197537. lajstromszámú szabadalom • Berendezés anyagok, különösen szálas növényi anyagok tömörítésére
197537 lyén lesz és itt az anyag maximális tömörődése is létrejön. A tömörítőeszközök közé tartoznak még a tömörítőt tápláló eszközök, amelyek az előtömörített hosszanyagot a fészkekbe adagolják, illetve vezetik, továbbá azok az eszközök, amelyek a tömörített diszkrét blokkokat vagy briketteket kitolják és/vagy kivetik a fészkekből, vagyis az ürítő eszközök. A fészkek előnyösen a forgó tagpár mindegyikének egy-egy körön, hosszukkal megegyező közös kihagyásával, egymástól egyenlő távolságra vannak elosztva és úgy sorba rendezve, hogy az egyik forgó tagon lévő sor fészkei a másik tagon lévő fészeksor fészkei közötti közökkel esnek fedésbe, ilyenképpen a forgó tagpár együttesen folyamatos fészeksort hoz létre. A forgó tagok azon a részükön, ahol konvergenciájuk a maximumát eléri, előnyösen egészen közel vannak egymáshoz. Az említett maximális konvergencia helye lehetőleg a forgótagok forgástengelyeinek metszéspontjaival egy síkba essen. Ellátható a berendezés olyan eszközökkel, amelyek a forgó tagok helyzetét tartják és megakadályozzák, hogy eltávolodjanak egymástól. Legalább a feldolgozandó anyag maximális kompressziójának helye környezetében célszerű ilyen eszközök alkalmazása. A termékürítő eszközök része lehet egy olyan dugattyú, amely a fészkek alját képezi. A dugattyúk, amelyek a fészkek nyitott vége felé mozgathatók, a hozzájuk tartozó fészekből kitolják a diszkrét blokkokat vagy briketteket, azt követően, hogy a forgó tagok elfordulása során az illető fészek áthaladt a maximális konvergencia szakaszán. A találmány tehát berendezés anyagok, különösen szálas növényi anyagok tömörítésére, amelynek a feldolgozandó anyagokat befogadó betápláló eszközei, a betáplált anyagból tömörített diszkrét blokkokat vagy briketteket formáló tömörítő eszközei vannak, amelyek forgó elempárt, ezek forgatását végző hajtóművet, valamint a feldolgozandó anyagot a forgó elempáron befogadó, egymás között ék alakú teret képező fészkek folytonos sorát foglalják magukba. A találmány lényege, hogy az azonos irányba forgó elempárt tárcsa kiképzésű forgótagok alkotják, és rajtuk térközökkel váltakozva, mindkét tárcsán egy-egy sort alkotva fészkek sorakoznak, az egyik tárcsa fészkei a másik tárcsa térközeihez illeszkednek, valamint a hosszanyagot kialakító betápláló eszközeinek az eredetileg laza szálasanyagot előtömörítő eszközei vannak. A berendezés erősen összesajtolt anyagú blokkok vagy brikettek folyamatos áramát képes kiadni az említett fészkekből viszonylag kis energiafelhasználás mellett. Az előkomprimáló eszközök célszerűen olyan tagokat is magukba foglalnak, amelyek a laza szálasanyagot összenyomott csavart anyag-kötéllé alakítják. Az előtömörített anyag, például ha szalmáról van szó, 30:1 és 5:1 közötti térí’ogatcsökkenést mutat a betáp-3 Iáit préseletlen szalmával szemben, az előkomprimáló eszközök összenyomó hatása következtében. A tömörítő berendezésben további, 3:1-től 5:1 arányú térfogat-redukció jön létre, így együttesen rendszerint az anyag kezdeti sűrűségétől függően, 40:1-től 100:1-ig terjedő arányú térfogatcsökkenést valósít meg a berendezés. A találmány további jellemzői kitűnnek a találmány egy példaképpeni megvalósításának itt következő leírásából, amely a csatolt rajzokra hivatkozik; e rajzokon az 1. ábra egy, a találmány szerinti növényi anyagot briketté sajtoló berendezés vázlatos felülnézete, amely a forgó tagok közül az alsót, az előtömörítő eszközöket és a betápláló berendezést mutatja, a 2. ábra az 1. ábrán 2—2-vel jelölt vonal menti keresztmetszet, amely a tömörítő eszközök mindkét forgó tagját ábrázolja, a 3. ábra az 1. és 2. ábra szerinti berendezés forgatótagjain körvonal mentén elhelyezkedő fészkek keresztmetszete, az 1. ábra 3—3 jelű szegmensén, míg a 4. ábra a 3. ábrához hasonlóan a fészeksor egy részének keresztmetszete, de a forgó tagok egy másik, az 1. ábrán 4—4-gyel jelölt szegmensén. A rajzok szerinti tömörítő berendezés tartalmaz két, 10 és 11 forgó-tagot, mindegyikük egy-egy megfelelő 12 és 13 forgástengely körül forgatható. A közös síkban fekvő forgástengelyek egymáshoz hajlanak. Az ábrázolt elrendezésnél a 12 és 13 forgástengelyek közti szögkiegészítő vége kb. 10°. Ez a szög azonban a forgó-tagok átmérőjével összhangban, továbbá a feldolgozandó anyag természetétől, az elérni kívánt tömörítési aránytól és más tényezőktől függően változhat. Az említett szög 5°—20° között lehet. A 10 és 11 forgótagok elrendezése olyan, hogy egy (nem ábrázolt) hajtómű azonos irányba forgassa a tagpárt. A meghajtó szerkezet ahhoz a 14 és/vagy 15 tengelyhez kapcsolódhat, amelyre a 10 és 11 forgótagok fel vannak szerelve. Az ábrázolt megoldásban a 10 és 11 forgótagok mindegyike egy kapcsolódó 16 és 17 kúpfogaskerékből álló pár tagjával van összeépítve, miáltal a meghajtott forgótag azonos sebességgel forgatja a másikat. A 10 és 11 forgótagok külső szélén a 19 és 20 fészkek egy-egy sora van kialakítva. A 19 és 20 fészkek úgy vannak a maguk sorában elhelyezve, hogy két fészek között a sorban képződő 21 térköz megközelítőleg egyenlő legyen az egyes fészkeknek az őket felsorakoztató körvonalon mért hosszával. A 10 forgótag 19 fészkei a 11 forgóta^ 20 fészkeihez viszonyítva olyan elhelyezkedésuek, hogy a 19 fészkek a 20 fészkek közötti 21 térközökkel esnek fedésbe és a 20 fészkek a 19 fészkek közötti 21 térközök alá esnek. Így a 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
