197578. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bakampicillin-hidroklorid stabilizálására

197578 A bakampicillin - hidroklorid ismereteink szerint két diasztereomer alakban, mint S-epi­­mer és R-epimer létezik. A kettőt az előállítá­sukra jelenleg ismert ipari eljárások során ke­verékben kapjuk. Az S-epimer trigonális kris­tályokat képez, de az R-epimer csak amorf for­mában állítható elő. A bakampicillin-hidrokloridot iparilag úgy tisztítjuk, hogy vizes oldatából butil-acetát és nátrium-klorid hozzáadásával kicsapjuk, majd kiszűrjük és etil-acetáttal mossuk. A csapa­dék mikrokristályos S-epimerből áll, amelynek a felületére különböző mennyiségekben R-epi­mer is kiválik. A csapadékot ezután adott eset­ben etil-acetáttal mint granuláló folyadékkal granuláljuk. A granulátumot levegőn szárít­juk, amíg a két oldószerből, az etil-, illetve bu­­til-acetátból lényeges mennyiséget már nem tartalmaz (meg kell jegyeznünk, hogy mind az etil-acetát, mind a butil-acetát kisebb mole­kulasúlyú homológjai a bejelentésünkben igé­nyelt vegyületek egyik osztályának, vagyis az alifás alkoholok egyenesláncú észtereinek és, hogy ezek viselkedése a bakampicillin-hidro­­klorid iránt jól egyezik a védőhatás alábbi ma­gyarázatával). Ezeket csupán el kell távolí­tani vákuumban, melegítéssel végzett szárí­tással. Azt tapasztaltuk, hogy az etil-acetát könnyebben távolítható el, mint a butil-acetát. A kezdeti oldószertartalom megfelel körülbe­lül 1 molekula oldószernek, adszorbeálva 1 kristályegység elem által. Az S-epimerben dús bakampicillin-hidroklorid készítmények az ol­dószereket sokkal hatásosabban visszatartják, mint az R-epimerben gazdag készítmények, amint azt a differenciál termikus analízisek mutatják. Röntgensugárral végzett por-diffrakciós analízisekkel azt találtuk továbbá, hogy az S­­-epimer trigonális kristályai körülbelül 7 A át­mérőjű csatornákkal rendelkeznek, az egyik fő krisztallográfiai tengely mentén. Ezek a nyi­tott csatornák utat engednek a víznek, amely így kifejtheti hidrolitikus hatását, nem csak a bakampicillin-hidroklorid kristályok felületén, hanem azokon keresztül is. Megfelelő iners szerves vegyületek, így a jelen bejelentés ál­tal igényeltek, használhatók ezeknek a csator­náknak a blokkolására, ezáltal hatásosan csök­kentve a hidrolitikus bomlás sebességét. Ugyanennek a hatásnak kell működnie az R­­-epimer amorf fázisában is, mivel azt találtuk, hogy az R-epimerben dús készítmények speci­fikusan adszorbeálják az igényelt vegyülete­­ket, körülbelül ugyanazokban az arányokban, és ezek megvédik a vegyületeket. Ezt megma­gyarázza az a tény, hogy az R-epimer kizáró­lag az S-epimerrel együtt, annak felületére vá­lik ki, 800 Á-nél nem vastagabb réteget képez­ve. Mivel az R-epimer specifikus adszorpcióval tapad a rendezett S-epimerhez, így feltételezhe­tő, hogy félig rendezett állapotot vesz fel, ami fizikai tulajdonságaiban az utóbbihoz hason- Ht. A találmány szerint stabilizált és granu­lált bakampicillin-hidroklorid értékes kompo­3 nense az orális beadásra szolgáló gyógyszer­­készítményeknek, és ezeknek ellenállást biz­tosít a nedvesség okozta mállással szemben. Ezeket a gyógyszerkészítményeket bármilyen szokásos dózisformában beadhatjuk, így a tab­letták, kapszulák, porok, szuszpenziók, késlel­tetett hatású1 készítmények és hasonlók alak­jában, és ezek a készítmények más járulékos anyagokat, módosító-, hordozó-, kötő- és siko­­sítóanyagokat is tartalmazhatnak. A találmány szerinti előnyös stabilizáló anyagok a cetil-alkohol és a cetosztearil-alko­­hol. Ezek kiváltképpen előnyösek a száraz ba­­kampicillin-hidrokloridra számítva 6 tömeg% mennyiségben. A találmány szerinti eljárás kiviteli mód­ját a példák szemléltetik. 1. példa A eljárás Planetáris keverőbe teszünk 650 g keve­réket, mely áll 500 g bakampicillin-hidroklo­­ridból, továbbá butil-acetát és etil-acetát 1:1 tf. arányú elegyéből. Ehhez a keverékhez adunk 120 g olyan oldatot, amely 1 tömegrész, az 1. táblázat „A” eljárás szerinti egyik anyagból és 2 tömegrész izopropanolból vagy etil-ace­­tátból áll, és a keveréket 5 percig nedves dör­zsölésnek vetjük alá. Az így kapott granulá­tumot átvisszük nedves őrlőbe, megőröljük és fluid-ágyas szárítóban 1 órán át 60°C-on szá­rítjuk. Ezután az őrleményt 1,2 mm-es lyuk­­bőségű szitával rendelkező oszcilláló granu­látumban szárazon megőröljük, így fehér gra­nulátumot kapunk, amely 5,3—6,9 tömeg% stabilizáló anyagot tartalmaz. 2. példa B eljárás Planetáris keverőben előkészítünk 140 g keveréket, mely áll 100 g bakampicillin-hidro­­kloridból és butil-acetát és etil-acetát 1:1 tf. arányú elegyéből. Ehhez a keverékhez adunk 26 g olyan oldatot, amelyet úgy készítünk, hegy 1 tömegrész, az 1. táblázat „B" eljárás szerinti egyik anyagot feloldjuk 3 rész etil-ace­­tátban, és a keveréket 5 percig nedves dörzsö­lésnek vetjük alá. A granulátumot 4 mm lyuk­­boségű szitán átszitáljuk és szárítószekrény­ben 60°C-on 1 órán át szárítjuk. Ezután a ter­méket 1,0 mm lyukbőségű szitával rendelke­ző oszcilláló granulátorban szárazon megőröl­jük, így körülbelül 6 tömeg% stabilizáló anya­got tartalmazó granulátumot kapunk. 3. példa Planetáris keverőbe 640 g keveréket készí­tünk elő, mely áll 500 g bakampicillin-hidro­­kloridból és butil-acetát és etil-acetát 1:1 tf. arányú elegyéből. Ehhez a keverékhez cetil­­-alkohol izopropanolos oldatát (1:2 súlyrész) adjuk, és a keveréket 5—15 percig nedvesen dörzsöljük. A hozzáadott cetanol-oldat meny­­nyisége szempontjából három külön kísérle­tet 45 g, 90 g, illetve 135 g végzünk el. A keve­réket ezután nedvesen őröljük (Alexander-3 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom