197586. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bestatin előállítására
197586 A találmány tárgya új eljárás bestatin előállítására. Felismertük, hogy az (I) képletű bestatin — a képletben Ph jelentése fenilcsoport, és Leu jelentése leucin maradéka — előállítható új módon, ha valamely (II) általános képletű (4R, 5S)-4-benzil-5-(alkoxi-karbonil)-2-oxazolidinont — a képletben Ph jelentése az (I) képletnél megadott és R jelentése rövidszénláncú alkilcsoport — savval vagy lúggal hidrolizálunk az oxazolidingyűrű felhasítása és a rövidszénláncú alkilcsoport eliminálása céljából, majd az így kapott (2S, 3R) -3-amino-2-hidroxi-4-fenil-vajsav aminocsoportját a peptidkémíában ismert módon védjük, a védett aminosavat vagy a peptidkémiában szokásos reakcióképes származékát karboxilcsoporton védett L-leucinnal vagy az utóbbi savaddíciós sójával kondenzáljuk, és végül a kapott vegvületről a védőcsoportot lehasítjuk. A bestatin és származékai a Sho 52—33193 számú japán közrebocsátási iratból (kokuku) ismertek. Tumorgátló hatásúak és így gyógyászati készítmények hatóanyagaiként hasznosíthatók. Előállításukra a 4 052 449 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban, illetve a Journal of Medical Chemistry, 20(4), 510—515 (1977) szakirodalmi helyen ismertetnek fermentációs, illetve szintetikus módszert. A fermentációs módszer hátránya a hozam növelhetőségével kapcsolatos nehézségekben rejlik, míg a szintetikus módszernél nagyon nehéz a reakció sztereospecifikusságát biztosítani. Az említett amerikai leírás szerinti legmagasabb termelékenység 3 mg/liter, azaz alacsonyabb, mint a találmány szerinti, szintetikus módszer esetében. A találmány szerinti eljárást közelebbről a következőképpen hajtjuk végre. A (II) általános képletű vegyületek oxazolidingyűrűjének felhasítását és a rövidszénláncú alkilcsoport eltávolítását savval vagy bázissal végzett hidrolizálás útján végezzük. Az e célra alkalmazható bázisok közé tartoznak az alkálífém-hidroxidok (például a lítium-hidroxid vagy nátrium-hidroxid) vagy a bárium -hid roxid. A felsorolt bázisok közül a iítium-hidroxid használata előnyös. A hidrolizáláshoz használható savakra példaképpen az ásványi savakat, így például a hidrogén-kloridőt vagy a kénsavat említhetjük. A találmány szerinti eljárás végrehajtásához alkalmazható oldószerek közé tartozik a víz, illetve a víz és közömbös szerves oldószer, előnyösen egy rövidszénláncú alkohol (például metanol vagy etanol), aceton, tetrahidrofurán, dioxán, dimetil-formamid vagy dimetil-acetamid elegye. A reakcíóhőmérséklet nem lényeges paraméter, rendszerint azonban a reagáltatást 0°C és 160°C, előnyösen szobahőmérséklet és 1 20°C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Ilyen körülmények között az oxazolidingyürű felhasadása és a rövidszénláncú alkil- 2 1 csoport lehasadása egyidejűleg megy végbe, bár ez nem lényeges. Egy megfelelő (II) általános képletű 2- -oxazolidinonból az így kapott (2S, 3R)-3-amino-4-fenil-2-hidroxi-vajsavat elkülöníthetjük, de végrehajthatjuk aminocsoportjának megvédését elkülönítés nélkül is. \z aminocsoport megvédését hagyományos módszerek valamelyikével végezhetjük. Példaképpen utalhatunk a „The Journal of Antibiotics", 36. 695—699 (1983) szakirodalmi helyre. ^ így például az aminocsoportnak benziloxi-karbonilcsoporttal való megvédését úgy hajtjuk végre, hogy a (2S, 3R)-3-amino-2-hidroxi-4-fenil-vajsavat benziloxi-karbonil-kloridda! reagáltatjuk bázis jelenlétében a Schotten-Baumann módszer szerirrt vagy pedig ezt a fenil-vajsav-származékot benziloxi-karbonil-csoport bevitelére alkalmas ágenssel, például benziloxi-karbonil-4-nitro-fenilészterrel, benziloxi-karbonil-aziddal, benziloxi-karbonil-N-h droxi-szukcinimidészterre! vagy S-4,6-dimetil-pirimido-2-il-tiokarbonsav-benzilészterrel reagáltatjuk egy szerves tercier-amin, például trietil-amin vagy N-metil-morfolin jelenlétében víz és egy rövidszénláncú alkohol, dioxán, tetrahidrofurán, acetonitril vagy dimeti -formamid elegyében. Az így kapott, aminocsoporton védett fenil - -\ajsav-származék vagy reakcióképes származéka és a karboxilcsoportján védett L-leucm vagy sója közötti kondenzációs reakció végrehajtásához a peptidkötés létrehozására a peptidkémíában ismert bármely kondenzációs módszer felhasználható. Példaképpen utalhatunk a Chem. Bér., 103 788—798 (1970) szakirodalmi helyen ismertetett módszerre. A „reakcióképes származék" kifejezés alatt olyan, a karboxilcsoporton képzett reakcióképes származékot értünk, amely képes aminocsoporttal reakcióba lépve sav-imidkötést, azaz peptidkötést létrehozni. A felhasználható kondenzációs módszerekre példaképpen megemlíthetjük a diciklohexil-karbodiimidet vagy l-etil-3- (3- (dimetil-amino)-propil)-karbodiimid hasznosító karbodiimides módszert: a hidrazidot hasznosító azides módszert: a klór-szénsav-etilésztert vagy klór-szénsav-izobutil-észtert hasznosítható vegyes savanhidrides módszert; a ciano-metilésztert, vinilésztert, adott esetben helyettesített fenilésztert, tiofenilésztert vagy hidroxi-szukcinimidésztert hasznosító reakcióképes észteres módszert; az acetoximot vagy ciklohexanon-oximot hasznosító O-akril-hidroxilaminos módszert; vagy a karbodiimidazolt hasznosító N-acilvegyületes módszert. A találmány értelmében végrehajtott kondenzálás során oldószerként a hagyományos peptidkondenzálásnál hasznosított bármely oldószer használható. Ezek közé az oldószerek közé tartoznak az éterek, például a dietil-éter, tetrahidrofurán és dioxán; észterek, például az etil-acetát; ketonok, például az aceton vagy 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
