televízióvevő és a 36A, 36B,...36C televízióve5 vők számára a szinkronjeleket. A 34 rasztergenerátor a függőleges irányú felbontásnak megfelelően a képfrekvencia egész számú többszörösét állítja elő, és félperiódusonként tiltja, illetve engedélyezi a 35 négyszög oszcillátor működését, amely utóbbi a 30 televízióvevő fényességvezérlő bemenetére van csatlakoztatva. A 35 négyszög oszcillátor a vízszintes irányú felbontásnak megfelelően a sorszinkron frekvencia egész számú többszörösének megfelelő jelet, és ezzel a 31 katódsugárcső képernyőjén egy soron belül sötét és világos szakaszokat állít elő. A világos szakaszok fényessége a négyszögjel amplitúdójától függ. A 31 katódsugárcső képernyőjén a 35 négyszög oszcillátor és a 34 rasztergenerátor frekvenciájától függő sűrűségű fénypont-raszter jelenik meg. A kellő sebesség végett olyan katódsugárcsövet kell alkalmazni, amelyben a képernyő utánvilágítási ideje minél kisebb. A vázolt elrendezésben akkor kapjuk a legnagyobb felbontást, ha egyrészt a 35 négyszög oszcillátor frekvenciáját a lehető legnagyobbra választjuk, amit a 30 televízióvevő sávszélessége még megenged, másrészt a 31 katódsugárcső képernyőjén minden sor engedélyezve van, azaz nincs 34 rasztergenerátor. A 33 szinkronjelgenerátor, a 35 négyszög oszcillátor és adott esetben a 34 rasztergenerátor képezik a berendezés 6 vezérlőegységét. A 31 katódsugárcső képernyője kivilágított raszterpontjának megfelelő tárgypontból az 5 érzékelőbe jutó fénynek megfelelő villamos jel a 32 erősítőben felerősítve meghatározza a 37A, 37B,...37C katódsugárcsövek megfelelő raszterpontjának fényességét, mivel eme raszterpontokat ugyancsak a 33 szinkronjelgenerátor jelöli ki. A 32 erősítő kimenetének a 35 négyszög oszcillátorhoz való csatlakoztatása olyan visszacsatolást eredményez, amely a nyert kép kontrasztjának szabályozására szolgál. Kontrasztnövelést érünk el, ha a visszacsatolás révén a 32 erősítő kimenő jelének növekedése növeli a 35 négyszög oszcillátor kimenő jelének amplitúdóját, csökkenése pedig csökkenti azt. Ilyen módon a fényesebb kép pontok még fényesebbek lesznek, a kevésbé fényesek pedig még halványabbak. Kívánt esetben ellentétes értelmű visszacsatolással kontraszt csökkentés is megvalósítható. A visszacsatolás mértéke egy potenciométer beiktatásával állítható. A 8. ábrán szemléltetett berendezés az optikai rész megfelelő elrendezésével epidiaszkópként használható. Ehhez csupán az szükséges, hogy a 31 katódsugárcső fénypontjait a 2 leképezőszerv a kivetítendő rajz vagy szöveg megfelelő pontjára képezze le, és az 5 érzékelő oly módon legyen elhelyezve, hogy a rajz, illetve szöveg bármely pontjáról viszszavert fényt detektálni tudja. Ilyen elrendezést mutat az alább ismertetendő 9. ábra. A 9. ábra a találmány szerinti berendezés rajz digitalizálóként kialakított kiviteli alakját mutatja. A 40 display katódsugárcsővé 6 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
