197618. lajstromszámú szabadalom • Siló, előnyösen vasbetonból, fémből vagy műanyagból és eljárás ilyen silók ürítésére

197618 A találmány olyan silóra vonatkozik, amely készülhet vasbetonból, fémből, műanyagból vagy ezek kombinációjából. A találmány tár­gyát képezi továbbá egy olyan eljárás is, amely silókban tárolt anyagok ürítésére vonatkozik. A gravitációs silóürítés egyik módja, ami­kor a silófenéken központosán elhelyezett egyetlen nyíláson keresztül történik az ürítés. Ez esetben „tölcséres" kifolyás jön létre, amely­nek következtében az anyag szétosztályozó­­dik. A tárolóterek feltöltésekor ugyanis a nehe­zebb szemek igyekeznek a silócella falazata mentén elhelyezkedni, vagyis a felütközési pontjukból g xeljafalazat irányába tartanak, ezzel heterogén tömeg képződik. Ürítéskor a szemcsés anyag elsősorban a központi elhe­lyezkedésű térből ürül, amely alakra egy csú­csával lefelé irányuló kúphoz hasonlít. Ha a kitárolt anyag heterogén, a belőle előállított tételek képtelenek garantálni az átlagértéke­ket, nem felelnek meg az elvárásoknak. A szétosztályozódás, valamint a kitárolá­si teljesítmény növelése érdekében elterjedt az a megoldás, mikor a siló alsó részén — szim­metrikusan — több kifolyó nyíláson át történik az ürítés. Ez esetben megszűnik ugyan a szét­osztályozódás, mivel tömegkifolyás alakul ki, de ez egyben azzal a következménnyel jár, hogy a tárolótérben lévő teljes anyagoszlop egyszerre mozog lefelé a kitárolási teljesít­ménytől függően, fgy az oldalfalakra igen nagymértékű dinamikus erők hatnak, kétszer, ötször nagyobbak, mint amekkora erőhatá­sokra méretezve lettek, ennél fogva a silók meghibásodtak, a betonban az acél megfolyá­­sa is bekövetkezett. Az ürítéskor fellépő erők csökkentésére javasoltak már olyan megoldást, hogy a „ká­­rócellák" felé ablakot vésnek át és így az ürí­tés a „kárócelIákon" keresztül történik. A megoldás hátránya azonban, hogy a ki­vitelezés költségei, mint pl. a beállványozás, átvésés, betonvasak kiváltása, az ablakok rög­zítése stb. igen jelentősek. Az átalakítás követ­keztében a cellák elvesztik külön tárolási le­hetőségüket, minthogy jelenleg minden cel­lába — a kárócellába is — önállóan más-más minőségű vagy jellegű anyag tárolható. További hátrányt jelent, hogy tárolási ka­pacitáscsökkenés következik be, mivel szel­lőzés céljából, pl. a gabonát az egyik tároló­térből a másikba át kell forgatni, ami viszont azt jelenti, hogy a legnagyobb, egybe nyitott térfogatnak megfelelő tárolóteret üresen kell hagyni. A siló teljes be- és kitárolási, valamint vezérlő rendszerét át kell tervezni és építeni, egy esetleges romlási góc könnyen átterjed­het az egybe nyitott tárolóterekbe. Üj siló épí­tése esetén a csúszózsalus technológiát meg­bontaná az ablakok kiképzése stb. Az anyag homogenizálására vonatkozóan nyújtanak ismertetést, de egyben mellékhatás­ként a dinamikus erőhatások csökkentésével is számolnak Marcel et. Andre Reimbert szer­zők (Editions Eyrolles Paris által) 1971-ben 2 1 kiadott „Silos" c. könyvükben, amikoris homo­genizáló csövet alkalmaznak. A megoldás hátrányaként jelentkezik az a tény, hogy csak kisméretű celláknál alkal­mazható közepes és nagy cellák esetében a ráható erők miatt igen robusztus kivitelezést igényelnének. Továbbá a csak korlátozott ki­tárolási teljesítményt biztosítanak és csúszó­zsalus kivitelezéssel a megoldás nem realizál­ható. A 4.449.339. lajstromszámú USA szaba­dalmi leírás olyan vékonyfalú silóknál alkal­mazható ürítési rendszert ismertet, ahol több elemből hoznak létre egyetlen ürítőaknát. Ez lényegében függőleges és kizárólag a falazat mentén helyezkedik el. Ennek a 4 siklappal határolt ürítőaknának kb. 1/6-od része nyitott. E szabadalom szerinti megoldás célja a SDOS rendszer (side drow-off system) töké­letesítése, vagyis az oldalkitárolásos rend­szernél az excentrikus erők ellensúlyozása. A találmány szerinti megoldásnál ürítés­kor nem ébrednek vagy csak minimális mér­tékben dinamikus erők. Az oldalfalakra ható nyomóerők lényegesen csökkennek. A cellák önállósága megmarad és nem következik be tárolási kapacitáscsökkenés. Könnyen beépít­hető utólag is. (Alpinista csoport a 40-50 kg­­os elemeket az oldalfalra Hilti csavarokkal rögzítheti, állványozás nélkül.) Könnyen kialakítható a csúszózsaluzáshoz legjobban illeszthető alakzat is. Kitároláskor az anyag nem osztályozódik szét. Az eddigi megoldásoknál egyszerűbb és olcsóbb, és bár­melyik silókonstrukciónál alkalmazható. Ürítési teljesítménye változtatható, pl. il­leszthető az adott tárolótér nagyságához. Bár­melyik silóépítési technológiával már az építés folyamán elkészíthető, de egyszerűen és gyor­san elkészíthető utólagos beépítéssel is. Az újonnan épülő silóknál az erők nagymértékű csökkentése révén anyagmegtakarítás is je­lentkezik. A találmány szerinti megoldás kulcsát az a felismerés jelentette, hogy ha a tárolótértől egy anyagoszlopot elkülönítünk, úgy, hogy csupán két vagy három oldalát határoljuk be, a másik egy vagy két oldala végig nyitott ma­rad, (kialakítástól függően) akkor ezt az anyagoszlopot a tárolótérben lévő többi anyag­tól függetlenül tudjuk mozgatni. Ehhez az szükséges, hogy az anyagoszlop megfelelő tömörséggel rendelkezzen, így nyomása képes megakadályozni, hogy e mozgó anyagoszlop­ba a tárolótérből bejusson anyag. A cella belső terében uralkodó nyomás és a szemek közötti súrlódás hatására a nyugvó gabona úgy visel­kedik, mint egy merev test. így az anyagosz­lop lefelé való mozgásakor anyagutánpótlást kizárólag a legfelső anyagrétegből kap. Kö­vetkezésképpen az ürítésre nem perforált csö­vet alkalmazunk, hanem az egyik oldalán (vagy kétoldalán) teljes hosszában nyitott ürítő aknát. A találmány tárgya tehát egyrészt olyan siló, amely előnyösen vasbetonból, fémből 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom