197789. lajstromszámú szabadalom • Forgattyús hajtómű
197789 ban ismertté vált megoldások hátrányainak kiküszöbölése mellett az alternáló mozgást végző dugattyú és a forgó mozgású főtengely közötti erőátvitel hatásfokát jelentősen javítja, a két alkatrész közötti erőátvitelt meghatározó erőkart a lehető legnagyobb értékben tartja és amely biztonságos működésű, könnyen előállítható és a gyakorlatban alkalmazható. A találmány alapja az a felismerés, hogy az alternáló mozgást végző dugattyú és a főtengely közötti erőt az alternáló mozgású dugattyú holtpontban történő áthaladása után közvetlenül a maximális erőkarra keli kihelyezni. A találmány szerinti továbbfejlesztés értelmében a dugattyúhoz alternáló ingamozgású hajtókeret van csatlakoztatva a főtengelyhez a hajtókeret alternáló ingamozgását létrehozó vezértárcsa van rögzítve, a hajtókerethez pedig annak belső felületén legördülő elem van nyomatékátvivő módon alakzáró kényszerkapcsolaton keresztül csatlakoztatva, amely a főtengelyen van rögzítve. A találmány értelmében a legegyszerűbben úgy alakíthatjuk ki az alternáló ingamozgást, ha a főtengelyhez rögzített vezértárcsában a hajtókeretet megvezető kényszerpályák vannak kialakítva. Ehhez a hajtókeretben vezetőcsapokat ágyazhatunk elfordítható módon, a vezértárcsában pedig a kényszerpályákat meghatározó terelőszegmenseket, illetve hornyokat alakíthatunk ki, emellett a vezetőcsapokat a terelőszegmenseken, illetve a hornyokban vezethetjük meg. A jobb erőjáték érdekében célszerű, ha a hajtókeret mindkét oldalán van egy-egy vezértárcsa elrendezve. A találmány szerinti célszerű kiviteli alak esetében a keret belső felülete és a legördülő elem közötti kényszerkapcsolat fogazásos kapcsolatként van kialakítva, mimellett a hajtókeret belső felülete legalább részben fogazással van ellátva, a legördülő elem pedig legalább részleges fogazású fogaskerékként van kiképezve. A hajtókeret fogazásának kialakítása szempontjából egyszerű az a kiviteli alak, amely értelmében a hajtókeret belső felülete két-két, egymással szembenfekvő és egymással párhuzamos fogazással van ellátva és az egymással szomszédos fogazások között fogazatlan, íves palástíelületek vannak, mimellett a fogaskerék kerülete két fogazott részszel és ezeket egymástól elválasztó fogazat- Ian részekkel van ellátvaHa két fogazott rész fogszáma a hajtókeret egymással párhuzamos, két-két fogazása közül egy-egy fogazás fogszámával egyezik meg. A fogazások foggeometriájára nézve célszerű az a kiviteli alak, amelynek értelmében a fogazásoknak a fogazatlan palástfelületek, illetve a fogazott részeknek a fogazatlan részek felőli bekezdő fogai főfogakként vannak kialakítva, amelynek fejszalagjai a főfogak be-, illetve kigördülése által meghatározott görbületi sugár szerint vannak kialakítva. Célszerű az is, ha a hajtókeret íves palástfelületeinek görbületi sugara megegyezik a fogaskerék fogazatlan részei3 nek sugarával, amely célszerűen egybeesik a fogaskerék lábkörének sugarával. A találmány értelmében célszerű végezetül az a kiviteli alak is, amelynek értelmében a hajtókeret belső felületének fogazásai közül kettő a dugattyú löketirányával, a másik kettő pedig ezekre merőleges és azoknál kisebb fogszámmal van kialakítva. A találmány további részleteit kiviteli példák kapcsán, a mellékelt rajzra való hivatkozással mutatjuk be. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti forgattyús hajtómű egyik célszerű kiviteli alakjának vázlatos oldalnézete, a 2. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alak oldalnézete kitörésekkel, a 3. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alak részlete: a hajtókeret oldalnézete, a 4. ábra további részlet: a vezértárcsa oldalnézete, az 5. ábra további részlet: a fogaskerék oldalnézete, a 6—11 ábra a találmány szerinti forgatytyús hajtóművet mutatja hat különböző működési helyzetben, vázlatos oldalnézetben. Az 1. ábrán látható célszerű kiviteli alak esetében 1 hajtókeret van az alternáló mozgást végző 2 dugattyú és a forgó mozgású főtengely között elrendezve. Az 1 hajtókeret a szokásos módon 4 csapszeggel van a 2 dugattyúhoz kapcsolva. A találmány értelmében a 3 főtengelyhez az 1 hajtókeret 17 belső felületén legördülő elem van hozzáerősítve, amely ebben a kiviteli alakban 5 fogaskerék. Ahhoz, hogy ez a legördülés létrejöjjön, az 1 hajtókeret 17 belső felülete és a legördülő elem között alakzáró kényszerkapcsolatnak kell lennie, amelyebben a kiviteli alakban fogaskerék és fogasléc kapcsolódásaképpen fogazásos kapcsolatként van kialakítva. Minthogy ezek a részletek az 1 ábra oldalnézetén nem látszanak, ezért itt csak szaggatott vonallal vannak feltüntetve. A találmány értelmében az 1 hajtókeret alternáló ingamozgást végez, amelynek mibenlétére később még visszatérünk. Eme mozgás létrehozásához 6—11 vezetőcsapok vannak az 1 hajtókeretben elfordíthatóan rögzítve, amik az 1. ábrán a 10 vezetőcsap kivételével szintén nem láthatóak. Ezeket az elemeket ugyanis a 3 főtengelyre erősített 12 vezértárcsa taxarja el, amelyben a 6—11 vezetőcsapokat irányító, megvezető kényszerpályák vannak kiképezve. Ebből a célból a 12 vezé tárcsának 13—16 terelőszegmensei vannak. A 2. ábrán látható, hogy a 2 dugattyúhoz csatlakozó 1 hajtókeret mindkét oldalán van egy-egy 12 vezértárcsa, amelyeknek mindegyike a 3 főtengelyre van rögzítve. A 2. ábra oldalnézete kitörések segítségével mutatja egyúttal azt is, hogy miként vannak pl. 18 tűgörgcs csapágyazás segítségével a 6—11 vezetőcsapok az 1 hajtókeretben elfordíthatóan ágyazva. A 2. ábrán az egyszerűség kedvéért csak a 10, 11, 6 és 7 vezetőcsap látható. Az 1. 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
