197624. lajstromszámú szabadalom • Átfolyásos rendszerű fűtőberendezés

197624 A találmány tárgya átfolyásos rendszerű fűtőberendezés, amely folyadékfázisú hőhor­dozó közeg melegítésére, fűtővíz előállításá­ra és használati melegvíz termelésére egy­aránt használható. A találmány szerinti fűtő­­berendezés megoldásából adódóan különösen tűz- és robbanásveszélyes helyen alkalmazha­tó, a szokásos fűtőberendezésekhez viszonyít­va helyigénye kicsi, a berendezésben föllépő hőveszteség elhanyagolhatóan alacsony, a berendezés által leadásra kerülő hőteljesít­mény s egyúttal a melegített folyadék hőmér­séklete is egyszerűen, könnyen és kis holtidő­vel vezérelhető,ill. szabályozható, s mint ilyen mind ipari, főként vegyipari üzemek technoló­giai berendezéseinek hőenergiát szolgáltató, mind fűtési célú melegvíz előállítására vala­mint használati melegvíz termelésére szol­gáló berendezésként egyaránt mint hőközponti berendezés alkalmazható. A találmány szerinti fűtőberendezésnek hőtermelő egysége és hőt felvevő áramló folyadékfázisú közeg főként víz hozzá-, ill. elvezetésére szolgáló bemenő csatlakozási csővezeték csonkja valamint el­menő csatlakozási csővezeték csonkja van. Folyadékfázisú hőhordozó közeget például olajat, vagy vizet villamos energiával mele­gítő átfolyásos rendszerű fűtőberendezések­nek szerkezeti kialakításukat tekintve melegí­tendő folyadékot befogadó tartálya, a tartály belső terében folyadékszint alatt elhelyezett hőtermelő egysége, továbbá a folyadék tartá­lyon való folyamatos keresztülvezetéséhez bemenő csatlakozási csővezeték csonkja és el­menő csatlakozási csővezeték csonkja van. A tartály a hőveszteség csökkentése végett hőszigeteléssel van ellátva. A hőtermelő egy­ség közvetlen fűtési megoldásoknál megfelelő ellenállás anyagból kialakított rúd vagy spi­rál alakzat, amely a folyadékkal közvetlenül érintkezik és közvetlenül maga termeli a hőt. Közvetett fűtési megoldásoknál a hőtermelő egységnek üreges teste példáuL csöve van, amely külső felületén érintkezik a folyadékkal, és belső terében van elhelyezve maga a hőt termelő fűtőszál vagy fűtőspirál. A fűtőszál vagy fütőspirál üzemi hőmér­séklete rendszerint 600—1300°C között van. A hőtermelő egység általában egy szerelési egységet alkot, a tartályba alulról, oldalról vagy ritkábban felülről szerelhető. A hőter­melő egység részeit egymástól valamint a fű­tőberendezés egyéb részeitől különböző szige­telő anyagú átvezetők, távtartók, szigetelő­­gyűrűk és szigetelőgyöngyök stb. szigetelik el. Az ismertetett berendezések villamos kap­csolási megoldásukat tekintve olyan kialakí­tásúak, hogy a hőtermelő egységük a háló­zatról galvanikusan leválasztó transzformáto­ron keresztül van táplálva. A transzformá­tor többnyire háromfázisú, primer tekercsei delta, szekunder tekercsei csillag kapcsolás­ban vannak, és a csillagpont közösített poten­ciálra van kötve. A hőtermelő egység egyes fűtőszálai vagy fűtőspiráljai a közösített po- 2 1 tenciálú kapcsok és a szekunder tekercs kap­csok közé vannak kötve, olyan elosztással, hogy az egyes szekunder tekercsek egyenlő mértékben vannak terhelve. Az ismertetett berendezések mind üzem­viteli mind gazdaságossági valamint a biz­tonságtechnikai követelmények szempontjá­ból is számos hiányossággal és hátrányos­sággal rendelkeznek. Legjelentősebb hátrányosságuk, hogy a be­rendezések hőtehetetlensége nagy, csak lassan fűthető föl a bennük lévő folyadék.a kívánt hőmérsékletre, így a vezérlést, ill. szabályo­zást felfűtés irányába nagy holtidővel lehet végezni. A berendezésbe betáplált villamos energiának csak egy része hasznosul, a vil­lamos szigetelést biztosító elemek egyben hő­szigetelőként is viselkednek, a berendezés fémrészei által elvezetett valamint a szigete­lőtestek és a hőszigetelés fölmelegítése so­rán elvesző hőmennyiség jelentős. Az egy­szer már fölmelegített folyadék, amennyiben nem kerül elvezetésre, a berendezésben nem hűthető vissza, legfeljebb a természetes vissza­­hűlés útján, ez egyrészt huzamosabb időt vesz igénybe, amit még az alkalmazott hőszige­telés lassít, másrészt a folyadékban lévő hő­mennyiség teljesen elvész, nem hasznosítható. További hátrányosság, hogy a berende­zésben föllépő hőtágulás következtében a fűtő­szálak térségébe bejutó szennyezett levegő, valamint szigetelőkre lecsapódó pára révén a szigetelési ellenállások változnak, ezek adott értékhatár alá csökkentése vilJamos zárlat­­veszélyt jelent. A rendszerint 3X380/220 V-os fűtőfeszültségen történő üzemeltetés mellett a hatásos érintkezésvédelem fönntartása kü­lönösen a korrózióveszélyes üzemekben rend­kívül nehéz feladat. Ugyanígy különösen vegyi üzemekben a tűz- és robbanásveszély elhá­rítása nehezen kiépíthető és költséges. A közvetett fűtésű hőtermelő egységgel rendelkező fűtőberendezéseknél hátrányosság még, hogy a magas hőfokon izzó fütőszál vi­szonylag rövid idő alatt elég, elszakad, ez vil­lamos ív, vagy villamos zárlat kialakulásá­nak veszélyét jelenti. A közvetlen fűtési meg­oldásoknál a hőtermelő egység élettartama a Hőtermelő egység testjében lévő egyenet­len hőmérsékleteloszlás következtében ala­csony. A víz melegítésére, például fűtővíz elő­állítására vagy fogyasztási melegvíz terme­lésére használt berendezéseknél egy további hátrányosság a vízkő lerakódás ami különö­sen a hőhasznosítás szempontjából kedvezőt­len. Az ismertetett fűtőberendezések meghibá­sodása viszonylag gyakori, javításuk körül­ményes, hosszadalmas, ez a folyamatos ter­melésben fennakadást okoz, továbbá költsé­ges is. Hátrányosságuk még, hogy gondos karbantartást igényelnek. így általában a vil­lamos energiával üzemelő fűtőberendezéseket önállóan vagy csak alacsony, néhány kW tel­jesítményig, vagy tartalékberendezésként ese­tenként fogyasztási csúcsoknál az igények 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom