197572. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazo-piridin származékok és az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
197572 lifém-cianidokat, például nátrium-cianidot vagy kálium-cianidot; ciano-koordinált átmeneti fém komplexeket és ciánsavat. Ha egy amid- vagy hidroxi-imino-metil-csoportot dehidratálással alkítunk cianocsoporttá, akkor egy dehidratálószert használunk. E célra dehidratálószerként használhatunk például foszfor-pentoxidot, foszfor-pentakloridot, foszfor-triktoridot, foszfor-oxid-trikloridot, trifluor-ecetsavanhidridet, trifenil-foszfint, trisz (trifenil-foszfin)-kloródiumot, foszfonitril-kloridot, tionil-kloridot, foszgént, alumínium-kloridot, diciklohexil-karbodiimidet, egy trialkil-sziül-kloridot, acetil-kloridot, benzoil-kloridot, szülfónium-kloridot vagy triklór-triazint. Az aldehid- és karboxilcsoportokat először hidroxilaminnal, illetve egy aminnal reagáltatva egy oxiddá, illetve amiddá alakítjuk, majd az utóbbiakat úgy alakítjuk át cianocsoporttá, hogy a fentiekben említett dehidratálószerek valamelyikével kezeljük. A cianocsoport oxidálás útján való kialakítása során úgy járunk el, hogy egy amino-metil-származékot ólom-tetroxiddal vagy nikkel-peroxiddal reagáltatunk; egy aminosav sóját nátrium-hipoklorittal, egy hipobromiddal vagy N-bróm-szukcinimiddel reagáltatjuk; vagy pedig egy primer alkoholt vagy aldehidet ammónia jelenlétében például alumínium-oxid hordozós nikel lel vagy réz (II)-kloriddal reagáltatúnk. Ezeket a reagenseket is a cianogénezőszerekhez tartozóknak tekintjük. A reakciókörülmények a különböző cianogénezőszerek, kiindulási anyagok és célvegyületek milyenségének függvényében változhatnak. így például abban az esetben, amikor a cianocsoportnak megfelelő molekularész egy atom vagy egy csoport, például egy halogénatom vagy egy szerves szulfonsav maradéka (amelyek a szubsztitúciós reakció során lehasadnak), előnyös az (V) általános képletéi vegyületeket ekvimoláris vagy csekély feleslegben vett alkálifém-cianidokkal — az (V) általános képletű vegyietekre vonatkoztatva — reagálhatni közömbös szerves oldószerben, például dimetil-szulfoxidban vagy dimetil-formamidban, szobahőmérsékletre hűtés közben, előnyösen közömbös gáz atmoszférájában vízmentes körülmények között. Továbbá a dehidratálással cianocsoporttá alakítható csoportok, például az amid- vagy oximcsoportok esetében előnyös az (V) általános képletű vegyületeket a fentiekben említett dehidratálószereknek az elméletileg szükséges mennyiséghez képest vett csekély fölöslegével reagáltatni szerves oldószerben, például benzolban, toluolban, xilolban, mezitilénben, piridinben, kloroformban, diklór-metánban vagy diklór-etánban. Az oxidálást valamelyik fentiekben említett oxidálószerrel egy szerves oldószerben, például alkoholban (például metanolban vagy etanolban), benzolban, toluolban, xilolban, di-9 klór-metánban vagy diklór-etánban végezhetjük. \z (I) általános képletű vegyületek szűkebb csoportját alkotó (lg) általános képletű vegyületek — a képletben R1 jelentése a korábban megadott, míg R2g jelentése 1—4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport vagy adott eseiben 1—4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoporttal helyettesített fenilcsoport — az 5. reakcióvázlatban bemutatott módon úgy állíthatók elő, hogy vaiamely (If) általános képletű vegyületet — a képletben R1 és R2g jelentése a korábban megadott — valamely (VI) általános képletű nitrozálószerrel— a képletben R9 jelentése alkálifém- vagy hidrogénatom vagy 1—4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport — reagáltatunk. A reagáltatás végrehajtása során az (If) általános képletű vegyületeket az ekvimoláris mennyiségben vagy fölöslegben — az (If) általános képletű vegyületre vonatkoztatva — veit (VI) általános képletű vegyülettel kezeljük szerves oldószerben, pl. dietil-éterben, dioxánban, tetrahidrofuránban vagy ecetsavban, vagy pedig vizes sósavoldatban, szobahőmérsékleten vagy melegítés közben. Az (I) általános képletű vegyületek szőkébb csoportját alkotó (Ih) általános képletű vegyületeket — a képletben R1 jelentése a korábban megadott és R2f jelentése 1—4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport — a 6. reakcióvázlatban bemutatott módon, valamely (II) általános képletű, amino-szubsztituált piridil-étert — a képletben R1 jelentése a korábban megadott — valamely (VII) általános képletű aldehiddel — a képletben R'f jelentése a korábban megadott — és valamely (VIII) általános képletű alkálifém-cianiddal — a képletben M jelentése alkálifém — reagáltatva állíthatjuk elő. Az M alkálifém lehet például nátrium, kálium vagy lítium. Előnyösen a reagáltatást a (II), (VII) és (VIII) általános képletű vegyületeket ekvimoláris mennyiségekben vagy pedig a (VII) és (VIII) általános képletű vegyületeket csekély fölöslegben használva hajtjuk végre vízben mint oldószerben nátrium-hidrogén-szulf.t jelenlétében, szobahőmérsékleten vagy melegítés közben, előnyösen visszafolyató hűtő alkalmazásával végzett forralás közben. Szakember számára érthető továbbá, hogy az (I) általános képletű vegyületek különböző helyettesítői utólag más helyettesítőkké alakíthatók át ismert módszerekkel. így például az előzőekben ismerteti reagáltatásoknál nem tettünk említést az R2 vagy R3 helyettesítők utólagos átalakításáról, bár ezekre nyilvánvalóan sort lehet keríteni a következőkben ismertetett hagyományos módszerekkel. a) A eiano-(l—4 szénatomot tartalmazó)alkilcsoportot tartalmazó célvegyületek például a 7. reakcióvázlatban bemutatott módon más célvegyületekké alakíthatók át. 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
