197582. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1H-1,2,4-Triazol-1-il-metil-foszfonát-származékok előállítására
197582 ezért a reakciót nem befolyásolják. A jódvegyületeket előnyösen már halogénezett vegyületekből állítjuk elő úgy, hogy ezeket hidrogén-jodiddal reagáltatjuk. A kloridok, bromidok és jodidok előállítására szolgáló további módszer abból áll, hogy a (X) képletű vegyületet a megfelelő trialkil-szilil-halogenidekkel reagáltatjuk. A halogénezési reakciót valamilyen inert oldószerben valósítjuk meg. Ilyenek például a szénhidrogének, mint a hexán, a ciklohexán, a benzol, a toluol vagy a xilol; vagy az éterek, mint a dietil-éter, a tetrahidrofurán, a dioxán vagy a dimetoxi-etán. Cseppfolyós halogénezőszerek alkalmazása esetén az oldószer alkalmazása gyakran szükségtelenné válik. Ilyenkor a reakciót a reagens, mint például tionil-klorid vagy tionil-bromid feleslegében hajtjuk végre. A (X) képletű l-hidroxi-metil-lH-l,2,4-triazol előállítására szolgáló eljárás a Khim. Geteroszikl. Soedi., 1980, 251 irodalmi forrásból (angol fordítását lásd: Chem. Heterocycl. Comp. 1980, 189) ismert. A (X) képletű 1-hidroxi-metil-triazolt új eljárással állítjuk elő a következőképpen: 1H-1,2,4-triazolt katalitikus mennyiségű bázis jelenlétében reagáltatunk paraformaldehiddel (60 222. számú európai szabadalmi leírás). Az l-halogén-metil-lH-l,2,4-triazolok szobahőmérsékleten nem stabilis vegyületek és ugyanez a helyzet 0°C hőmérsékleten is. Ezért igen meglepő az a felismerésünk, hogy a (VI) általános képletű 1 -halogén-metil-1 H-1,2,4-triazolok acetonitrillel készült oldatait hónapokon keresztül bomlás nélkül el lehet tartani. Az eljáráshoz oldószerként inert szerves vegyületeket használhatunk, mint az étert, a dimetoxi-etánt, a dioxánt és a tetrahidrofuránt. A reakciót úgy valósítjuk meg, hogy a reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazása közben forraljuk. Rendkívül előnyös, ha a reakciót oldószer nélkül, a reagensek olvadékában hajtjuk végre. A hőmérsékletet 40—150°C között, előnyösen 60°C és 100°C között tartjuk. Bázisként a következő vegyületeket használjuk: hidroxidokat, mint a nátrium- vagy a kálium-hidroxidot; karbonátokat mint a nátrium-karbonátot. a kálium-karbonátot; továbbá aminokat, mint a trietil-amint, a kinolint, és a piridint. Az alábbiakban következő példák a találmány közelebbi megmagyarázására és bemutatására szolgáinak. A hőmérsékleti adatokat Celsius fokokban (°C), a nyomásokat Pa-ban adjuk meg. 1. példa [A (3) képletű vegyület előállítása] Dietil-( 1 H-l ,2,4-triazoI-l -il )-metil-foszfonát a) 17,6 g (0,1 mól) kálium-dietil-foszfit 100 ml toluol la 1 készített diszperziójához 90°O -on hozzácsepegtetünk 11,7 g (0,1 mól) frissen előállított 1-klór-metil-lH-l ,2,4-tirazolt. 3 Az exoterm reakció befejeződése után a kivált kálium-kloridot szűréssel elkülönítjük és a szűrletet bepároljuk. A kapott maradékot szilikagélen etil-acetáttal kromatografáljuk és így 2,1 g (9,6%) sárga színű olajos anyagot kapunk. Ezt az olajat golyóscsőben desztilláljuk, színtelen olaj alakjában dietil-( IH-1,2,4- -triazol-l-il)-metil-foszfonátot kapunk, melynek forráspontja 130°C/11 Pa. 'H-NMR (CGCI3, TMS) : 6 = 8,4(s, 1H, triazol 5-CH) ; 8,07 (s, 1H, triazol 3-CH); 4,75 (d, Jpch = 13 Hz, 2H, P-CH2) ; 4,25 (2q, J = = 7Hz; 4H, OCH2) és 1,5 (t, J = 7 Hz; 6H. CH3) ppm. 3IP-NMR (CD^OD, H3POJ : <5 = +17,12 ppm. b) 18,2 g (0,155 mól) 1-klór-metil-lH-l,2,4- -triazol, 27,2 g (0,17 mól) nátrium-dietil-foszfit és 200 ml acetonitril elegyét 2 órán át 60°C- ra melegítjük, majd ezt követően 16 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A csapadék elkülönítése után az oldatot bepároljuk, majd frakciónál! desztillációnak vetjük alá. Ily módon 19,1 g (56,5%) dietil-( 1 H-1,2,4-tirazol-1 i 1 )-metil-foszfonátot kapunk színtelen olajos anyag formájában. Ennek forráspontja: 120— 129°C/5,3 Pa. Analízis a QH^jé+P (219,2) képlet alapján: számított: C = 38,36%, H=6,44%, N = = 19,17% ; talált: C = 38,37%, H=6,60%, N = = 19,76% c) 42 g (0,357 mól) 1-klór-metil -1 H-1,2,4- -triazolt 124 ml trietil-foszfitban 2 órán át viszszafolyatás közben forralunk. Miután az éti 1- -klorid-fejlődése befejeződött, a trietil-foszfit feleslegét ledesztilláljuk és a maradékot nagy vákuumban végzett rövidútas desztiHálással tisztítjuk. Ily módon 23,1 g (29*5%) dietil- ( 1 H-1,2,4-triazol- 1-il) -metil-foszfonátot kapunk, melynek forráspontja 130°C /11 Pa. d) 0,2 g palládium-klorid, 124 ml (0,715 mól) trietil-foszfit és 200 ml acetonitril forrásban lévő elegyéhez hozzácsepegtetünk 30 ml acetonitrilben oldott 42 g (0,357 mól) 1-klór-metil-lH-l,2,4-triazolt, majd a reakcióelegyet további 20 órán keresztül visszafolyatás közben forraljuk. Ezután az acetonitril és trieul-foszfit feleslegét elpárologtatjuk és a maradékot nagy vákuumban, rövidútas deszti 1 - lációs berendezésben végzett desz ti 11 á lássa 1 tisztítjuk. ígv 5,4 g (5,9%) dietil- ( 1H-1,2,4- -triazol-l-il)-metil-foszfonátot kapunk, melynek forráspontja 130°C/11 Pa. 2. példa [A (4) képletű vegyület előállítása] Di-i-propil-( 1 H-l ,2,4-triazol-I -il )-metilfoszfonát 18,8 g (0,1 mól) nátrium-di-i-propil-foszfit 100 ml toluollal készült diszperziójához 90°C-on hozzácsepegtetünk 11,7 g (0,1 mól) frissen előállított 1 -klór-metil-1 H-1,2,4-triazolt. Az exoterm reakció befejeződése után a kivált nátrium-kloridot szűréssel elkülönítjük és a szűrletet bepároljuk. A maradékot szilikagélen etil-acetáttal kromatografáljuk és 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
