197555. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gilisztakomposzt előállítására
197555 anyagok biohőjét elvezető csővezetékrendszerrel van összekötve; és/vagy a gilisztákat tartalmazó szerves anyagokból álló prizmában perforált csövek vannak elhelyezve amelyekhez flexibilis csatlakozókon keresztül kompresszor van kötye. A berendezés előnyös kiviteli alakja esetén a kompresszor szívóoldali kivezetéséhez a levegő előmelegítésére fűtőberendezés csatlakozik. A találmány szerinti eljárás előnyös foganatosítási módját részletesen az alábbiakban ismertetjük. A gilisztakomposzt előállítását szabadtéren elhelyezett önmagában zártrendszerű előnyösen 15x20 m-es beton területen végezzük. Ez a terület a rendelkezésre álló szervesanyag mennyiségének megfelelően természetesen sokszorozható is. A terület, célszerűen egy iker építmény, amelynek két fele tükörképileg azonos és célszerűen alternatív működésű. Az egyik oldalon végezzük a szerves melléktermékek meghatározott ideig egytömegben történő érlelését, a másik oldalon pedig a gilisztakomposzt biomassza előállítását. Az érlelést az egyik oldalon előnyösen 10x3x2 m-es prizmában végezzük célszerűen 3,5 hónapig, míg a másik oldalon az érlelt anyagot a találmány szerinti eljárásnak megfelelően célszerűen 6x10x1 m-es rétegben tároljuk. Nagy hidegben a giliszták szaporodásához szükséges hőmennyiség az aerob körülmények miatt nehezen biztosítható. Kísérleteink során egy olyan ún. „meleg-talp“ eljárást alkalmazunk, amely lehetővé teszi a tenyészidő meghosszabbítását a lefagyás pedig a rétegvastagság megfelelő növelésével, a meleg-talp alkalmazásával és a megfelelő szigeteléssel megakadályozható. Az általunk alkalmazott „meleg-talp“ eljárás a biotherm hő egyszerű hőcserélő nélküli felhasználásán alapul. Előnyösen a téli tenyésztési ciklus kezdetén az iker építmény tenyésztési oldalán minimum 50 cm rétegvastagságú talpat készítünk magas széntartalmú kondicionáló anyagokból, amelyet érett trágyával „begyújtunk“. Ezt a réteget megfelelő vastagságú — célszerűen legalább 10 cm vastag — magas széntartalmú kondicionáló anyaggal pl. tőzegréteggel borítjuk be, amelynek közismerten nagy az abszorpciós képessége. Erre a rétegre legalább 50 cm vastagságban helyezzük az érlelt szerves melléktermékeket tartalmazó hulladékot, amelybe meghatározott mennyiségű gilisztát telepítünk. Az alsó 50 cm-es meleg-talp réteg biotherm folyamataiból származó hő biztosítja a felette levő termelőréteg számára a kedvező környezetet. A megfelelő hőntartás érdekében az így kialakított prizmát nagy szigetelő képességű anyaggal, vagy anyagokkal — előnyösen alufóliával borított kőzetgyapot paplanokkal - fedjük le,és meghatározott ideig célszerűen 3 hónapig állni hagyjuk. Az így nyert 3 4 biomasszából további felhasználás céljára, önmagában ismert eljárással, külön választjuk a különböző szemcsenagyságú gilisztakomposzt és a különböző életkorú élőgilisztákat. Az ismert és a világon majdnem mindenütt hasonló elvek alapján történő letermelés azonban nem tökéletes, mert a kész gilisztakom-f poszt mellett átlagosan kb. 20% fel nem dolgozott anyag marad és a kinyerhető giliszta biomassza ebben elkeveredve képezi a szepará* lás egyik végtermékét. Ez a végtermék állományban nagyon sűrű, de tiszta kinyerése így is körülményes. A stabilizációs idő (kb. 3,5 hó) hosszabbításával nem oldható meg ennek az anyagnak a feldolgozása, mert a 80% ürüléket tartalmazó szubsztrátum már erősen mérgező az állatokra és nagyobb lenne a veszteség, mint az a haszon, amit a teljesen átdolgozott anyagból remélhetnénk. A gilisztaállomány nagy része éppen ebbe a maradék anyagba menekül a kedvezőtlen ürülék koncentráció ökológiai visszacsatolása miatt. A termékek tökéletesebb szétválasztása érdekében dolgoztuk ki az „állomány sűrítéses“ letermelés technológiáját, amely egy pótlólagos rövid stabilizációs időt iktat be, mintegy második lépcsőként, a fő termelés folyamatba. A különválasztás után fennmaradt biomasszát újra prizmázzuk és maximum további két hétig hőn tartjuk. Az új prizma már rendkívül sűrű népesítésű lesz, mivel az egész gilisztaállomány ebben koncentrálódik. Ebből következik, hogy a rendelkezésre álló tápanyag rövid ideig elengedő a sok állat számára. Az újra prizmázásnak azonban pont ez az előnye, mert kb. két alatt ez a nagy tömegű állat teljesen feldolgozza a maradék szubsztrátumot, s ezt ismét lerostálva majdnem tiszta gilisztát kapunk. Ezt az intenzív tevékenységet fokozatosan szemmel kell tartani, mert a feldolgozás időtartama a populáció sűrűségétől függ. Sűrűbb populáció esetén az időtartam kéthétr él kevesebb is lehet, ha pedig nem rostálunk idejében az állatok elpusztulhatnak, mert saját nagytömegű ürülékük megmérgezi őket. A lebontási folyamat általában egy kis gyakorlattal szabadszemmel is ellenőrizhető, a szubsztrátum fizikai állapotának két-három naponkénti ellenőrzésével. Az ismertetett eljárással választhatók szét nagyüzemi feltételek mellett a legtökéletesebben a kívánt termékek. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy a fő stabilizációs idő előnyösen három hónap, az állomány sűrítéses stabilizáció pedig kb. 0,5 hónap volt. Ez a két időpont együttesen az optimális és kívánatos szervesanyag stabilizációs időt három és fél hónapot szolgáltat, amely időtartamot a giliszták szaporodásbiológiai paraméterei határozzák meg. Az eljárás során célszerű, ha a szerves melléktermékek érlelése során keletkező biohőt elvezetjük, amely jól felhasználható a gilisztakomposzt hőn tartásához. Az ehhez 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
