197798. lajstromszámú szabadalom • Vérhígítószer általános diagnosztikai célokra
A találmány tárgya vérhígítószer, amely széles körben alkalmazható a vér hígítására, különös tekintettel a vérdiagnosztikai meghatározásokra, beleértve a trombociták számának, térfogatának és eloszlásának meghatározását is. A vérminták in vitro hígítására a haematológia számos területén — például optikai vizsgálatok, sejtszámlálás, térfogat és eloszlás vizsgálatok, stb. — sor kerül. Az alkalmazott hígítószernek több követelményt kell kielégítenie. Ezek közül a legfontosabb, hogy a hígítószernek a sejteket épségben kell hagynia, és a térfogatukat sem szabad befolyásolnia; továbbá elengedhetetlen az oldat stabilitása, valamint a befertőződés kizárása vagy legalábbis a mikroorganizmusok szaporodásának megakadályozása; nem tartalmazhat a mérési tartomány felett és a mérési határok között alakos részecskéket; elektromos méréseknél megfelelő vezetőképességgel kell rendelkeznie és az elektromos áram hatása alatt is viszonylag stabilnak kell maradnia, vagy legalább a bomlástermékeknek nem szabad a jelenlevő komponensekkel csapadékot képezni. A különféle szabadalmi leírásokban — például a 3 962 125,4 185 964,4 213 876,4 244 837, 4 324 686 vagy 4 346 018 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban, és a 7 758 993 számú japán közrebocsátási iratban — ismertetett, illetve forgalomban lévő hígítószerek általában csak részben felelnek meg az említett követelményeknek. Gyakoriak az olyan hígítószerek — különösen a foszfát-puffert tartalmazó hígítószerek — amelyekben bizonyos tárolási idő után már nem pusztulnak el a mikroorganizmusok, sőt szaporodásuk sem gátolt, ami a hígítószer minőségének romlásához vezet. Más hígítószerek vér jelenlétében reagálnak a proteikus vagy lipid részekkel, gyengítik a sejtfalakat, a minta haemolizál, vagy a sejtek térfogata és ezáltal a térfogateloszlás is megváltozik. A fenti változások mérhetők, és időtartamuk különböző reagenseknél pár perc és pár óra között változik. Végül vannak hígítószerek, amelyek a vérrel viszonylag stabil mintát képeznek, de csak egyensúlyi állapotban. Ha a mintán elektromos áramot vezetünk át, az egyensúly felborul és a bomlástermékekből csapadék képződik, amely egyrészt befolyásolja a mérést, másrészt a berendezésben lerakódva gyakran a berendezést is károsítja. A fenti hátrány kiküszöbölésére bizonyos esetekben a mérőberendezést meghatározott időközökben a lerakódások eltávolítása céljából mosószerrel mossák át. A találmány célja olyan vérhígítószer előállítása volt, amelynek használatával a fenti hátrányok kiküszöbölhetők. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a barbiturátok, amelyeket a proteinek elektroforézisénél használnak, nem denaturálják a proteineket, ugyanakkor bizonyos fertőtlenítő hatással is rendelkeznek, és ezt a 1 fertőtlenítő hatást a kloramin T — az ivóvíz fertőtlenítésére régóta használt, egészségre nem ártalmas fertőtlenítőszer — jelenléte' erősen fokozza. A találmány szerinti vérhígítószer nátrium-klorid és kálium-klorid 25:1—40:1 arányú keverékéből álló, 0,8—1,0 vegyes%-os fiziológiás sóoldat egy literében oldott 1 —15 mmól, előnyösen 12 mmól barbiturát- vagy 5,5’-dietil-barbiturát-pufíert, 1CT5—10~3 mmól, előnyösen 10-4 mmól N-klór-4-metil-benzolszulfonamid-nátriumsót, 10-2—10-4 mmól, előnyösen 10-3 mmól nátrium (vagy kálium)-etiléndiamin-tetraacetátot és 1—20 pl, előnyösen 10 pl n-oktiI-alkoholt tartalmaz. A találmány szerinti vérhígítószer pH-ja 25°C-on 7,41. A találmány szerinti vérhígítószerben a fiziológiás sóoldatban jelenlévő barbitursav vagy 5,5’-dietil-barbitursav-alapú puffer kíméli a vér-proteinek peptidkötését, mennyisége (1 —15 mmól/1) meghatározza a pufferkapacítását', és egyúttal fertőtlenítő hatása is van. Az N-klór-4-metil-benzolszulfonamid-nátriumsó (ismert nevén kloramin T) önmagában is fertőtlenítő hatással rendelkezik, de jelentése nagy mértékben fokozza a puffer fertőtlenítő hatását. Koncentrációja 10_í>— 10~3 mmól/1 lehet. A 1CT2—1CT4 mmól/1 koncentrációban jelenlévő nátrium (vagy kálium) -etiléndiamintetraacetát ismert módon komplexáló és agglutinációt gátló hatást fejti ki. Az 1—20 pl/l koncentrációban jelenlévő n-oktil-alkohol ismert habzásgátló hatása mellett bakterieid hatással is rendelkezik. Ugyanakkor az oldat előállításánál elősegíti a puffer oldódását. A találmány szerinti vérhígítószert szilárd, koncentrált, vagy felhasználási töménységű formában egyaránt előállíthatjuk A komponensek bármely arányú keveréke stabil. Ha a vérhígítószert szilárd formában álltjuk elő — amelyet közvetlenül felhasználás előtt oldunk sterilre szűrt, ioncserélt vízben — a megfelelő arányban összemért komponenseket az összemérés után finomra őrölhetjük, az őrléssel megkönnyítjük az oidatkészítésnél a szilárd anyagok oldódását. Ha a vérhígítószert koncentrált oldat vagy közvetlenül felhasználható oldat formájában készítjük el, az oldódás gyorsítására az n-oktil-alkoholt a pufferre csepegtetjük, majd az így előkészített anyagot kevés vízben szuszpendáljuk, és a fennmaradó komponensek hozzáadása után a kívánt végtérfogatot vízzel beállítjuk. A találmány szerinti vérhígítószer előnye, hogy egyszerű receptúra alapján, egyszerű módon elkészíthető, ugyanakkor a vérhígítószer kiváló tulajdonságokkal rendelkezik. A hígított vérben a sejtek még 24 óra elteltével is stabilak. A vérben lévő proteint nem denaturálja. A hígított vérben még elektromos áram hatására sem képződnek olyan 2 197798 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
