197719. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amino-alkil-amidok előállítására
197719 tál ideiglenesen védett a-aminosavval, adott esetben aktivált észtere formájában kapcsoljuk, és az (V) általános képletű pepiidet felépítése után közepesen erős vagy erős savval a gyaníából felszabadítjuk, és egyidejűleg a védőcsoportokban bevitt ideiglenes oldallá ne-védőcsoportokat lehasítjuk. Ha a mellékreakciók megakadályozása céljából vagy speciális peptidek szintézise miatt az aminosavak oldalláncaiban lévő funkcionális csoportokat megfelelő védőcsoportokkal (például T.W. Greene, „Protective Groups in Organic Syntheses“, New York, John Wiley & Sons, 1981) utólag védjük, elsősorban Arg(Tos)-t, Arg(Mts)-t, Arg(Mtr)-t, Asp (OBzl)-t, Asp (OBut)-t, Cys(4-MeBzl)-t, Cys (Acm)-t, Cys(SBut)-t, Glu(OBzl)-t, Glu (OBut)-t, His(Tos)-t, His(Fmoc)-t, His(Dnp) -t, His(Trt)-t, Lys(CI-2)-t, Lys(Boc)-t, Met (O)-t, Ser (Bzl) -t, Ser(But)-t, Thr(Bzl)-t és Thr(But)-t alkalmazunk. A hordozóanyagként alkalmazott gyanták kereskedelmileg hozzáférhetők. Előnyösek a BHA- és az MBHA-gyanták. Az (V) általános képletű pepiidet ezután a peptidszintézisből ismert közepesen erős vagy erős savakkal (például trifluor-ecetsavval, hidrogén-fluoriddal) hasítjuk és ennek során a térközben lévő uretán-védőcsoportot is lehasítjuk. Az (I) általános képletű vegyületeknek (V — H) és egyéb aminosav-származékoknak a kapcsolásához a peptidszintézisből ismert aktiváló reagenseket (például Houben-Weyl, Methoden der organischen Chemie, Band 15/2) alkalmazhatjuk, így például különösen karbodiimideket, így N,N’-diciklohexil-karbodiimidet, N,N’-diizopropil-karbodiimidel vagy N-etil-N’- (3-dimetil-amino-propil) -karbodimedet használunk. A kapcsolást lefolytathatjuk úgy. hogy az aminosav-származékot közvetlenül az aktiváló reagenshez adjuk, és adott esetben egy, a racemizálást visszaszorító adalékanyagot, így például 1-hidroxi-benzotiazolt (HOBt) (W. König, R. Geiger, Chem. Bér. 103, 708 (1970)) vagy 3-hidroxi-4-oxo-3,4-dihidro-benzotriazint (HOObt) például W. König, R. Geiger, Chem. Bér. 103, 2054 (1970)) adunk a gyantához, vagy pedig az aminosav-származékot szimmetrikus anhidridként vagy HOBt- illetve HOObt-észtere formájában előaktiváljuk és ennek az aktivált anyagnak megfelelő oldószerben készített oldatát adjuk a kapcsolásra alkalmas peptid-gyantához. Az (I) általános képletű vegyületek (V = = H) és az aminosav-származékok kapcsolását és aktiválását a fenti aktiválóreagensekkel lefolytathatjuk dimetil-formamidban vagy metilén-kloridban vagy ezek elegyében. Az aktivált aminosav-származékot általában 1,5—4-szeres feleslegben alkalmazzuk. Olyan esetekben, ha nem teljes a kapcsolódás, a kapcsolási reakciót megismételjük anélkül, hogy a következő aminosav kapcsolásához 3 a peptidgyanta a-aminocsoportját deblokkolnánk. A kapcsolási reakció lefolyását a ninhidrin-reakcióval (E. Kaiser és társai Anal. Biochem. 34 595 (1970)) ellenőrizhetjük. A szintézist lefolytathatjuk automatizáltan is, például a peptid Synthesizer Modell 430A (gyártó: Applied Biosystems cég) berendezéssel, ennek során alkalmazhatók a készüléket gyártók által bevitt szintézisprogramok vagy pedig a terméket használók által előállított programok. Az utóbbi esetet Fmoc-csoporttal védett aminosav-származékok felhasználásánál alkalmazzuk. A peptid-amidoknak a gyantáról fluor-hid'Ogénnel vagy trifluor-ecetsavval való lehasításánál kationmegkötő anyagokat alkalmazunk, ilyen például a fenol, a krezol, a tio-krezol, a tio-anizol, az anizol, az etán-ditiol, a d metil-szulfid, az etio-metil-szulfid vagy ezeknek elegye. A trifluor-ecetsavat alkalmazhat) uk megfelelő oldószerben, így például metilén-kloridban hígítva. A következő rövidítéseket alkalmazzuk leírásunkban és a kiviteli példákban; Fmoc: 9-fluorenil-metil--oxi-karbonil, Ddz. a-a-dimetil-3,5-dimetoxi-benzil-oxi-karbonil, Bpoc: 2 - (bifenilil - (4) ] - propil - (2) -oxi-karbonil, Mse. metil-szulfonil-etil-oxikarbonil, Peoc: piridil-etil-oxi-karbonü, Pse: feni l-szul főni 1-etil -oxi-kar boni l, Tse: tol i I-sz ui-fonil-etil-oxi-kar boni 1, HOOBt: 3-hidroxi-4-oxo-3,4-dihidrobenzotriazin, A következő példákban találmányunkat mutatjuk be, bárminemű korlátozás nélkül. 1. példa 4-Hidroxi-metil-fenoxi-ecets^v-metil-észter előállítása. 18,2 g 4-hidroxi-metil-íenoxi - ecetsavat 17,1 ml N,N-diizopropiletil-aminnal együtt feloldunk 50 ml dimetil-formamidban, majd hozzáadjuk 6,1 ml metil-jodid kevert oldatához. Ennek során a reakcióelegy könnyen melegszik. 3 óra elteltével a reakció befejeződik. Az oldószert eltávolítjuk. A visszamaradó anyagot felvesszük éterben és egyszer 0,5 n sósav-oldattal extraháljuk. A vizes fázist háromszor éterrel extraháljuk, az egyesített éteres fázisokat vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk és bepároljuk. A viszszamaradó anyagot feloldjuk etil-acetátban és rövid kovasavgél-oszlopon szűrjük. Bepárlás után gyengén sárgás olajat kapunk, ez állás közben kristályosodik. Az NMR- és a tömegspektrum a vegvület szerkezetét igazolja. 2. példa Fmoc-NH-(CH2)4-NH-CO-0-CH2-CfiH4-0- -CH.-COOCHj előállítása 9,8 g 4-hidroxi-metil-fenoxi-ecetsav-metil-észtert 200 ml száraz diklór-metánban oldunk, majd hozzáadunk 10,1 g klór-hangyasav-p-nitro-fenil-észtert és 7 ml trietil-amint. A reakcióelegyet mintegy 6 órán át vissza-4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
