197526. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ródium tartalmú vízoldható hidroformilező katalizátorok visszanyerésére

j97526 finokat nyerjük közel kvantïïativen vissza, hanem a szennyezéseket (pl. vasat és más fémvegyületeket, halogenideket, foszfin-oxi­­dokat, foszfin-szulfidokat és aromás szulfon savakat) is eltávolítjuk. A találmányunk tárgyát képező eljárás segítségével a szennyezéseket és inaktív anya­gokat tartalmazó elhasznált katalizátorokat előzetes közbenső feldolgozás nélkül vihetjük a tisztítási eljárásba. A feldolgozást az alábbi­akban részletesen ismertetjük. A tisztítandó vizes katalizátor-oldatot elő­ször megsavanyítjuk. E célból a katalizátor­­-oldatot legalább annyi ekvivalens savval elegyítjük, amely a salakban levő sav-mara­dékot savvá történő átalal^'tásához szükséges. A sav fölöslege nem okoz károkat, azonbar) nem is elengedhetetlen. A szükséges savmeny­­nyiséget előzetesen analitikai úton meghatá­rozzuk. A sóknak savvá történő átalakításá­hoz bármely sav felhasználható, amely elegen­dő erősségű a szulfonsavas sók szabad szul­­fonsavakká történő olyan mértékű átalakítá­sához, hogy a szabad szulfonsavak az alkal­mazott reakciókörülmények között extrahálha­­tók legyenek. A savak alkalmazhatóságának további feltétele, hogy hidrofil tulajdonságaik révén az alkalmazott reakciókörülmények között kevésbé extrahálódjanak, mint a szul­­fonsavak. A találmányunk tárgyát képező eljárás­hoz ásványi és szerves savakat alkalmazha­tunk. A felhasználható ásványi savak közül pl. a sósavat, kértsavat, salétromsavat és fosz­forsavat, míg a szerves savak közül az ecet-, savat, hangyasavat és oxálsavat említjük meg. Különösen előnyösen kénsavat és ecet­savat alkalmazhatunk. Többértékű savak felhasználása esetén S katalizátor-oldat átalakításához szükséges savmennyiség meghatározásánál célszerűen csak az első sav-fokozat reagálását vesszük tekintetbe. A találmányunk tárgyát képező eljárás­különösen előnyös foganatositási módja sze­rint a katalizátor-oldathoz a szükséges meny­­nyiségű savat aminsója alakjában adjuk hoz­zá. E célra az extrahálószerként is felhasz­nált aminok sóit alkalmazhatjuk. Ez esetben azonnal a szulfonsavak aminsói képződnek. A katalizátor-oldat megsavanyítása után a második lépésben a ródiumot és a szulfo­­nált foszfinokat valamely amin segítségével extraháljuk. Extrahálószerként folyékony és vízben lehetőleg kevéssé oldódó aminokat alkalmazhatunk. Az aminból és szulfonsavból képződő só vízben általában csekély mértékben oldódik. Amennyiben a képződő só vízben jobban oldóJ dik mint az extrahálószerben, úgy az a mir extrakcióhoz kevéssé alkalmas. A szulfonsavval megfelelően lipofilsó kép­zésére alkalmas, kellő mértékben vízoldhatat­­lan aminként vízben messzemenően oldhatat­lan 10—40, előnyösen 13—36 szénatomos ali­fás aminokat.alkalmazhatunk, pl. izo-tridecil-3-amint (izomerkeverék), di-(2-etil-hexilj­­-amint, tri-(n-hexil)-amint, tri-(n-oktil)-amint tri-izooktil-amint, tri-izononil-amint (izomer­­keverék), di-izononil-2-fenil-propil-amint, izononil-di- (2-íenil-propil) -amint, tri-(izo-trí­­decil)-amint (izomerkeverék). N.N-dimetil­­-hexadecil-amint vagy NN-dimetil-oktadecil-j -amint. Extrahálószerként különösen előnyö­sen izo-tridecil-amint, tri-(n-oktil)-amint vagy tri-izooktil-amint alkalmazhatunk. Az aminokat önmagukban is felhasznál­hatjuk extrahálószerként. Előnyösen azonban oly módon járunk el, hogy az amint vízzel nem vagy csak kevéssé elegyedő szerves oldószer­ben oldjuk. Az oldószert olyan mennyiség­ben alkalmazzuk, hogy az amin 0,5—50 tér­­fogat%-os oldata képződjék. A koncentráció­nak lényegében az amin-szulfonsav-sónak: az adott oldószerben mutatott, az extrakció­­nál figyelembeveendő oldhatósága és a kelet­kező sóoldat viszkozitása szab határt. A megfelelő higítószer megválasztásánál inkább fizikai mint kémiai szempontok játsza­nak szerepet. A hígítószerrel szemben az aláb­bi követelményeket támasztjuk: — csekély vízoldhatóság; — 25°C-rtál magasabb lobbanáspont; — kis párolgási veszteség;; — kis emulzióképző hajlam; — az oldószer csak kis mértékben menjen át à vizes fázisba; — az oldószer inert, kevéssé toxikus és olcsó legyen; — az oldószer jó hidrodinamikai tulajdonsá­gokkal rendelkezzék; — az oldószer a katalizátor-oldatban szennye-'­­zéseket csupán kevéssé extrahálja. A fenti követelményeiknek elsősorban a kerozinszerű frakciók, különösen 130—300°C forráspont-tartományú termékek, az aromás frakciók, C4-C20-alkoholok és C8-C20-éterek, különösen toluol vagy kerozinszerü frakciók felelnek meg. A fenti oldószerek segítségé­vel nem csupán a szervetlen anyagokat (pl. vasvegyületeket és halogenideket) választjuk el, hanem a katalitikus szempontból inaktív anyagokat (pl. foszfin-oxidokat, foszfin-szul­fidokat és aromás szulfonsavakat) is. Az amint 1 ekvivalens szulfonsavra vo­natkoztatva 0,1 —1,0 előnyösen 0,25—0,75 mól mennyiségben alkalmazhatjuk. A találmányunk tárgyát képező eljárás különösen előnyös foganatositási módja sze­rint a ródium és foszfinok extrakcióját nem egy# hanem több lépésben végezzük el. Ennek során a teljes aminmennyiséget nem egyszer-1 re, hanem részletekben adjuk a megsavanyíí tolt katalizátor-oldathoz. Áz első lépésben ai oldatot 1 ekvivalens szulfonsavra vonatkoz­tatva 0,25—0,5 mól aminnal, majd a második lépésben 1 ekvivalens szulfonsavra számítva újabb 0,25—0,5 mól aminnal elegyítjük, majd szükség esetén a maradék amint harmadik, lépésben adjuk a megsavanyított katalizátor^ -oldathoz. Az eljárás fenti foganatositási mód­ja során az oldatban levő ródium mennyiségé-4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 05

Next

/
Oldalképek
Tartalom