197520. lajstromszámú szabadalom • Oxigénes légzőkészülék, főként bányabeli alkalmazásra

A találmány tárgya rendkívül rövid idő alatt üzembehelyezhető oxigénes légzőkészü­lék, főként bányabeli alkalmazásra, amely ha­gyományos idejű menekülés mellett rövid ide­jű munkavégzésre is alkalmas. A bányákban használatos oxigénes légző­készülékeknek rendeltetésük szerint alapvető­en két típusát különböztetjük meg, a mentő­vagy munkakészülékeket és az önmentő vagy menekülő készülékeket. A mentőkészülékek viszonylag nagy sú­lyú és térfogatú készülékek, amelyek hosszabb, mintegy 2—4 órás benntartózkodást is lehe­tővé tesznek a légzésre alkalmatlan térben. Ezek elsődleges alkalmazási területe a köte­lékben (pl. bányamentőrajban) végzett élet- és vagyonmentés. A mentőkészülékek a ma­guk területén jól bevált eszközök, azonban al­kalmazhatóságuknak bizonyos korlátái van­nak. Az egyik ilyen korlát, hogy vészhelyzet­ben, életmentés szükségessége esetén a bánya­mentő raj gyakran nem tudja megkezdeni a mentést az emberi szervezet számára kritikus 5 percen bel ül, i 1 letve nem tud a helyszínre ér­ni. Ugyancsak problémát jelent, hogy könnyű és gyorsan üzembehelyezhető készülékek hí­ján, exogén bányatüzek és teleptüzek esetén a szennyezett légáramú bányatérség felőli ol­dalról csak későn lehet az oltást megkezdeni, összegezve azt lehet mondani, hogy a várat­lanul bekövetkező vészhelyzetekben az élet- és vagyonmentés megkezdése a hagyományos mentőkészülékekkel olyan fáziseltolódással kezdődhet csak meg akár az ügyeletes bánya­mentőraj, akár a bányában telepített munka­helyekről riasztott raj esetében, ami nem teszi lehetővé a természeti „első csapás" elleni ha­tékony fellépést a saját biztonság és a társak testi épségének veszélyeztetése nélkül. Az önmentő vagy más néven menekülőké­szülékek az előbbiekkel szemben olyan kisebb méretű egyéni védőeszközök, amelyek általá­ban mintegy 45 perces menekülési időre van­nak méretezve és gyakorlatilag semmiféle munkavégzést nem tesznek lehetővé a mene­külésen kívül. Ezen készülékek legfőbb hiá­nyossága az, hogy minden erre irányuló erő­feszítés ellenére a készülékek üzembehelyezé­se viszonylag nehézkes és sok időt vesz igény­be, különös tekintettel a vészhelyzetben gyak­ran bekövetkező pánikreakcióra, ami tovább növeli az üzembehelyezési manipulációs időt és ezzel csökkenti az életbenmaradás valószí­nűségét. Az elvégzett kísérletek alapján kitűnt, hogy a jelenleg ismert legjobb önmentő készü­lékek üzembehelyezéséhez, illetve ezekkel a menekülésre kész állapot eléréséhez ideális körülmények között is (tehát nem vészhely­zetben) legalább 19—23 másodpercre van szükség. Az oxigénes légzőkészülékek — rendelte­tésüktől és méretüktől függetlenül — általá­ban egy tartódobozba beépített, szeleprend­szerrel, nyomásszabályozóval ellátott oxigén­palackból, légzsákból, egyes vagy kettős lég­zőtömlőből, légzőmaszkból vagy szájcsuto­1 2 rából és légzőmetszet vagy kálipatront tartal­mazó regeneráló egységből állnak. Ezek az elemek egy teljesen zárt légzési rendszert al­kotnak, amely a készülék viselőjét teljesen füg­getleníti a külső levegőtől. Az oxigénpalack­ban tárolt nagynyomású oxigén a nyomássza­bályozóval (reduktorral) ellátott, valamint állandó adagolóval és tűzvezérlésű szeleppel kiegészített vezérlőszelepen keresztül jut a lég­zsákba, innen pedig belégző szelepen keresz­tül a légzőtömlő egyik ágán a légzőmaszkhoz. Az elhasznált kilégzett levegő a légzőtömlő másik ágán és kilégző szelepen keresztül a lég­­zőmésszel töltött regeneráló egységbe, innen pedig vissza a légzsákba kerül. A fölösleges levegőmennyiség a légzsák lefúvó szelepén ke­resztül távozik, a hiányzó levegőt pedig az oxigénpalackból belépő, megfelelően adagolt friss oxigén pótolja. A fenti felépítésű légzőkészülékek üzembe­helyezésénél a legkritikusabb mozzanatot a légzőmaszk vagy szájcsutora tartódobozból való kivétele és az arcra való tömített felhelye­zése, valamint az oxigénpalack nyitása jelen­ti. Ezek azok a mozzanatok, ahol a pánikreak­ció által kiváltott kapkodás végzetes hibákhoz vezet, és az üzembehelyezés nem, vagy csak hibásan történik meg a kritikus időn belül. A másik gondot az jelenti, hogy a menekü­lőkészülékek kis mérete nem teszi lehetővé a légzsák zárt és védett helyen való elhelyezé­sét, például a tartódobozban, így kis térfogata mellett a légzsák sérülésveszélye az egyik alapvető oka annak, hogy menekülőkészülék­ben tilos bármiféle munkát is végezni, holott rövid idejű munkavégzéssel adott esetben éle­tet lehetne menteni, vagy nagyobb károkat is el lehetne hárítani. Ami a gyors üzembehelyezést illeti, ismert egy olyan megoldás, ahol a légzőkészülék egyes részei a fejvédő sisakban, más részei pe­dig az övre erősítve viselhetők és a sisakba épített maszk lehúzásával az oxigénadagolás is megindul. A termelő munka során azonban ez a megoldás gyakorlatilag nem alkalmazha­tó, mivel a bányabeli viszonyok közt végzett nehéz fizikai munka mellett aligha várható el a dolgozóktól ezen többletteher folyamatos viselése. A találmány által megoldandó feladat te­hát olyan oxigénes légzőkészülék kifejleszté­se,elsősorban bányabeli alkalmazásra, amely a készenléti helyzetből gyakorlatilag egyetlen mozdulatsorral rendkívül gyorsan üzembe­helyezhető és a hagyományos menekülési idő­tartam (45 perc) biztosítása mellett rövidebb idejű (20 perc) munkavégzésre is alkalmas. A kitűzött feladatot a találmány értelmé­ben a hagyományos felépítésű oxigénes lég­zőkészülékekből kiindulva azáltal oldottuk meg, hogy a légzőmaszk kiegyenlítő nyílások­kal rendelkező szájcsutorával egybeépített, arcra simuló félálarcként van kiképezve, amelyhez egyrészt egy indítózsinór van rög­zítve, amely az oxigénpalack nyitószelepére erősített indítótárcsára van feltekercselve, 2 197520 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom