197619. lajstromszámú szabadalom • Többcélú köztéri oszlop, valamint eljárás az oszlop alaptestbe való beépítésére

197619 A találmány többcélú köztéri oszlop kia­lakítására vonatkozik, és egyben az oszlopnak alaptestbe való beépítését is tartalmazza. A fejlemezzel lezárt fémanyagú köztéri oszlop, egy az alaptestbe helyezett lehorgonyzó sze­relvénnyel a végleges helyzetébe hozható és egyszerű módon fölállítható. A találmány szerinti többcélú köztéri osz­lop a térvilágító ún. magas-oszlopok kategó­riájába tartozó szerkezet. A szerkezeteknél többféle oszloptípus ismeretes, amelyek lehet­nek helyszínen készülő vagy előregyártóit fém, vagy vasbeton oszlopok. Legelterjedtebbek a körkeresztmetszetű törzselemekből összeépített oszlopok, de is­mertek a nyújtott hasábalakú lemezrácsos elemekből készült szerkezetek is. Ilyen kiala­kítási módot ismertet a 171274 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás, ahol az elemek al­só, fölső peremhornyokkal és átfedő övleme­zekkel vannak összeillesztve. Csővázas oszlop kialakítást tartalmaz a 4 026 079sz., és a 4 126 974 sz. USA szabadal­mi leírás. Mindkét leírás a fémvázas oszlop­elemek kapcsolatát mutatja be, ahol a kap­csolatot bilinccsel vagy egyéb járulékos szer­kezeti egységek felhasználásával oldják meg. Az 567 687 sz. svájci szabadalomból megis­merhető köztéri világító oszlop acélsínekből és „Z” alakú egymás fölé helyezett merevítő­­bordákból áll, amelyeket tőcsavarokkal rög­zítenek egymáshoz. A hosszanti fölmenő sí­nen csúsztatható módon van a lámpatest rög­zítve, és a kívánt szintre láncos mechanizmus­sal helyezik el. Az ismert megoldások mindegyikénél a szerkezet hosszirányú kapcsolatait több kiegé­szítő elem felhasználásával oldják meg. Ezek­nek a szerkezeteknek a szerelési nehézségek mellett még további számos hátránya van. Alapvető probléma az elemek közti elfordu­lás, amely a körkeresztmetszet esetén mindig fennáll, míg a sokszög keresztmetszet ezt megakadályozza. A találmány feladata olyan közvilágítási és hasonló általános rendeltetésű ún. többcé­lú oszlopok kialakítása, amelyek az alapve­tő technológiai feladatokon kívül az esztéti­kai és karbantartási feltételeknek is megfelel­jenek. Ezen túlmenően az oszlopszerkezetek egyszerű, gyors szerelési móddal, biztonsá­gosan kivitelezhetők legyenek. A találmányi gondolat alapja az a felisme­rés, hogy sokszög keresztmetszetű, csonkakúp alakú és ennél fogva változó lapszélességű ún. sudarasodó oszlopelemekből építsük össze az oszlopot és az elemek között, azok egymás­ba csúsztatásával és összefeszítésével kötő­elem nélküli kapcsolatot hozzunk létre. A kap­csolat — a súrlódás és az oszlopelemek kiala­kítása folytán — csavarás, külpontos nyomás és nyíróerő felvételére alkalmas. A kötőelemek nélküli kapcsolat lehetővé teszi magas, karcsú világítóoszlopok kialakítását. 1 2 A felismerés további részét képezi még az oszloptörzsnek az alaptestbe való beépítése peremzavarmentes, erőátadó bekötéssel. A felismerés alapján a kitűzött feladat a találmány értelmében többcélú köztéri oszlop, amely fejlemezzel lezárt, az alaptestbe helye­zett fémanyagú oszloptörzset tartalmaz oly módon, hogy az oszloptörzsnek zárt sokszög­keresztmetszetű, változó lapszélességű cson­­kagüla elemei vannak, az elemek végeikkel egymásra vannak csúsztatva és egymásra vannak sajtolva, továbbá az oszloptörzsnek fölső végén, annak teljes keresztmetszetét le­záró fejlemeze van, a fejlemezre pedig fény­vetők és hasonlók tartószerkezete van rög­zítve, az oszloptörzs az alaptestbe betonozás­sal van befogva, vagy az oszloptörzs alsó vé­gére egy, vagy két lekötőgallér van hegesztve, az oszloptörzs pedig az alaptesthez a lekötő­galléron keresztül lehorgonyzó szerelvény út­ján feszítő vagy tőcsavarokkal van az alap­testhez rögzítve. A találmány szerinti többcélú köztéri osz­lop további ismérve lehet, hogy a lekötőgal­lérnak koncentrikus köríven elhelyezett lyuk­­sora van, valamint az oszloptörzs palástfe­lületéhez hegesztett, sugárirányú merevítő lé­mezei vannak. Egy előnyös kiviteli alak szerint az osz­loptörzs belső merevítő lemezéhez és a fejle­mezhez feszítő acélsodronyok vannak rögzít­ve. Célszerű egy olyan kiviteli alak megvaló­sítása, ahol az alaptestnek az oszloptörzs rög­zítésére alkalmas tőcsavarjai vannak és a kettős lekötőgallérok az alaptesthez a tőcsa­varokkal vannak lehorgonyozva. Egy további találmányi ismérv szerinti kialakításnál a lekötőgallér, a lyuksorain át­vezetett feszítőcsavarokkal az alaptest le­horgonyzó szerelvényéhez van rögzítve. A le­horgonyzó szerelvénynek bekötő karmokkal kialakított ellenkarimája van, és a lehorgony­zó szerelvény a betonozáskor szintbeállító szerkezettel van ellátva. A szintbeállító szer­kezetnek fiókgerendapárja és azokat alátá­masztó függőleges beállításra alkalmas gyámgerendapárja van. A kitűzött feladatnak megfelelően a talál­mány eljárás az oszlop alaptestbe való építé­sére — amely oszlopot egymásba csúsztatott elemekből állítjuk elő, és az alaptestbe lehor­gonyzó szerelvénnyel építjük be — úgy, hogy az alaptest fölső síkjában a lehorgonyzó sze­relvényt szintbe állítjuk, majd a lehorgonyzó szerelvény ellenkarimájának közepéig a beto­nozást elvégezzük, ezt követően az oszlopot a lehorgonyzó szerelvényre helyezzük, majd bekötőgallérján keresztül feszítő, vagy tőcsa­varokkal az alaptestbe lehorgonyozzuk. A találmány előnye, hogy a szabadon álló sudarasodó alakú oszlopok egyszerű szerelési móddal, kötőelemek nélküli, helyszínen is ösz­­szeállítható, könnyen szállítható elemekből építhetők meg. Az elemek csatlakoztatása oly módon van kialakítva, hogy a legszigorúbb 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom