197467. lajstromszámú szabadalom • Automatikus erősítésszabályozással működő erősítő, elsősorban alacsony tápfeszültségről üzemeltetett magnetofon készülékekhez
3 197467 A találmány tárgya automatikus erősítésszabályozással működő erősítő, elsősorban alacsony tápfeszültségről üzemeltetett magnetofon készülékhez. Hangfrekvenciás erősítőknél leginkább a magnetofonok körében terjedt el az automatikus erősitésszabályozás. Ez az évtizedek óta ismert szolgáltatás különösen az olcsó, szerényebb műszaki paraméterekkel rendelkező készülékeknél honosodott meg. Előnye, hogy a felhasználó beavatkozása nélkül olyan állandó jelet biztosit a magnetofon felvevő erősítőjének kimenetén, ami optimális szalagkivezérlést eredményez. Ugyanakkor megtakarítható a kivezérlésjelző, így csökken a készülék ára. Az ismert és leggyakrabban használt megoldásnál a felvevő erősítő kimenőjelét diódával egyenírányitják, majd az így nyert egyenfeszültséggel egy tranzisztor bázisát vezérlik, melynek kollektor-emitter ellenállása egy osztólánc változtatható alsó tagjaként szerepel. Ilyen megoldás található többek közt a Hitachi TRK-8010, a SANYO M-9930LU, a Siemens Club RM-710 magnetofonoknál. A feléledési időállandó növelése és az egyenirányító terhelésének csökkentése céljából emitterkövetőt szokás beépíteni az egyenirányító diódák után. így működnek pl. az RFT MIRA, a NEC RM-248RE, és a Panasonic RX-1450 típusú készülékek. Automatikus erősítésszabályozással működő erősítőknél alapvető követelmény, hogy legyen megfelelő kivezérlési tartalék és minél jobb legyen a komprimálási viszony. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az erősítő torzítással határolt kimenőjeléhez képest minél kisebbre kell választani a névleges, komprimált kimenőjelet. Ezzel csökken a hirtelen jelnövekedésnél bekövetkező túlvezérlés veszélye, ugyanakkor gyorsabb lesz az erősítés leszabályozása. Másrészt az a cél, hogy adott bemenőjel változáshoz minél kisebb kimenőjel változás tartozzék. A szokásos érték 1 dB/10 dB. Az egyenirányítóként szilícium diódát tartalmazó ismert kapcsolások minimum 500- -600 mV váltófeszültséget igényelnek az egyenirányító bemenetén. Ez azzal a hátránnyal jár, hogy alacsony (6 V-nál kisebb) tápfeszültség mellett rohamosan csökken a kivezérlési tartalék. Szélsőséges esetben - pl. 2 V tápfeszültség esetén - az is előfordul, hogy az erősítő már nem képes szolgáltatni az egyenirányítónak szükséges 500- -600 mV feszültséget. Ekkor a szabályozás megszűnik, a kimenőjel túlvezérelt lesz. A találmány megalkotásakor célul tűztük ki az előzőekben említett problémákra megbízható egyszerű megoldás kidolgozását. Felismertük, hogy ha az erősítő ellenfásísban lévő kimenőjeleit egy tranzisztor egyenirányítja, akkor a szokásosnál kisebb lehet a névleges kimenőjel, megnő a kivezérlési tartalék. Ugyanakkor az egyenirányító erősítése miatt jelentősen megjavul a komprimálási viszony. A találmány tárgya ennek megfelelően automatikus erősítésszabályozással működő erősítő, elsősorban alacsony tápfeszültségről üzemeltetett magnetofon készülékekhez, egyenárammal vezérelt feszültségelosztőval és el'enfázisú kimenőjeleket szolgáltató hidkapcsolású végerősítővel, melynek ismérve az, hegy egy mikrofon egy önmagában ismert előerősítő bemenetére csatlakozik, melynek a kimenete egy ellenálláson keresztül egy végerősítő bemenetéhez van kötve. A végerősítő invertáló kimenete egyrészt egy pnp tranzisztor emitteréhez kapcsolódik, melynek bázisa egy ellenálláson keresztül a végerősítő nem invertáló kimenetére csatlakozik, kollektora pedig egy ellenálláson keresztül, egy földre kötött párhuzamos R-C tagra van kötve. Ezen pont egy ellenálláson keresztül kapcsolódik egy npn tranzisztor bázisára, melynek emittere a földön, kollektora a végerősítő bemenetén van, másrészt a végerősítő ír vertáló kimenete egy ellenálláson keresztül egy kombinált fej egyik sarkára kapcsolódik. Ennek másik sarka egy földre kötött ellenálláshoz és egy kondenzátor egyik fegyverzetéhez van kötve, miközben a másik fegyverzet egy ellenálláson keresztül a végerősítő nem invertáló kimenetéhez csatlakozik. Célszerű kivitel lehet az a megoldás, ahol az erősítő elemeit egyetlen integrált áramkörben helyezik el. Az 1. ábra a találmány szerinti automat kus erősítésszabályozással működő erősítő kiviteli alakját ismerteti. Az 1. ábrán látható M mikrofon az A1 előerősítő bemenetére csatlakozik, melynek a kimenete az RÍ ellenálláson keresztül az A2 % égerősítő bemenetéhez van kötve. Az A2 ■végerősítő m invertáló kimenete egyrészt a 12 pnp tranzisztor emitteréhez kapcsolódik, melynek bázisa az R5 ellenálláson keresztül az A2 végerősítő m nem invertáló kimenetére csatlakozik. A T2 pnp tranzisztor kollektora R7 ellenálláson keresztül egyrészt a párhuzamosan kapcsolt R8 ellenállással és a C2 kondenzátorral földre van kötve, másrészt pedig az 1:6 ellenálláson keresztül kapcsolódik a TI npn tranzisztor bázisára, melynek emittere a földhöz, kollektora az A2 végerősítő bemenetéhez kapcsolódik. Az A2 végerősítő TE invertáló kimenete az R2 ellenálláson keresztül a K kombinált fej egyik sarkára kapcsolódik, a K kombinált fej másik sarka a földre kötött R3 ellenálláshoz és a Cl kondenzátor egyik fegyverzetéhez van kötve. A Cl kondenzátor másik fegyverzete az R4 ellenálláson keresztül az A2 végerősítő m nem invertáló kimenetéhez csatlakozik. Az 1. ábra szerinti kapcsolási elrendelés a következőképpen működik: Az M mikrofonról az A1 előerősítőn keresztül jut a jel az RÍ ellenállásra. Ez az RÍ 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
