197463. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés vezérelhető félvezetőket tartalmazó áramirányító félvezetőinek túlterhelés elleni védelmére

3 197463 4 A találmány tárgya kapcsolási elrende­zés közvetlenül párhuzamosan kapcsolt vezé­relhető félvezetőket tartalmazó áramirányltó félvezetőinek túlterhelés elleni védelmére. A gyakorlatban és az irodalomban igen sok példát találni párhuzamosan kapcsolt ve­zérelhető félvezetők túlterhelés elleni védel­mére. A párhuzamosan kapcsolt félvezetők túl­terhelésének elkerülése érdekében biztosítani kell, hogy minden egyes félvezető azonosan legyen terhelve, azonos áramot vigyen. A félvezetők nyitóirányú paraméterei szórnak, így közvetlen párhuzamos kapcsolás esetén a terhelés eloszlás nem lesz azonos. Kezdetben a félvezetők biztos gyújtása, és az egyenletes áramelosztás biztosítása ér­dekében az egyes félveztókkel sorba fojtóte­kercset ill. osztó-fojtótekercset kapcsoltak. Ilyen megoldás látható pl. a Csáki...: Teljesít­ményelektronika könyv, Bp. 1987 1 kiadás 11.38 és 11.39 ábráján, vagy a Silizium Stromrichter Handbuch BBC 1971 kiadás 3.1/28 és 3.1/29 ábráján. Ezeknél a megoldá­soknál a félvezetők nyitóirányú paraméterei­ben található különbségeket külső, főáramkö­­ri elemek beépítésével kompenzálják ki. A pótlólagos főáramkóri elemek beépítése azon­ban drága és bonyolult konstrukciót eredmé­nyez. A félvezetőgyártás fejlődése eredménye­képpen a félvezetők paramétereinek szórása kisebb, Így ma gazdaságosabb válogatni a félvezetőket, és külső, főáramkóri elemek fel­­használása nélküli közvetlen párhuzamos kapcsolást használni. Ilyenkor nagyon egy­szerű, és olcsó konstrukció alakítható ki. Egyik megoldás esetén sincs azonban infor^­­mációnk a félvezetők terhelésének tényleges eloszlásáról. A félvezetők határteljesítmónye egyre nagyobb lett, így ma az igen nagy áramok biztosítására is csak néhány félvezetőt kell párhuzamosan kapcsolni. Ennek az a veszé­lye, hogy amennyiben egy félvezető nem gyújt be - és így nem vezet áramot - akkor a többi túlterhelódik. Ez előfordulhat példá­ul, ha egy meghibásodás történik a gyújtó­­körben, vagy pl. ha letörik a gyújtóvezeték, tgy egy viszonylag kis hiba nagy értékű félvezetők tönkremenetelét okozza. Ez bizto­sító beépítésével nem gátolható meg, mert pl. 20-100X túlterhelés esetén, mire a biztosító kiolvad, a félvezető már rég tönkremegy. Az egyenlőtlen terheléseloszlásból adódó túlterhelés érzékelése megoldható áram-diffe­­renciálvédelemmel. Ebben az esetben azonban minden egyes félvezető áramát külőn-külön érzékelni kell, ami meglehetősen drága, és bonyolítja a konstrukciót, tgy ilyen megol­dásra példát csak speciális felhasználási te­rületen találni. Az egyre drágább, nagyobb teljesítményű félvezetők megjelenésével szükségessé vált olyan védelem kialakítása, amely a párhuzamosan kapcsolt félvezetőket egyenlőtlen terhelés esetén megvédi a túlter­­helődéstől. A védelemmel szemben azonban az a követelmény, hogy a félvezetők árához ké­pest olcsó legyen, és ne bonyolítsa el azt az egyszerű konstrukciót, ami a félvezetők köz­vetlen párhuzamos kapcsolásával előállítható. Ezeknek a követelményeknek a félvezető áramának érzékelésével megoldott védelmek­­nem felelnek meg, mert e nagyáramú áramér­­zékeló drága, és beépítve elbonyolitja a konstrukciót. A találmány tárgya olyan kapcsolási be­rendezés, amely a fenti igényeket kielégíti. Felismertük ugyanis, hogy egy jól megépített berendezés esetében a párhuzamosan kap­csolt félvezetők terheléaaszimmetriájának ér­zékeléséhez nem szükséges a félvezető ára­mát érzékelni, hanem elegendő megállapítani, hogy a félvezető bekapcsolt-e vagy sem. A félvezetők bekapcsolása igen gyorsan, így nagy árammeredekséggel történik. Ezt & hir­telen áramváltozást differenciáltranszformá­tor, egyenirányító, terhelő impedancia, szint­érzékelő áramkör segítségével kiértékeljük, és megállapítjuk, hogy az összes párhuzamo­san kapcsolt félvezető egyszerre vezet-e. A találmány tehát kapcsolási elrendezés áramirányltó vezérelt félvezetőinek túlterhe­lése elleni védelmére, mely áramirányitó egy vagy több párhuzamosan kötött vezérelt fél­vezetőből álló félvezetőcsoportot tartalmaz. A találmányt az jellemzi, hogy minden egyes felvezetőhöz mágnesesen csatolt differenciál­transzformátor, egyfázisú kétutas egyenirá­nyító, terhelő impedancia és két dióda tarto­zik, és a differenciáltranszformátor első ki­meneti kapcsa az egyenirányító első bemeneti kapcsához, második kimeneti kapcsa pedig az egyenirányító második bemeneti kapcsához kötött, az egyenirányító első és második ki­meneti kapcsa a terhelő impedancián keresz­tül összekötött, és az egyenirányító első ki­meneti kapcsa az első dióda anódjával, és a második dióda katódjával összekötött, és az első dióda katódja szintérzékelő első bemene­téhez, a második dióda anódja a szintérzéke­­lö második bemenetéhez kötött. Azon egyen­irányítók, amelyekhez tartozó félvezetők azo­nos félvezetőcsoportba tartoznak, második kivezetései összekötöttek. A találmányt a továbbiakban rajzok alapján ismertetjük. Az 1. ábra a találmány szerinti kapcsolási elrendezés egy lehetséges kivi­teli alakja m félvezető csoport és n félvezető esetén. A 2, ábra a differenciáltranszformátor egy lehetséges kiviteli alakjának axo­­nometrikus ábrája. Az 1. ábrán ábrázolt A áramirányitó tet­szőleges kapcsolású lehet. A lényeg az, hogy n darab vezérelt Y félvezetőt tartalmaz, amely Yi...Yn félvezetők közül néhány pár­huzamosan kapcsolt. A párhuzamosan kap­csolt Yi...Yk félvezetők egy Ai félvezetőcso-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom