197639. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés szalagvég érzékelésére magnetofonokhoz

197639 szekötve, amelynek kimenete a kapcsolási el­rendezés kimenetét képezi. A találmány szerinti kapcsolási elrende­zés célszerű kiviteli alakja esetén az elektro­mágneses lej a magnetofon törlőfeje és az ér­zékelő áramkör feszültségérzékelőként van kiképezve. A kapcsolási elrendezés előnyös kiviteli alakjánál a kapcsoló áramkör komparátor, a feszültségérzékelő pedig két egyenirányítót tartalmaz, az egyik egyenirányító kimenete változtatható ellenálláson keresztül leválasz­tó erősítőn át a komparátor egyik bemene­tére csatlakozik, a másik egyenirányító pedig ellenálláson át a komparátor másik bemene­tével van összekötve. A találmány szerinti kapcsolási elrende­zés lehetséges, példakénti kiviteli alakját a mel­lékelt rajzok alapján ismertetjük részletesen, ahol — az 1. ábra a kapcsolási elrendezés blokk­vázlatát, — a 2. ábra az érzékelő és a kapcsoló áram­kör előnyös kiviteli alakját, — a 3. ábra pedig a 2. ábra szerinti kap­csoló áramkör feszültség jelalakjait ábrázolja. Az 1. ábrán látható kapcsolási elrendezés­nél a szalagvég érzékelésére a magnetofon­ba egyébként is beépített elektromágneses 2 fejek legalább egyikét használjuk fel, mégpedig célszerűen azokat a 2 fejeket, amelyeken üzem­szerűen eleve nagyfrekvenciás 1 oszcillátor je­le megjelenik. ilyen 2 fejek lehetnek: törlőfej, a felvevő­fej vagy kombináltfej. Tekintettel arra, hogy köztudomásúan a magnószalag útjában elő­ször a törlőfej van elhelyezve, így amennyi­ben a törlőfejet használjuk fel a szalagvég ér­zékelésére, abban az esetben még a felvevő­fejig (vagy kombináltfejig) annak a törlőfej­től lévő geometriai távolságával megegyező hosszúságú magnószalagszakasz áll rendel­kezésünkre a magnófelvétel befejezésére, szük­ség esetén az „iker” magnetofon elindítására. Felvételkor magnetofonok esetén ismert mó­don előmágnesező áramot vezetünk a felvevő­fejbe, illetve ugyancsak nagyfrekvenciás tör­lőáramot juttatunk a törlőfejre, amelyet nagy­­frekvenciás 1 oszcillátor állít elő. Az ismer­tetett elektromágneses 2 fejek olyan nyitott mágneses kör részei, amelyek a magnétofon­­szalagban záródnak, így annak változása — magnószalag helyett befűzőszalag — a 2 fe­jekben jól érzékelhető változást okoz. Az aláb­biakban az egyszerűség kedvéért (és a már is­mertetettek miatt) a kapcsolási elrendezés is­mertetésekor törlőfejről beszélünk, anélkül, hogy oltalmi körünket csak a törlőfejre kor­látoznánk, hiszen az éppúgy megvalósítható abban az esetben is, ha az elektromágneses 2 fej felvevőfej (vagy kombináltfej). Az 1. ábrán tehát a nagyfrekvenciás 1 osz­cillátor kimenete a 2 fejhez csatlakozik. Az 1 oszcillátor és a 2 fej közösített kimenete pedig érzékelő 3 áramkör bemenetére van kötve. Az érzékelő 3 áramkör kimenete önmagában is­mert kapcsoló 4 áramkör bemenetével van ösz-3 szekötve, amelynek kimenete a kapcsolási el­rendezés kimenetét képezi. A törlőfejbe vezetett nagyfrekvenciás tör­lőáramot az 1 oszcillátor állítja elő. Ameny­­nyiben az 1 oszcillátor frekvencia-meghatáro­zó elemei között a törlőfej is ott van — tehát a törlőfej a nagyfrekvenciás 1 oszcillátor ré­szeként van kiképezve —, abban az esetben a nagyfrekvenciás rezgésre visszahat minden olyan változás, mely a törlőfejben végbemegy. A magnószalag fizikai tulajdonságai hatnak a törlőfejre. Például, amikor a befűzőszalag megjelenik, változik az induktivitás és olyan 1 oszcillátor esetében, melynek rezgési frek­venciáját ez az induktivitásváltozás hangolja, ez a változás frekvenciaváltozást okoz. Ameny­­nyiben tehát az érzékelő 3 áramkör frekvencia­­érzékelőként, vagy fázisszögérzékelőként (eb­ben az esetben az 1. ábra szerinti szaggatott csatlakozásra is szükség van) van kiképezve úgy ezen mennyiségek ugrásszerű változása szabadvégérzékelésra felhasználható. Ha a frekvenciameghatározó elem nem a törlőfej, akkor a törlőfej induktivitás és han­golókapacitás alkotta rezgőkör jósága válto­zik, mely a rezgés amplitúdójának megválto­zásához vezet. A 2. ábrán az érzékelő 3 áramkör feszültség­érzékelőként van kiképezve. A 2 fej — törlőfej — két Dl, D2 egyenirányítót tartalmaz, ame­lyek közül az egyik Dl egyenirányító kimene­te változtatható ellenállású késleltető 5 tagon keresztül, leválasztó 7 erősítőn át a kapcsoló 4 áramkörként kialakított komparátor egyik bemenetére csatlakozik. A másik D2 egyen­irányító pedig további, az előzőektől eltérő idő­állandójú késleltető 6 tagon át a komparátor másik bemenetével van összekötve. A 2. ábrán látható kapcsolási elrendezés az alábbiak szerint működik: Az önmagában ismert frekvenciás 1 osz­cillátor nagyfrekvenciás (kb. 55 kHz) törlő­áramot szolgáltat a törlőfej részére (2 fej). A törlőfejen mérhető feszültség arányos a tör­lőárammal. A szalagvég elérésekor megvál­tozik a törlőfejen mérhető nagyfrekvenciás fe­szültség. A törlőfej feszültségét A Dl, D2 egyenirányítók csúcsegyenirányítj ák. A D1, D2 egyenirányítók kimenő feszültsége a késlelte­tő 5, 6 tagok eltérő t,, t2 időállandója követ­keztében — — különböző sebességgel reagál a nagyfrekvenciás törlőfeszültség vál­tozásaira. A komparátor egyes bemenetelre jutó Ul, U2 feszültség időbeli lefutását a 3. áb­ra szemlélteti. Amikor a két Ul, U2 feszültség egymással megegyezik, abban a pillanatban szolgáltat szalagvég jelzést a komparátor, te­hát annak kimeneti jele közvetlenül felhasz­nálható szalagvég jelzésére. A kapcsolási elrendezésnek ez a célszerű kiviteli alakja egyben azzal a további előny­nyel is rendelkezik, hogy a törlőáram, illetve törlőfeszültség hőmérséklet, valamint más idő­ben lassan változó paramétertől való függését ezzel a kiviteli alakkal megszüntettük, tehát azoktól függetlenek. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom