197537. lajstromszámú szabadalom • Berendezés anyagok, különösen szálas növényi anyagok tömörítésére

197537 lyén lesz és itt az anyag maximális tömörő­­dése is létrejön. A tömörítőeszközök közé tar­toznak még a tömörítőt tápláló eszközök, ame­lyek az előtömörített hosszanyagot a fészkek­be adagolják, illetve vezetik, továbbá azok az eszközök, amelyek a tömörített diszkrét blok­kokat vagy briketteket kitolják és/vagy kive­tik a fészkekből, vagyis az ürítő eszközök. A fészkek előnyösen a forgó tagpár mind­egyikének egy-egy körön, hosszukkal meg­egyező közös kihagyásával, egymástól egyen­lő távolságra vannak elosztva és úgy sorba rendezve, hogy az egyik forgó tagon lévő sor fészkei a másik tagon lévő fészeksor fészkei közötti közökkel esnek fedésbe, ilyenképpen a forgó tagpár együttesen folyamatos fészek­­sort hoz létre. A forgó tagok azon a részükön, ahol kon­vergenciájuk a maximumát eléri, előnyösen egészen közel vannak egymáshoz. Az emlí­tett maximális konvergencia helye lehetőleg a forgótagok forgástengelyeinek metszéspont­jaival egy síkba essen. Ellátható a berendezés olyan eszközökkel, amelyek a forgó tagok helyzetét tartják és megakadályozzák, hogy eltávolodjanak egy­mástól. Legalább a feldolgozandó anyag maxi­mális kompressziójának helye környezetében célszerű ilyen eszközök alkalmazása. A termékürítő eszközök része lehet egy olyan dugattyú, amely a fészkek alját képezi. A dugattyúk, amelyek a fészkek nyitott vége felé mozgathatók, a hozzájuk tartozó fészek­ből kitolják a diszkrét blokkokat vagy briket­teket, azt követően, hogy a forgó tagok elfor­dulása során az illető fészek áthaladt a maxi­mális konvergencia szakaszán. A találmány tehát berendezés anyagok, különösen szálas növényi anyagok tömörítésé­re, amelynek a feldolgozandó anyagokat be­fogadó betápláló eszközei, a betáplált anyag­ból tömörített diszkrét blokkokat vagy bri­ketteket formáló tömörítő eszközei vannak, amelyek forgó elempárt, ezek forgatását végző hajtóművet, valamint a feldolgozandó anyagot a forgó elempáron befogadó, egymás között ék alakú teret képező fészkek folytonos sorát foglalják magukba. A találmány lényege, hogy az azonos irányba forgó elempárt tárcsa ki­képzésű forgótagok alkotják, és rajtuk tér­közökkel váltakozva, mindkét tárcsán egy­­-egy sort alkotva fészkek sorakoznak, az egyik tárcsa fészkei a másik tárcsa térközeihez il­leszkednek, valamint a hosszanyagot kialakí­tó betápláló eszközeinek az eredetileg laza szálasanyagot előtömörítő eszközei vannak. A berendezés erősen összesajtolt anyagú blokkok vagy brikettek folyamatos áramát képes kiadni az említett fészkekből viszony­lag kis energiafelhasználás mellett. Az előkomprimáló eszközök célszerűen olyan tagokat is magukba foglalnak, amelyek a laza szálasanyagot összenyomott csavart anyag-kötéllé alakítják. Az előtömörített anyag, például ha szalmáról van szó, 30:1 és 5:1 közötti térí’ogatcsökkenést mutat a betáp-3 Iáit préseletlen szalmával szemben, az elő­komprimáló eszközök összenyomó hatása kö­vetkeztében. A tömörítő berendezésben to­vábbi, 3:1-től 5:1 arányú térfogat-redukció jön létre, így együttesen rendszerint az anyag kezdeti sűrűségétől függően, 40:1-től 100:1-ig terjedő arányú térfogatcsökkenést valósít meg a berendezés. A találmány további jellemzői kitűnnek a találmány egy példaképpeni megvalósításá­nak itt következő leírásából, amely a csatolt rajzokra hivatkozik; e rajzokon az 1. ábra egy, a találmány szerinti növényi anya­got briketté sajtoló berendezés vázla­tos felülnézete, amely a forgó tagok közül az alsót, az előtömörítő eszkö­zöket és a betápláló berendezést mu­tatja, a 2. ábra az 1. ábrán 2—2-vel jelölt vonal menti keresztmetszet, amely a tömörítő esz­közök mindkét forgó tagját ábrázol­ja, a 3. ábra az 1. és 2. ábra szerinti berendezés forgatótagjain körvonal mentén elhe­lyezkedő fészkek keresztmetszete, az 1. ábra 3—3 jelű szegmensén, míg a 4. ábra a 3. ábrához hasonlóan a fészeksor egy részének keresztmetszete, de a forgó tagok egy másik, az 1. ábrán 4—4-gyel jelölt szegmensén. A rajzok szerinti tömörítő berendezés tar­talmaz két, 10 és 11 forgó-tagot, mindegyi­kük egy-egy megfelelő 12 és 13 forgástengely körül forgatható. A közös síkban fekvő forgás­­tengelyek egymáshoz hajlanak. Az ábrázolt elrendezésnél a 12 és 13 forgástengelyek köz­ti szögkiegészítő vége kb. 10°. Ez a szög azon­ban a forgó-tagok átmérőjével összhangban, továbbá a feldolgozandó anyag természetétől, az elérni kívánt tömörítési aránytól és más tényezőktől függően változhat. Az említett szög 5°—20° között lehet. A 10 és 11 forgótagok elrendezése olyan, hogy egy (nem ábrázolt) hajtómű azonos irányba forgassa a tagpárt. A meghajtó szer­kezet ahhoz a 14 és/vagy 15 tengelyhez kap­csolódhat, amelyre a 10 és 11 forgótagok fel vannak szerelve. Az ábrázolt megoldásban a 10 és 11 forgó­tagok mindegyike egy kapcsolódó 16 és 17 kúpfogaskerékből álló pár tagjával van össze­építve, miáltal a meghajtott forgótag azonos sebességgel forgatja a másikat. A 10 és 11 forgótagok külső szélén a 19 és 20 fészkek egy-egy sora van kialakítva. A 19 és 20 fészkek úgy vannak a maguk sorában elhelyezve, hogy két fészek között a sorban képződő 21 térköz megközelítőleg egyenlő legyen az egyes fészkeknek az őket felsora­koztató körvonalon mért hosszával. A 10 forgótag 19 fészkei a 11 forgóta^ 20 fészkeihez viszonyítva olyan elhelyezkedésuek, hogy a 19 fészkek a 20 fészkek közötti 21 tér­közökkel esnek fedésbe és a 20 fészkek a 19 fészkek közötti 21 térközök alá esnek. Így a 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom