197611. lajstromszámú szabadalom • Térbeli elem, elsősorban kisteres létesítmények megvalósításához

1 A találmány építményre vonatkozik, amely előregyártott, — előnyösen vasbeton — térele­mekből van kialakítva. Előregyártott vasbetonelemek felhaszná­lásával az építőiparban a legkülönfélébb cé­lokra és méretekben létesítenek építménye­ket, ún. kisteres létesítményeket azonban álta­lában másféle technológiák, illetve szerkezetek alkalmazásával állítanak elő. Kisteres létesít­ményeken általában kiszolgáló-, tároló-, keres­kedelmi és hasonló funkciójú épületeket, pél­dául lakótelepi vagy egyéb közmü-fogadóál­­lomásokat (transzformátorház, gáznyomás­­szabályozó-állomás, hidroforház stb.), ga­rázsokat, raktár- és elárusító helyiségeket stb. kell érteni. Korábban ilyen kisteres létesítmények épí­tése hagyományos — téglából falazott — fel­menő falakkal, és a helyszínen készített mo­nolit vasbeton födémekkel történt. Az ilyen szerkezetek hátránya a nagy élőmunka-igény, az építés hosszú átfutási ideje, valamint a viszonylag magas építési költség. Alagútzsalus technológiával monolit vas­betonból is előállítanak kisteres létesítménye­ket, az alagútzsalu-szerkezetek e célra va­ló alkalmazása azonban körülményes és ál­talában gazdaságtalan, mert nagy az eme­lőgép- és szállítóeszköz-igénye. Könnyűszerkezetes kisteres létesítmények is ismeretesek; általában alumínium- vagy acél-vázszerkezethez csatlakoztatnak köny­­nyű térelhatároló elemeket. Ez a megoldás térelemes kivitelben is alkalmazásra kerül. Hátrányuk, hogy felhasználhatósági lehető­ségeik — elsősorban épületfizikái, tartóssá­gi és esztétikai igénytelenségük miatt — meg­lehetősen korlátozott. A 178 945. számú magyar szabadalmi le­írás kisteres létesítmények panelek felhasz­nálásával történő építésére szolgáló megol­dásra vonatkozik. Valamennyi fent ismertetett technológiá­val készült építmény hátránya, hogy alapo­zást igényelnek, illetve élőmunka- és időigé­nyes elemszerelési, csomópontképzési és szi­getelési tevékenységet tételeznek fel. A találmány feladata, hogy olyan — fő­ként kisteres — építményt szolgáltasson, amely minimálisan helyszíni élőmunka- és időráfordítással kivitelezhető; bármilyen funk­ció betöltésére alkalmas; végleges jellegű, és hosszú élettartamú; kielégíti a vele szem­ben támasztott esztétikai igényeket és nem feltétlenül igényel alapozást. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy kisteres építmények létesítésének élő­munka- és időigénye minimálisra csökkent­hető, amennyiben az építményt térelemek fel­­használásával készítjük el oly módon, hogy egy alsó, felül nyitott térelemre egy felső, alul nyitott térelemet illesztünk, és ily módon zárt dobozszerkezetet hozunk létre. A találmány alapja továbbá az a felismerés, hogy ameny­­nyiben legalább az egyik térelem csatlakozó peremét megvastagítva zárt, vagy részben 2 2 zárt keretként alakítjuk ki, a dobozszerke­zet statikai tulajdonságait, és ily módon az egész építmény szerkezetét, teherbírását és ezzel együtt funkcionális felhasználhatósá­gát is igen előnyösen befolyásolhatjuk. Ha a térelem egy derékszögű négyszög alakú alapkerettel és ahhoz annak négy sarkában csatlakozó bordával rendelkezik, és a meg­vastagított csatlakozó keret e bordákat fog­ja össze, e térbeli váiat kitöltő lemezek mi­nimális falvastagsággal képezhetők ki, miál­tal két térelemből igen gazdaságos és köny­­nyű — célszerűen vasbeton — zárt dobozszer­kezet hozható létre, amelynek közepén húzó­dó, konzolszerűen kifelé nyúló zárt csatlako­zó kerete éppen a kapcsolat helyén jelentő­sen növeli a szerkezet teherbírását és állé­konyságát, és mind a függőleges, mind a víz­szintes erők felvételére alkalmas olyan vé­kony falú szerkezetet eredményez, amelynek biztonságos terhelhetősége egyenértékű egy jóval nagyobb falvastagságú (pl. monolit­­betonból alagútzsalus technológiával készí­tett) dobozszerkezet terhelehtőségével. A pe­remmenti csatlakozó keret magát a térele­met is — már beépítése előtt — megfelelő­en merevíti ahhoz, hogy emelése, szállítása és összeszerelése problémamentesen végre­hajtható legyen. E felismerések alapján a kitűzött felada­tot a találmány értelmében olyan építmény segítségével oldottuk meg, amelynek térele­mei vannak, és amely építményre az jellem­ző, hogy legalább egy oldalon nyitott doboz­szerű térbeli vázszerkezetet és a vázszerke­zeti elemek között lemezeket tartalmazó le­galább két téreleme van; az alsó térelem (egy) nyitott oldalával felfelé, a felső térelem pe­dig (egy) nyitott oldalával lefelé, egy alsó térelemen van elhelyezve; és legalább az egyik térelemnek a nyílás pereme mentén körben­­futó, a lemezvastagságot meghaladó vastag­ságú, a térelem vázszerkezetével statikailag együttdolgozó csatlakozó kerete vagy csat­lakozó gyűrűje van. Előnyösen az építmény­nek vasbeton térelemei vannak. Célszerű, ha a térelemek egymáshoz illeszkedő csatlako­zó felületei között tömítés van elhelyezve. A tömítést például rugalmas tömítőzsinór al­kothatja, amely a csatlakozó felületekben ki­képzett— célszerűen félkör alakú—hornyok által alkotott körbenfutó csatarnában helyez­kedik el, de alkalmazhatunk a sík csatlako­zó felületek közé illeszkedő rugalmas tömí­­tőszalagot, vagy akár ágyazóhabarcsot is. Egy másik kiviteli alakra az jellemző, hogy a térelemek csatlakozó keretei vagy gyűrűi a hozzájuk tartozó oldalsó lemeztől (faltól) ferdén kifelé — a felső térelem esetében le­felé, az alsó térelem esetében felfelé — irá­nyuló felülettel és függőleges homloklappal rendelkező keresztmetszetűek. Egy további találmányi ismérvnek meg­felelően az alsó térelem csatlakozó keretének vagy gyűrűjének álló helyzetű egyenlőszá­rú trapéz alakú kiugró profil-része van, míg 1 19761 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom