197781. lajstromszámú szabadalom • Variábilis épületváz
197781 A találmány tárgya variábilis épületváz, főleg közepes lejtésű tetőhajiással bíró könynyűszerkezetes építmények, elsősorban földszintes, egy vagy többhajős csarnokjellegü építmények vagy beépített tetőterek kialakítására, amely oszlopokat, gerendákat és héjalást tartalmaz. Az építőipari tevékenységben az utóbbi évtizedekben széles körben elterjedtek különféle célokra a könnyűszerkezetes, fémvázas építmények. Ezek fő előnye, hogy nagyfokú előregyártás lehetséges, ezáltal minimálisra csökkenthető a helyszíni munka. Az egyszerűbb megoldásoknál először egy-égy fa leiemet vagy födémelemet készítettek előregyártott kialakításban, pl. az 1.434.019 vagy az 1.609.536 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírásokban ismertetett módon. Fejlettebb konstrukcióknál már részegységekből, előregyártott oszlopokból, rudakból készítették a vázszerkezetet. Ilyen megoldásokat szemléltetnek a 904.193 és az 1.375.383 lajstromszámú angol szabadalmi leírások. Keretszerkezetű főtartók típusait ismerteti a Mérnöki Kézikönyv (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1984.) 6.5.5 fejezetének 1. alfejezete. Ezen keretszerkezetek főtartói kétcsuklós vagy befogott, ritkábban háromcsuklós keretek lehetnek, amelyek adott esetben egy darab vonórúddal is el vannak látva. Ugyanezen kézikönyv 1435. oldalán nagyobb hosszúságú oszlopok illesztéseit és alaptesthez való kapcsolatát is szemlélteti, amely általában hegesztett vagy homloklemezes, illetve hevederes megoldású csavaros kötés lehet. Ugyancsak csuklós kapcsolattal és egy darab vonórúddal ellátott szaruzatra, valamint annak méretezésére mutat példát Dr.Csellár Ödön: „Magasépítési acélszerkezetek“ című egyetemi jegyzetének (1984. 1. füzet) 11. és 15. fejezete. A leírás részletezi a szaruzatok statikai modelljét és méretezését, valamint a vonórúd bekötés technikai megoldását is. A szerkezetek fő hátránya, hogy sok - féle, különböző kialakítású szerelvényt igényelnek, többféle tartótípusra van szükség, ezért az egyes tartótípusok találkozási helyein más-más jellegű csomópont megoldásokat kell alkalmazni. Széles körben alkalmazható sokoldalú, univerzális épületvázat mutat a 173.568 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás. Az épületvaz egységesített, csereszabatos függőleges oszlopokat és vízszintes gerendákat tartalmaz, a vízszintes gerendák alaprajzban derékszögű hálózat mentén azonos vagy egymással párhuzamos vízszintes síkokban helyezkednek el, a gerendák egyes vagy kettőzött C vagy U keresztmetszetű tömör vagy osztott szelvényű tartók, a gerendák és az oszlopok pedig sarokmereven vagy csuklósán csatlakoznak egymáshoz. 1 2 Az alap tartótípus többszörözése útján egyaránt alkalmas a különböző támasztóköz és teherbírás igények kielégítésére, azonban hátránya, hogy kizárólag lejtésmentes vagy enyhe hajlású: 3—5%-os lejtésű tetőzet kialakítására alkalmasak, további tulajdonsága, hogy a funkció vagy az építészet minden igényét tipizált csomópontokkal, de egyedi statikai modellekkel kell kiegészíteni. A 374. 862 lajstromszámú osztrák szabadalmi leírás közepes tetőlejtésű acélvázat ismertet, amely öntvényszérű csomóponti elemeket alkalmaz. Ugyan kétségtelenül alkalmas a kitűzött feladat megoldására, azonban nem kellő hatásfokkal, mivel nem variálható, hanem úgynevezett „célszerkezet“. Ezentúl bonyolult öntvényszerű kapcsolóelemeket is igényel, miáltal a kapcsolatok létrehozása költséges. A találmány célja olyan variábilis épületváz létrehozása, amely nagyfokú formai, szerkezeti és méretvariálhatósággal rendelkezik, minimális az anyag felhasználása, a gyártási és helyszíni szerelési időigénye, emellett gyorsan, könnyen szállítható és egyszerű módon, de esztétikusán felületkezelhető, azaz gazdaságosan gyártható és alkalmazható. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a funkciónak és az építészetnek az épületvázzal szemben támasztott számos követelményének gazdaságos és rendszerbe foglalt kielégítése úgy lehetséges, ha a megfelelően kiválasztott keresztmetszetű, alakú és helyzetű főelemeket nagy variábilitással rendelkező csomópontok útján — a megoldásokhoz alkalmazható sajátságos, de univerzális kapcsolóelemekkel — erősítjük egymáshoz. Része a felismerésnek az is, hogy a vázak gazdaságosságára különösen nagy hatással van a vonó- és feszítő rudaknak az együttes alkalmazása. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti variábilis épületváz könnyűszerkezetes építmények, elsősorban földszintes, egy-vagy többhajós csarnok jellegű építmények vagy beépített tetőterek kialakítására, — amely általában merőlegesen vágott oszlopokat és gerendákat, valamint héjalást tartalmaz, az oszlopok alaptesthez, a gerendák pedig egymáshoz és az oszlopokhoz kapcsolóelemekkel vannak hozzáerősítve — oly módon van kialakítva, hogy az oszlopok és a gerendák kapcsolati helyeik mentén célszerűen azonos átmérőjű perforálással vannak ellátva, a kapcsolati helyekhez az oszlopok és/vagy a gerendák perforálásához igazodó perforálással ellátott egyszerű vagy kombinált kapcsolóelemek vannak hozzárendelve, az egyszerű kapcsolóelemek az oszlopokhoz hegesztett kötés, a gerendákhoz kötőelemek, célszerűen helyszíni csavarkötés útján, a kombinált kapcsolóelemek pedig mind az oszlopokhoz, mind a gerendákhoz kötőelemek, célszerűen ugyancsak helyszíni csavarkötés útján vannak csatlakoztatva, ezen túl a gerendák és/vagy az 2 5 1C 15 20 25 30 35 40 45 50 55 S0 65
