197520. lajstromszámú szabadalom • Oxigénes légzőkészülék, főként bányabeli alkalmazásra
A találmány tárgya rendkívül rövid idő alatt üzembehelyezhető oxigénes légzőkészülék, főként bányabeli alkalmazásra, amely hagyományos idejű menekülés mellett rövid idejű munkavégzésre is alkalmas. A bányákban használatos oxigénes légzőkészülékeknek rendeltetésük szerint alapvetően két típusát különböztetjük meg, a mentővagy munkakészülékeket és az önmentő vagy menekülő készülékeket. A mentőkészülékek viszonylag nagy súlyú és térfogatú készülékek, amelyek hosszabb, mintegy 2—4 órás benntartózkodást is lehetővé tesznek a légzésre alkalmatlan térben. Ezek elsődleges alkalmazási területe a kötelékben (pl. bányamentőrajban) végzett élet- és vagyonmentés. A mentőkészülékek a maguk területén jól bevált eszközök, azonban alkalmazhatóságuknak bizonyos korlátái vannak. Az egyik ilyen korlát, hogy vészhelyzetben, életmentés szükségessége esetén a bányamentő raj gyakran nem tudja megkezdeni a mentést az emberi szervezet számára kritikus 5 percen bel ül, i 1 letve nem tud a helyszínre érni. Ugyancsak problémát jelent, hogy könnyű és gyorsan üzembehelyezhető készülékek híján, exogén bányatüzek és teleptüzek esetén a szennyezett légáramú bányatérség felőli oldalról csak későn lehet az oltást megkezdeni, összegezve azt lehet mondani, hogy a váratlanul bekövetkező vészhelyzetekben az élet- és vagyonmentés megkezdése a hagyományos mentőkészülékekkel olyan fáziseltolódással kezdődhet csak meg akár az ügyeletes bányamentőraj, akár a bányában telepített munkahelyekről riasztott raj esetében, ami nem teszi lehetővé a természeti „első csapás" elleni hatékony fellépést a saját biztonság és a társak testi épségének veszélyeztetése nélkül. Az önmentő vagy más néven menekülőkészülékek az előbbiekkel szemben olyan kisebb méretű egyéni védőeszközök, amelyek általában mintegy 45 perces menekülési időre vannak méretezve és gyakorlatilag semmiféle munkavégzést nem tesznek lehetővé a menekülésen kívül. Ezen készülékek legfőbb hiányossága az, hogy minden erre irányuló erőfeszítés ellenére a készülékek üzembehelyezése viszonylag nehézkes és sok időt vesz igénybe, különös tekintettel a vészhelyzetben gyakran bekövetkező pánikreakcióra, ami tovább növeli az üzembehelyezési manipulációs időt és ezzel csökkenti az életbenmaradás valószínűségét. Az elvégzett kísérletek alapján kitűnt, hogy a jelenleg ismert legjobb önmentő készülékek üzembehelyezéséhez, illetve ezekkel a menekülésre kész állapot eléréséhez ideális körülmények között is (tehát nem vészhelyzetben) legalább 19—23 másodpercre van szükség. Az oxigénes légzőkészülékek — rendeltetésüktől és méretüktől függetlenül — általában egy tartódobozba beépített, szeleprendszerrel, nyomásszabályozóval ellátott oxigénpalackból, légzsákból, egyes vagy kettős légzőtömlőből, légzőmaszkból vagy szájcsuto1 2 rából és légzőmetszet vagy kálipatront tartalmazó regeneráló egységből állnak. Ezek az elemek egy teljesen zárt légzési rendszert alkotnak, amely a készülék viselőjét teljesen függetleníti a külső levegőtől. Az oxigénpalackban tárolt nagynyomású oxigén a nyomásszabályozóval (reduktorral) ellátott, valamint állandó adagolóval és tűzvezérlésű szeleppel kiegészített vezérlőszelepen keresztül jut a légzsákba, innen pedig belégző szelepen keresztül a légzőtömlő egyik ágán a légzőmaszkhoz. Az elhasznált kilégzett levegő a légzőtömlő másik ágán és kilégző szelepen keresztül a légzőmésszel töltött regeneráló egységbe, innen pedig vissza a légzsákba kerül. A fölösleges levegőmennyiség a légzsák lefúvó szelepén keresztül távozik, a hiányzó levegőt pedig az oxigénpalackból belépő, megfelelően adagolt friss oxigén pótolja. A fenti felépítésű légzőkészülékek üzembehelyezésénél a legkritikusabb mozzanatot a légzőmaszk vagy szájcsutora tartódobozból való kivétele és az arcra való tömített felhelyezése, valamint az oxigénpalack nyitása jelenti. Ezek azok a mozzanatok, ahol a pánikreakció által kiváltott kapkodás végzetes hibákhoz vezet, és az üzembehelyezés nem, vagy csak hibásan történik meg a kritikus időn belül. A másik gondot az jelenti, hogy a menekülőkészülékek kis mérete nem teszi lehetővé a légzsák zárt és védett helyen való elhelyezését, például a tartódobozban, így kis térfogata mellett a légzsák sérülésveszélye az egyik alapvető oka annak, hogy menekülőkészülékben tilos bármiféle munkát is végezni, holott rövid idejű munkavégzéssel adott esetben életet lehetne menteni, vagy nagyobb károkat is el lehetne hárítani. Ami a gyors üzembehelyezést illeti, ismert egy olyan megoldás, ahol a légzőkészülék egyes részei a fejvédő sisakban, más részei pedig az övre erősítve viselhetők és a sisakba épített maszk lehúzásával az oxigénadagolás is megindul. A termelő munka során azonban ez a megoldás gyakorlatilag nem alkalmazható, mivel a bányabeli viszonyok közt végzett nehéz fizikai munka mellett aligha várható el a dolgozóktól ezen többletteher folyamatos viselése. A találmány által megoldandó feladat tehát olyan oxigénes légzőkészülék kifejlesztése,elsősorban bányabeli alkalmazásra, amely a készenléti helyzetből gyakorlatilag egyetlen mozdulatsorral rendkívül gyorsan üzembehelyezhető és a hagyományos menekülési időtartam (45 perc) biztosítása mellett rövidebb idejű (20 perc) munkavégzésre is alkalmas. A kitűzött feladatot a találmány értelmében a hagyományos felépítésű oxigénes légzőkészülékekből kiindulva azáltal oldottuk meg, hogy a légzőmaszk kiegyenlítő nyílásokkal rendelkező szájcsutorával egybeépített, arcra simuló félálarcként van kiképezve, amelyhez egyrészt egy indítózsinór van rögzítve, amely az oxigénpalack nyitószelepére erősített indítótárcsára van feltekercselve, 2 197520 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
