197607. lajstromszámú szabadalom • Előregyártott többcélú műtárgy
197607 A találmány előregyártott többcélú műtárgy, pl. talajfeszín alá telepített átemelő akna, szellőző akna stb., melynél az akna felső terét alulról fenék, fölülről fedél határolja. Az aknának a belső tereit közbefogó, egymás fölé helyezett palásttagok sorozatából összeállított köpenye van. Az egymásra épített palásttagok feszítő szervekkel, célszerűen alkotó irányú feszítő rudakkal összefüggő palásttá vannak egyesítve. A palásttagokat előnyösen gyűrűk alkotják. A szomszédos gyűrűk egymáshoz határoló peremeik mentén lévő gyűrű irányú horonyeresztékes kapcsolattal csatlakoznak, és közéjük vízzáró tulajdonságú tömítés van beiktatva. A műtárgyhoz adott esetben gépészeti egység és azzal összeköttetésben lévő vezérlő egység tartozik. A szennyvizeknek a keletkezésük helyétől a befogadókba történő eljuttatására szolgáló csatornahálózatok régóta ismertek. Ismeretes az is, hogy a szennyvizet legegyszerűbben lejtésben vezetett gravitációs csatornákon keresztül lehet a befogadó felé továbbítani. A topográfiai adottságok számos esetben korlátozzák a gravitációs szennyvízmozgatást. Ezért a hálózatot alkotó csatornák nyomvonala mentén ún. átemelő aknákat kell telepíteni, amelyek a szennyvizet érkezési szintjéről magasabb pozícióba juttatják, és onnan az ismét gravitációs úton tud eljutni a következő szakaszt határoló átemelő aknához. Az átemelő aknák a legkülönbözőbb anyagokból állíthatók elő. A nagy teljesítményű aknák tipikusan vasbeton szerkezetek, amelyek monolit és előregyártóit technológiával egyaránt megépíthetők. A monolit műtárgyak előnye a nagyfokú tervezési szabadság, hátránya viszont, hogy végleges helyükön készülnek, és ezért jelentős mennyiségű földmunkával kell az aknát befogadó gödröt kialakítani, a műtárgy elkészítése pedig sok helyszíni zsaluzási és vasszerelési munkát kíván. A monolit műtárgyak építésének hátrányait kiküszöbölik az előregyártott aknák, amelyek egymásra helyezhető kútgyűrűk együtteséből állíthatók össze. Az ilyen szerkezetek előnye, hogy nem kell fölöslegesen sok földmunkát végezni, mert a kútgyűrűk a talajba egyszerű módon lesüllyeszthető^ Az ilyen szerkezetek alkalmazásának azonban mérethatárai vannak. Általában 2600 mm névleges átmérő fölött már a kútgyűrűk szállítása nem oldható meg. Gondoltak már arra is, hogy az aknák palástfelületét kisméretű előregyártott falazó idomok együtteséből állítsák elő. Ebben az esetben könnyen mozgatható csekély súlyú elemekkel lehet dolgozni, ami egyértelmű előny. Kedvezőtlen azonban, hogy nem lehet a műtárgyat süllyesztéses módszerrel kívánt helyzetébe juttatni, és nem lehet a nagy földmunka elvégzését sem megtakarítani. A szennyvízátemelő aknáknak a bevezetőben említett funkciója folytán szükség van a mélyépítési megfontolások mellett a gépészeti és üzemeltetési feladatok tekintetbe vé1 telére is. Ezek közé tartozik, hogy gondoskodni kell az érkező szennyvíz esetleges távoltartásáról, pl. áramkimaradás esetén, vagy olyankor, ha az aknatérben valamilyen karbantartási munkát kell végezni. Üzemeltetési gondot okozhatnak a szennyvízzel érkező uszadékok, amelyek dugulást, a szivattyú üzemének megzavarását vagy egyéb meghibásodást okozhatnak. Az építéstechnológiai és az üzemeltetési szempontok egyidejű tekintetbe vételén alapulnak az ún. MOBA-féle átemelő műtárgyak, amelyek kedvezően alkalmazható csatornahálózatok közbenső átemelőjeként vagy a befogadó közelébe telepített végátemelőjeként. Működésük darabos szennyeződéseket tartalmazó vizek esetén is megbízható. Kedvezőtlen azonban, hogy az ilyen műtárgyak is csak kb. 2500 mm névleges átmérőig gazdaságosak, a műtárgyak néhány m3-es szívótere pedig határt szab a behelyezhető gépek nagyságának és ezen keresztül az átemelők teljesítőképességének. Esetenként gondot okoz az aknák elszennyeződése és a kezelési körülmények nem mindig kedvező alakulása. Az utóbbi évek során vált ismertté az a — főleg szennyvíz és csapadékvíz átemelő aknaként szolgáló — többcélú műtárgy, amelyet a 3477/83 alapszámú magyar szabadalmi bejelentés tartalmaz. Ennek értelmében gyakorlatilag tetszőleges alaprajzú, poligonális keresztmetszetű aknákat lehet előregyártott vasbeton elemekből összeépíteni. Az elemek vízszintes találkozó felületei ragasztással illeszkednek egymáshoz, a függőleges találkozások mentén pedig acélból készült és csavarozással egymáshoz rögzíthető hevederlemezek helyezkednek ^1. A műtárgy kétségtelen előnyökkel bír, a süllyesztéses beépítés azonban itt sem valósítható meg. A fejlett megoldások közül említést érdemel a 181.382 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás által ismertetett módszer, amely vízépítési műtárgy, különösen szivattyúakna építésére vonatkozó eljárást mutat be. Ennél előregyártott vasbeton fenéklemezt készítenek, amely alatt monolit beton kitöltés, fölötte pedig egymáshoz lépcsős csatlakozással illeszkedő vasbeton térelemek vannak. A térelemekből falak alakulnak ki, föléjük pedig előregyártott vasbeton födémet helyeznek. Az alaplemezt, a falazatot és a födémet fémrudakkal összefeszítik. A fenti elgondolás alapjában véve helyes, a szerkezet egésze azonban előnytelen. A keretek méretét szállítási és mozgatási szempontok korlátozzák, szélei, sarkai könnyen megsérülhetnek. A kerettagok között nem vízzáró a kapcsolat, szerkezeti kialakítása pedig a korszerű és termelékeny sülfyesztéses építéstechnológiát nem teszi lehetővé. Az előbbivel mutat némi hasonlóságot az a vasbeton kút vagy szekrényalapozás, amely a 187.408 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban található. A kút vagy szekrény tag-2 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
