197484. lajstromszámú szabadalom • Öntözőberendezés mezőgazdasági területek kis adagokban való öntözésére
197484 lajra jutó öntözővíz mennyisége kézbentarthatatlanul változik. Ez ellen kétféleképpen próbálnak védekezni, egyrészt azzal, hogy a csepegtetőtesteket cserélik, illetve másrészt az öntözővizet szűrik. A csepegtető testcsere hátránya a költség és munkaidőszükségleten kívül az, hogy az öntözésben dolgozó munkások a különféle átmérőjű nyílásokkal ellátott csepegtetőtesteket összecserélik, és a cserélendő csepegtetőtest helyett nem az azonos átmérőjű nyílással ellátottat teszik be. így van ez akkor is, ha a különféle nyílásokkal ellátott csepegtetőtesteket különféle színűre festik, vagy egyéb feltűnő jelzéssel látják el. Ennek következtében a gyakorlati tapasztalatok szerint az öntözőberendezés üzembehelyezése után hosszabb-rövidebb idővel az öntözővíz mennyisége az eldugult csepegtetőtestek cseréje után is kézbentarthatatlan lesz. A különféle átmérőjű nyílással ellátott csepegtetőtestek alkalmazására azért van szükség, mivel egy vezetéken számos csepegtetőtest található, és a vezetékben a nyomás a vízbetáplálási hely felöl haladva csökken. így, hogy az egymás után elhelyezkedő csepegtetőtesteken áthaladó öntözővíz-térfogatáram azonos legyen, csökkenő ellenállású, azaz növekvő átmérőjű nyílásokkal ellátott csepegtetőtesteket kell alkalmazni. A fenti problémák kiküszöbölése érdekében számos eltérő csepegtetőtesttípust dolgoztak ki, van olyan, amelynél a hidraulikai ellenállást azonos nyílás mellett a hosszváltoztatásával érik el, mások nyílásának átmérője állítható. Azonban az eldugulásból eredő hátrányokat semmelyik esetben sem tudták elkerülni. A csepegtetőtestes öntözőberendezésekbe épített szűrőberendezéseknek pedig az a hátránya, hogy a szűrők tisztítása, illetve cseréje költséges, munkaigényes feladat, valamint a szűrési ellenállás leküzdésére felesleges energiát kell befektetni. A csepegtetőtestes öntözőberendezések energetikai szempontból is több kívánnivalót hagynak maguk után, mivel a folyamat kézbentarthatósága érdekében a csepegtetőtestek hidraulikai ellenállása nagy, és az öntözővíz átpréselése ezen a nagy hidraulikai ellenálláson jelentős energiát vesz igénybe. A csepegtetőtestek további hátránya, hogy mivel a vizet rendkívül vékony sugárban, folyamatosan, sugárban engedik át, a víz állandóan nedvesíti a talaj felszínét, így az állandó párolgás miatt a vízveszteség jelentős, ezenkívül erős szél a vízsugarat szétszórhatja, öntözőhatását jelentősen csökkentheti. A csepegtetőtesteket általában a talajfelszín felett a felszíntől kis magasságban helyezik el, de ismert olyan megoldás is, amikor a csepegtetőtestek a föld felszíne alatt vannak elhelyezve. A csepegtetőöntöző berendezések, illetve a csepegtetőtestes öntözőtelepek kétféleképpen üzemeltethetők, vagy az egész területen lévő valamennyi csepegtetőtest folyatjiatosan üze3 mel, vagy pedig egy vezérlőszerkezet segítségével meghatározott számú csővezetéken elhelyezett csepegtetőtestek üzemelnek egyszerre, míg a többi csővezetéken lévő nem üzemel. Egy megfelelő kapcsolószerkezet váltja a működő, illetve nem működő csepegtetőtestekkel felszerelt vezetékeket: így egy öntözött földterület egyes részei nem Jolyamatosan kapják az öntözővizet, hanem szakaszosan, lökésszerűen. Ezt az öntözőrészt nevezik kortyonkénti öntözésnek, ahol azonban a vízkibocsájtás, még csepegtetőtesteken történik. Az üzemelő és nem üzemelő csepegtetőtestekkel ellátott csővezetékek kapcsolására (váltására) számos vezérlőszerkezetet dolgoztak ki. A vezérlőszerkezetek általában úgy működnek, hogy az öntözővizet szállító fővezetéket más és más csepegtetőtestekkel ellátott vezetékekre kapcsolják. Ismert olyan vezérlőszerkezet, amelyben rotációs vízmotor van. A rotációs vízmotor a vizet egy ki és be állással rendelkező szelepen keresztül kapja. A szelepállás változása attól függ, hogy melyik öntözővezeték van üzemeltetve. ismert olyan vezéclőszerkezet, ahol az öntözővezetékeket összekapcsoló szelepet bütykös tárcsa vezérli. Ismert olyan berendezés, amely az öntözővizet magastartályokban összegyűjti és a magastartályban elhelyezett úszókkal ellátott szivornyák a tartályban lévő vízmagasságtól függően kapcsolják be az egyes csővezetékeket. Ismert olyan vezérlőszerkezet, ahol az öntözővezetékek be- és kikapcsolását elektromos óraszerkezet végzi. Ismert olyan berendezés, ahol a csepegtetőtestekkel ellátott vezeték állandóan nyomás alatt van és a csepegtetőtestekhez vízgyüjtőtartály és záró-nyitó mechanizmus van kapcsolva. Az öntözőviz a vízgyüjtőtartályban összegyűlik, majd amikor a mechanizmus nyit az összegyűlt öntözővíz a növényhez folyik. Az ismert vezérlőberendezések hátránya, hogy az öntözéshez szükséges víz kijuttatásához túl sok energiát használnak fel, igen gyakran eldugulnak, vagy jelentős energiaveszteséget, illetve tisztítási időt igénylő szűrőberendezést igényelnek. A berendezések karbantartása nagy szakértelmet igényel. Több berendezés élettartama rövid. A legfejlettebb berendezések az öntözővizet viszonylag bonyolult megoldásuk segítségével (már amikor nem hibásodnak meg) pontosan adagolják. Ez a pontosság azonban nagyobb, mint ahogy a növények igen sok tényezőtől függő vízigényét meg lehet határozni. Különösen igaz ez a kontinentális és a trópusi klimatikus viszonyok között, ahol a legkorszerűbb rendszerekkel is csak igen pon4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
