197540. lajstromszámú szabadalom • Háromtörzsű hajó, elsősorban szabadidős tevékenységhez
197540 merőleges, valamint azzal párhuzamos kiterjedése legfeljebb az oldalhajók egymáshoz viszonyított távolságának felével egyenlő. Ez a megoldás biztosítja a hajó mindenkori felhasználásának megfelelő súlypontelhelyezését: haladáskor, az evezés során a középső hajótörzs közepe táján ülő személy határozza meg a hajó vízbemerülését, és ekkor az oldalhajók a vízből csaknem teljesen kiemelkedve csupán időnként játszanak stabilizáló szerepet, míg horgászás során, amikor a horgász a fedélzeten tartózkodik, a súlypont is hozzávetőlegesen a fedélzet körzetében található, és a hajó három ponton biztosan támaszkodik a vizen, mégpedig a két oldalhajón és a középső hajótörzs hátsó részén. A trimaránoknál eddig sosem alkalmazott, a hajó hossztengelye mentén erősen hátratolt oldalhajók révén a hajó stabilitása jelentősen megnőtt, és felhasználási köre is bővült. A találmány szerinti hajó egy előnyös kiviteli alakja értelmében a négyszögletes fedélzet a hajó hátsó része irányába a hajó hossztengelyéhez viszonyítva 5—15 fokos tartományba esően emelkedőén van kialakítva, és a fedélzetet annak síkjából kiemelkedő perem veszi körül. A hátrafelé emelkedő fedélzet azt eredményezi, hogy a horgászás idején a súlyponteltolódás miatt hátrabillent hajó fedélzete vízszintessé válik, így alkalmas akár hosszabb idejű tartózkodásra is. A kiemelkedő perem megakadályozza, hogy a fedélzetről tárgyak essenek a vízbe például hullámzás esetén. Előnyös találmányunk értelmében, ha a fedélzetet egymással ellentétes irányban nyitott, függőleges tengely körül elfordítható kampószerű rögzítőfülek erősítik a vázat alkotó összekötőrudakhoz. _ Előnyös továbbá, ha a középső hajótörzsben a ülés kivehetően és hosszirányban beállítható helyzetben van rögzítve, mert a ülés mindenkori beállításával a hajózó személy hajón belüli elhelyezkedése és ezzel az optimálishoz közeli súlyponteltolás biztosítható. A találmány szerinti hajó egy további kiviteli alakja értelmében előnyös, ha az oldalhajók felső lapján több, egymástól a vázat alkotó összekötőrudak egymástól mért távolságával azonos távolságban lévő csap van egysorban elrendezve, amely az összekötőrudak végében kiképzett nyílásban van alak- és erőzáró módon rögzítve. Célszerű, ha a csapok olyan menetes szárak, amelyek az öszszekötőrudak nyílásain átnyúlva csavaranyával vannak azokban játékmentesen rögzítve. Előnyös végül az a kiviteli alak, amelynél legalább az oldalhajók, de célszerűen a középső hajótörzs hátsó fele a hajó vízszintes felezősíkjához képest hátrafelé emelkedő felületűek, mert így a hátrafelé növekvő térfogati szelvényű úszótestek vízkiszorításuk révén járulékos stabilizálást biztosítsanak erősebb terhelések esetén. 3 4 A találmányt az alábbiakban a rajz segítségével ismertetjük részletesebben, amelyen a háromtörzsű hajó példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. Ä rajzon az 1. ábra háromtörzsű hajó egy lehetséges kiviteli alakjának felülnézete, a 2. ábrán az 1. ábra szerinti hajó oldalnézete látható, a 3. ábra az 1. abra szerinti hajó hátulnézete, és a 4. ábrán az 1. ábra IV—IV vonal mentén vett metszetét tüntettük fel növelt léptékben. A 1. ábrán látható felülnézeti rajzból felismerhető középső 1 hajótörzs és annak kétoldalán elrendezeti: 2 oldalhajók. Ezek merev vázként szolgáló 3 összekötőrudakon át vannak egymással és a középső 1 hajótörzzsel összekötve. A középső 1 hajótörzs eleje és hátulja 4 hullámvédő borítással, szakszóval „dekkezéssel" van ellátva. A 4 hullámvédő borítás elől mindenekelőtt kényelmi és esztétikai célokat szolgál, hátul azonban fröccsenő víz elleni védőszerepe az eddigi hajótípusoktól alapjaiban eltérő: a középső 1 hajótörzs hátulján, a 3 összekötőrudakon kampószerű rögzítőfelületekkel oldhatóan felerősített 5 fedélzetről visszaverődő vagy arról leesorgó víz hajóba jutását gátolja meg. Az 5 fedélzet síkjából kiemelkedő 6 peremmel van körülvéve, amely az 5 fedélzeten lévő tárgyak vízbeesésének megakadályozására szolgál. A 2 oldalhajók feíülnézetben hozzávetőlegesen a keresztben kettévágott középső 1 hajótörzs felülnézeti körvonalrajzával azonosak. Ez azt jelenti, hogy egy körülbelül 4 m hoszszú 1 hajótörzs kétoldalán kb. 2 m hosszúságú 2 oldalhajók vemnak elhelyezve úgy, hogy azok orra hátrább helyezkedik el, mint a középső 1 hajótörzs kereszttengelye. A 2 oldalhajók hátsó, legszélesebb keresztmetszetű vége kb. 0,5 m széles, és a 2 oldalhajók hossztengelye egymástól mintegy 2 m távolságban húzódik. Az 5 fedélzet jelen példában négyzetalakú és területe mintegy 1 m2. A 2 oldalhajók hossztengely mentén történő eltolása egyrészt stabil felfekvést biztosít a hátul terhelt hajó számára, másrészt könnyebbé teszi az evezést a nagyobb oldalsó szabad hely révén. Az 1 hajótörzsben kivehetően, vagy legalább hosszirányban elmozgathatóan van 7 ülés elhelyezve, amellyel beállítható az evező személy kényelmes, egyben előnyös súlypontot adó elhelyezkedése. A 2. ábra oldalnézete jól mutatja, hogy a 2 oldalhajók felső síkja nem vízszintesen, hanem hátrafelé emelkedőén van kialakítva. Ezzel változatlan alapterület mellett a terhelés, azaz a súlypont eltolódása esetén változik a 2 oldalhajók vízkiszorítása, ezzel járulékos terhelés stabilizálás érhető el. Az 5 fedélzet ugyancsak ferdén, a vízszintessel mintegy 10°-ot bezáróan hátrafelé emelkedik. A súlypont hátratcilódása esetén, amikor horgászás céljából a hajót használó személy az 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
