197625. lajstromszámú szabadalom • Táska áramló közegek közötti hőcserén alapuló termodinamikai folyamatot megvalósító táskás hőtechnikai berendezésekhez
197625 alkotnak, amelyek a 10. ábrán 74 hivatkozási számmal jelölt membránkompresszorhoz hasonlóan vannak kialakítva. A 24—28. ábrák szerinti táskás bepárló berendezés a következőképpen működik: A 188 járaton át bevezetett fűtőgőz a 26. ábrán látható szaggatott vékony vonalú 213 nyilak irányában az 50d, 52a, 50c táskák 198 terén végigáramolva és hőjét az 50d és 50c határoló lemezeken keresztül leadva kondenzátummá cseppfolyósodik. A kondenzátum a folytonos vékony vonalú 214 nyilak értelmében a 190 járaton át távozik, amint ez a 23. ábrán is látható. A besűrítendő oldat a 180 járatból az 50c, 52b, 50d táskák 202 terébe és ebből a nyitott 62a szelepülésen át az 50d, 52a, 50c táskák 200 terébe jut. Amikor az 50d, 52a, 50c táska és az 50c, 52b, 50d táska egymásfelé néző 58f membránjai (28. ábra) az elektromágneses tér gerjesztésekor egymás irányában mozdulnak el, az oldat nyomás alá kerül, a 200 térbe vezető 62a, 68a visszacsapó szelepek záródnak, a 202 térbe vezető 62b, 68b visszacsapó szelepek nyílnak, és az oldat a 202 tér keskenyebbik részén (27. ábra) át fölfelé áramlik, amint ezt folytonos vastag vonalú 216 nyilak jelzik. A 202 tér szélesebb részében a filmszerűen lecsurgó oldat a fütőgőznek az 50c és 50d határoló lemezeken keresztül érvényesülő fűtőhatása folytán részben elpárolog (szaggatott vastag vonalú 218 nyilak). Az oldatból kipárolgó gőzök a ciklonokat alkotó 194 járatokon át távoznak, miközben a velük elragadott oldatcseppek a ciklonhatás alatt kiválnak és a 202 tér fenekén összegyűlemlett oldatfürdőbe hullnak viszsza, amint ezt az említett magyar szabadalmi leírás részletesen ismerteti. Az oldat besűrűsödött fölös mennyisége a 196 járaton át hagyja el a 202 teret. Amint a 28. ábrán láthatjuk, ugyanekkor két-két szomszédos táska között az 58e membránok távolodnak egymástól és a táskapárok közötti 200 terekben depressziót létesítenek. E depresszió hatása alatt ezeket a 200 tereket a 62a, 68a visszacsapó szelepeken át a 202 terekből beszívott újabb oldatmennyiség tölti meg, amelyet azután az 58e membránok a következő löket alatt ismét a 202 terekbe szállítanak. Látjuk tehát, hogy valamely ütemben a membránszivattyúk egyik része szív, másik része nyom. A következő ütemben szerepeik fölcserélődnek. Ily módon az oldatot a táskákban lüktető keringésben tartják, vagyis gyakorlatilag betöltik a 23. ábrán föltüntetett 184 szivattyú szerepét. A 202 terek ugyanakkor a visszacsapó szelepeken át szakaszosan egymással is kapcsolatba kerülnek, ami azt jelenti, hogy a táskákból álló bepárló fokozaton belül keveredés folytán azonos hőmérsékleti- és nyomásviszonyok alakul- 10 17 nak ki. Ez a párhuzamos kapcsolás szempontjából nyílván előnyös. A fentiekben ismertetett táskák mindegyikénél megtaláljuk a határoló lemezeket, amelyek az ábrázolt példakénti kiviteli alakok esetén áttekinthetőség végett köztartó elemekkel vannak egymástól elválasztva, jóllehet köztartó elemek helyett — mint erre már utaltunk — a határoló lemezekben kialakított domborulatok is felhasználhatók a határoló lemezek közének biztosítására. A példaként fölhozott táskák egy része bonthatatlanul van lezárva. Ez azonban csak célszerűségi intézkedés, amellyel önmagában ismert módon jól megakadályozhatjuk az értékes munkaközeg esetleges szökését és ezzel a hűtőkörfolyamat meghiúsulását. A tömítést nyilván hagyományos bontható eszközökkel is elérhetjük. Ilyen esetben a munkaközeget befogadó táska határoló lemezei eleve két szomszédos táska bármelyikéhez tartozónak tekinthetők. A találmány szerinti táska fogalmának általános tartalma legkönnyebben megítélhető a 23—28. ábrák szerinti bepárló berendezés táskái alapján. Itt ugyanis aszerint, hogy az 52a vagy az 52b köztartó elemet vesszük alapul, 50c, 52a, 50d vagy 50d, 52b, 50c táskákról beszélhetünk. Mindkét esetben a találmány szerinti táskákról van szó, mert mindkét táska határoló lemezében van membrán, vagyis mindkét táska eleget tesz a legalább egyik határoló lemezben előírt legalább egy membránban kifejezésre jutó alapkövetelménynek, tehát megvalósítása a találmányi gondolatnak. Példaként olyan táskás berendezéseket ismertettünk, amelyek vagy hűtőgépek, vagy bepárló berendezések. A működés alapja mindegyikben a különféle közegek között végbemenő hőcsere, amit éppen a táskák határoló lemezei mint hőátadó felületek tesznek lehetővé. A találmány ezt a működési elvet azzal egészíti ki, hogy az áramlást a határoló lemezekben kialakított egy vagy több membránnal biztosítja és ezzel a táskákon kívül elhelyezett szivattyút illetőleg a táskákon belül alkalmazott termoszifonos keringtetést elhagyhatóvá teszi. Ezzel nyilvánvalóan egyszerűbbé válik a berendezés illetőleg nő az üzembiztonság. A találmány szerinti táskák tehát minden esetben hőcserés termodinamikai folyamatot megvalósító hőtechnikai berendezések részei, függetlenül attól, hogy elgőzöiögtető folyamatról vagy hűtésről van szó. Ebből következik, hogy a találmány szerinti táskák mindenütt alkalmazhatók, ahol a termodinamikai folyamat áramoltatott közegek közötti hőcserén alapszik. A membránok kialakítása a határoló lemezekben lemeztechnológiai feladat lehet, amennyiben a membránok magából a határoló lemezek anyagából is kialakíthatók, De lehetnek a membránok a határoló lemezek nyílásaiban rögzített betétek is. Utóbbi esetben a membrán anyaga különbözhetik a határoló lemez anyagától. Lehet például ru18 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
