197609. lajstromszámú szabadalom • Eljárás térszín alatti kúszható vagy annál nagyobb méretű előregyártott elemekből álló vezetékeknek keskeny munkaárokban való építésére
A találmány vonalas mérnöki létesítmények, különösen kúszható vagy járható szelvényű csatornák előregyártott elemekből — különösen dücolt munkaárokban történő építésére szolgáló eljárásra vonatkozik. A térszín alá kerülő vonalas mérnöki műtárgyak, pl. közművezetékek, csatornák és hasonlók szűk munkaterületeken, így közművesített környezetben, közutak alatt, illetve közterületen végrehajtandó kivitelezése során az esetek túlnyomó többségében függőleges földparttal rendelkező munkaárkot kell készíteni. Általában függőleges falú munkaárkokkal kell számolni akkor is, ha a közművezeték vagy más műtárgy mélysége nagy, és rézsüs munkaárok készítéséhez nincs elegendő hely, vagy a kiemelendő föld mennyisége a munkát már gazdaságtalanná tenné. Sok esetben indokolja függőleges földpartú munkaárok létesítését az a körülmény is, hogy a kivitelezendő műtárgy, pl. nagyátmérőjű csatorna elemei súlyosak, ugyanakkor a rendelkezésre álló beemelő eszköz kapacitása viszonylag kicsi. A megfelelő biztosítással rendelkező függőleges földpartú munkaárokhoz ugyanis a beemelő eszköz, pl. daru közel tud elhelyezkedni, és aránylag kis gémkinyúlással be tudja emelni az építendő műtárgy, pl. csatorna előregyártott vasbeton (cső)elemeit. A függőleges földparttal kialakított munkaárkok biztosítására — a földpartok megtámasztására — elsősorban a talajmechanikai, hidrológiai és munkahelyi adottságok, valamint az adott esetben beépítésre kerülő előregyártott elemek alakjának és geometriai méreteinek figyelembe vételével — alapvetően a különféle dúcolási módszerek; a szádfalazások; valamint a résfalak jöhetnek számításba. Nagyobb átmérőjű, előregyártott vasbetonelemekből, készülő, csővezetékeknél a csőelemek közötti kapcsolat kialakítása rendszerint tömítőelemekkel, többnyire gumigyűrűkkel történik, és a művelet megköveteli, hogy a csatlakoztatandó, illetve összekötött csőelemek külső oldala és a munkaárok megtámasztott földpartjai között ott dolgozók jelenlétét igénylő munkavégzés történjék. Ezért a munkaárok szélességét alapvetően három tényező határozza meg: a biztosítószerkezet keresztirányú mérete; az előregyártott elemek külső szélességi mérete, valamint az árokba helyezett elemek és a földpartok közötti, a munkavégzéshez szükséges említett sávok, amelyek szélessége például kúszható, vagy annál nagyobb szelvényű csatornák esetében 50—65 cm között van, természetesen mindkét oldalon. A 2 001 512. számú NSZK találmányi leírásból olyan megoldás ismerhető meg, amely elsősorban sima felületű (mázas) kőagyagcsövek közötti gumigyűrűs kapcsolatnak a korábban alkalmazott módszereknél biztonságosabb kialakítására irányul. Eszerint a csövek összetolásakor a szomszédos cső-felületeken elgördülő, elasztikus anyagú tömítő1 2 gyűrűkként olyan tömítőgyűrűket használnak, amelyek kemény szemcsékből álló felületi réteggel vannak ellátva. így a csövek összetolásakor vagy összehúzásakor a belső csőfelületek nedves állapota esetén is nagy valószínűséggel a terv szerinti helyzetükbe gördülnek a tömítőgyűrűk. Hátrányos tényező, hogy — a vezeték melletti munkaterületsávok szélességét is figyelembe véve — az esetek többségében az előregyártott elemeket, illetve csővezetékeket ún. töltési állapotra kel! méretezni, éppen azért mert a létesítendő munkaárok szélessége nagyobb, mint az ún. vezeték-külmérethossz, illetve a cső külső átmérőjéhez tartozó határ-árokszélesség. Fent már utaltunk arra, hogy a függőleges földpartú árok biztosításának — például a dúcolat kialakításának — a módját nagymértékben befolyásolja az árokba helyezendő előregyártott elem, például csőelem mérete. A dúcolat kialakításának a mikéntjét alapvetően a csőelemek hosszúsága szabja meg. A gyors, és munkavédelmi szempontból is megfelelő csőelem-elhelyezési munka szükségessé teszi, hogy vízszintes értelemben a megtámasztó dúcok olyan távol legyenek egymástól, hogy a dúcközökbe biztonságosan beleférjenek az árokba engedéskor az elhelyezendő csőelemek, vagy más előregyártott elemek. Ez a dúctávolság nyilvánvalóan — a szükséges biztonságra is tekintettel — mindig nagyobb, mint a fektetendő előregyártott elem hosszmérete. A kúszható, vagy annál nagyobb szelvényű csővezetékek esetében a csőelemek hosszúsága — gyártási és fektetési megfontolások alapján — általában 3,5—5,0 m között van. Az ennek következményeképpen jelentkező dúctávolságok — statikai okok miatt — kedvezőtlenül megnövelik a dúcolat egyes elemeinek a méreteit. A nagy oldalirányú megtámasztási távolságok (dúctávqlságok) megkövetelik, hogy az árok hosszirányában húzódó futógerendák — a nagyobb terhelésnek megfelelően — aránylag nagy keresztmetszettel rendelkezzenek, vagy pedig fagerendák helyett megfelelő teherbírású acélszerkezeteket kell beépíteni. Ismeretes olyan csővezetéképítési módszer is, amely szerint a dúckiosztásnál nem veszik figyelembe a beemelésre kerülő csőelemek hosszméretét, és a dúcok oldaltávolsága kisebb, mint a csőelemek hosszmérete. Ebben az esetben azonban a csőelemek beemelésekor és elhelyezésekor többszörösen — igen nagy élőmunka-ráfordítást igénylő — dúckiválasztási műveletet kell végrehajtani, ami az építési idő megnövelésével jár. Szádfalakkal biztosított munkaárokban az előregyártott elemek elhelyezése könnyen és gyorsan végrehajtható, ehhez azonban a szádr falakat vagy teljes mértékben befogott szádfalakként kell kialakítani, vagy a részlegesen befogott szádfalat hátra kell horgonyozni. Mindkét módszer rendkívül magas anyag- és költségráfordítást igényel. 2 197609 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
