197622. lajstromszámú szabadalom • Beverő feszítőék
A találmány beverő feszítőék különösen kúposán befelé bővülő furatokban történő horgonyzásra, amely belső furattal rendelkező és bevezetésre kerülő végéből kiindulóan a hoszszának egy részén hasított feszítőhorgonnyal van ellátva, amçly a furat fenekére felülő és feszítőkúppal ellátott feszítőtestre történő felhajtás révén kerül horgonyzásra. A DE—3 117 581 sz. közrebocsátási iratból ismeretessé vált a fent említett típusba tartozó beverő feszítőék. A feszítőhorgonynak a furat fenekére felülő feszítőtestre történő felhajtásának jelentős előnye van, az olyan beverő feszítőékkel szemben, ahol egy feszítőcsapot hajtanák be, élőiről a feszítőék belső furatába. Az előny abban jelentkezik, hogy a feszítőék a furatnak éppen a horgonyzási szakaszában tudja felvenni a furatnak megfelelő átmérőt. így lényegesen jobb szétfeszítés és jobb kapaszkodás érhető el, mert a feszítőék jobban kitölti a furatot. Az ily módon elérhető formázó kapcsolat eredményezi a nagyobb tartóerőt, valamint a biztonságot még abban az esetben is, ha a furatból kiinduló repedések vannak a furat környezetében. A feszítőhorgonynak egy hátrametszett furatban történő szétfeszítésekor kevésbé erős feszítés jön létre, és a furat torkolat irányában csökkenő keresztmetszetű feszítőkúp miatt a feszítőhorgonyra ható vonóerő a feszítőlamellákat a feszítőkúpról lehúzhatja, így a megnövelt tartóerő csak akkor érhető el, ha a lecsúszás veszélye teljes mértékben ki van küszöbölve. Az US—4 044 647 sz. szabadalmi leírásból ismeretes olyan feszítőék, amelynek kúp alakú, belül fekvő feszítőelem van, ezzel a feszítőelemmel ugyan el lehet érni, a feszítőhatást, azonban nem jön létre formazáró kapcsolat, a feszítőtest és a feszítőelemek között. Hasonló probléma merül fel az US—4 235 151 sz. szabadalmi leírásban és a DE—2 830 072 sz. és a DE—2 617 212 sz. közrebocsátási iratokban ismertetett megoldásoknál is. Ezeknél bár két ék alakú elem van, amelynek azonban csak a külső éktartomány szétfeszítésére szolgálnak. A feszítőtestek maguk nem kapcsolódnak formazáróan a feszítőékkel. A találmány feladata, olyan beverő feszítőék létesítése, amely olcsón előállítható, könynyen és egyszerűen szerelhető, és a részek formazáró kapcsolata révén nagy tartóerőt biztosít, amely révén a biztonsági igényeket kielégíti. A találmány tehát beverő feszítőék különösen kúposán befelé bővülő furatokban történő horgonyzásra, amely belső furattal rendelkező és bevezetésre kerülő végéből kiindulóan a hosszának egy részén hasított feszítőhoronynyal van ellátva, amely a furat fenekére felülő és feszítőkúppal ellátott feszítőtestre történő felhajtás révén kerül horgonyzásra. A találmány szerint a kitűzött feladatot azáltal oldjuk meg, hogy a feszítőtest cső alakú a feszítőhorgony belső furatába kapaszkodó toldattal van ellátva, amely vége a feszítő1 2 horgony belső furatának bődülő részébe kapaszkodóan van kialakítva, és tengelyirányban felhelyezett ékkel rendelkezik. A találmány szerinti beverő feszítőéket horgonyzáshoz olyan mélységbe helyezzük az előre elkészített és hátrametszéssel ellátott furatba, míg a feszítőtest homlokoldala a furat fenekére nem ütközik. Ezután a feszítőhorgony homlokoldalára a fúrókalapácsba feszített beverő szerszámmal vagy egy kalapáccsal ütést mérünk és a feszítőhorgonyt a furat fenekére felfekvő feszítőtestre hajtjuk. A feszítőhorgony feszítőszegmensei ekkor a furat hátrametszéseiben hatolnak, és a feszítőtesttel együtt a hátrametszett furatrészben, a repedéssel szemben érzékelten, formázást hoznak létre. A íeszítőtesten elrendezett csőszerű toldat vége eltolódik a felhajtási folyamat alatt, a feszítőhorgony belső furatának bővülő részébe. Egy csúccsal rendelkező tüske révén vagy egy éknek a feszítőtest cső alakú toldatának belső furatába történő beütése révén a toldat mindegy dudor képzése céljából felbővítésre kerül. Amennyiben valamilyen húzóerő hat a feszítőhórgonyra, azzal együtt a feszítőtest együtt mozog, és így nem következhet be a szétfeszítés mértékének csökkenése. A találmány további kivitele szerint az ék a toldat furatába előre be van szerelve. Az ék előre szerelésével egyrészt a szerelést könnyítjük meg, másrészt a cső alakú toldat felbővítését az ék elősegíti, és így még legnagyobb terheléseknél sem kell attól félni, hogy a feszítőhorgonyt a feszítőtestről lehúzzuk. A találmányt részletesen kiviteli példa kapcsán a rajz alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra egy falfuratba helyezett beverő feszítőéket szemléltet, feszítetlen állapotban. A 2. ábra az 1. ábra szerinti beverő feszítőéket szemlélteti feszített állapotban. A 3. ábra egy tárgynak rögzítését szemlélteti a horgonyzott beverő feszítőék segítségével. Az 1 beverő feszítőék 2 belső menettel ellátott 3 feszítőhorgonyból és 5 feszítőkúppal rendelkező 4 feszítőtestből áll, amely a 3 feszítőhorgony 6 belső furatába kapaszkodó csőszerű 7 toldattal rendelkezik. A 3 feszítőhorgony 6 belső furata a 8 hasíték révén alkotott feszítőrész után a 2 belső menet mag átmérőjére bővül fel. A csőszerű 7 toldat végére 9 ék van felhelyezve. Az 1 beverő feszítőék horgonyzásához a 3 feszítőhorgonyt az 1. és 2. ábrán látható 10 beverőszerszám segítségével a furat fenekére felülő 4 feszítőtestre hajtjuk fel. Eközben a feszítőlamellák az 5 feszítőkúpon a 12 furat V-alakú 11 hátrametszésébe kerülnek behajlításra, és így a 11 hátrametszésben a 4 feszítőtesttel együtt formazáró kapcsolatot hoznak létre. A behajtási folyamat alatt a csőszerű 7 toldat vége a felhelyezett 9 ékkel együtt a 3 feszítőhorgony 2 197622 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
